Leplek - Macbeth a Szlovák Nemzeti Színházban
Heiner Lajos, 2013-12-14
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=6665
 

Macbeth a Szlovák Nemzeti Színházban 2013. november 21.
Szlovák Nemzeti Színház
Verdi: Macbeth

Macbeth: Sergej Tolstov
Banco: Jozef Benci
Lady Macbeth: Sorina Munteanu
Macduff: Ľudovít Ludha
Malcolm: Martin Gyimesi

Rendező: Marián Chudovský
Díszlet: Jozef Ciller
Kosztümök: Peter Čanecký
Karigazgató: Ladislav Kaprinay
Karmester: Dušan Štefánek

Hatalmas szürke lepel borítja a színpadot és a zenekari árkot, ez alatt kezd el játszani a zenekar.

Dušan Štefánek vezényel, az eredetileg meghirdetett főzeneigazgató, Friedrich Haider helyett. Štefánek tisztességes mesterember, az a fajta, akire, mutatis mutandis, rábíznám a csaptelep szifonjának cseréjét, de a hideg-melegvíz arányának finom keverését már mástól kérném.

Az orkeszter időnként harsány, ugyanakkor feltűnő, mennyire jó a kórus (emlékezetem szerint a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásain is éveken át a Szlovák Filharmónia Kórusa működött közre).

S ha már Szeged, persze hogy a szegedi színházhoz hasonlóan ezt is Fellner és Helmer tervezte (meglehetősen nehéz „kapásból” olyan, XIX. századi színházat találni környezetünkben, amit nem ők). A szegedi „kisöccse” (de elegánsabb a temesvárinál).

Negyedszázada jártam itt, Bellinitől a La Sonnambulat láttam (a szereposztásból már csak Kundlak és Mikulas nevére emlékszem).

Szegeden kamaszkoromban a III. emeletre a legolcsóbb jegy hat Forintba került (na igen, de negyven fillér volt egy kifli!), azt vettem meg – hetente ötször-hatszor, Vaszy idejében még ennyi operaelőadás volt – és a kedves jegyszedő nénik mindig leengedtek az első sorba (az bizony már tizenkét froncsit kóstált).

Kíváncsi voltam itt is a Ház akusztikájára, az első két felvonást a földszintről, a másik kettőt a III. emelet első sorából néztem meg.

Akad különbség. A címszerepet éneklő Sergej Tolstov „lentről” nem túl szép színű, ám tömör hangnak imponál, de a voce a karzatra nem igazán megy fel, mattá válik.

Ugyanakkor Sorina Monteanu mindkét helyről hallgatva „szól”. Tulajdonképpen az a bizonyos körömfeketényi hiányzik, hogy igazán nagy énekes legyen, az például, hogy fortéban ne váljék a hang kissé keménnyé, talán egy kicsit több mozgékonyság – és, írjuk le, az ő alkatával lehet a Ladyt énekelni, vagy Abigélt, Turandotot (teszi is), ám nehéz elképzelni, hogy az életben egy Cavaradossit el tudna bűvölni.

Ludovit Ludha túl a fénykorán, és az nem tavaly volt, na nem is a Gottwald-érában, az első Meciar-korszakra tenném.

Ha Verdi tudta volna, hogy Banco szólamát valaha egy bizonyos J. B. énekli, talán kihúzza a szólamot a partitúrából.

Ígéretes a fiatal Martin Gyimesi.

Amiért ezt az előadást érdemes megnézni, az Marian Chudovsky munkája. Kevés ennyire átgondolt, konzekvensen végigvitt rendezést láttam. A díszlet gyakorlatilag nem sokkal több, mint egy hatalmas „keret”, ez mozog fel- és le, jobbra és balra. Fontos szerepe van egy kristálygömbfélének is, jósláshoz, de a IV. felvonásban a Lady ebben mossa véresnek hitt kezeit – persze, hogy rögtön vörösre vált a gömb színe.

Na és a leplek, az énekesek ruhái, a táncosoké, csak egyetlen mozzanat, a finálé, a halott Macbeth köré-felé tekeredő-lecsúszóak.

Önmagamat kell helyesbítenem: ezt a produkciót nem csupán érdemes megnézni, hanem - Chudovsky rendezése miatt - meg is kell.

Macbeth a Szlovák Nemzeti Színházban
Köszönjük dr. Izabela Pažitkovának az előadás megtekintéséhez nyújtott segítségét.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.