Dőljünk hátra és lazítsunk! (Gulyás Csilla: Baroque)

Baroque
Gulyás Csilla – hárfa

HÄNDEL, VIVALDI, PACHELBEL, J. S. BACH, PESCETTI, CROFT, A. MARCELLO, SCARLATTI, C. Ph. E. BACH művei

Hungaroton
HCD 32709

*

Gyanítom, nem én vagyok az egyetlen, aki számtalanszor eltűnődött már azon, mennyire mást tud jelenteni ugyanaz a szó, különböző személyek számára. Egy-egy vita néha mindössze azért jön létre, mert két ember ugyanannak a szónak kimondásakor teljesen másra gondol. Hevesen vitatkoznak valamin, amin teljességgel értelmetlen vitázniuk mindaddig, amíg nem sikerül tisztázniuk, mit is értenek a vita tárgyát adó fogalom alatt.

Mindez azért jutott eszembe Gulyás Csilla legújabb lemezéről, mert amikor elolvastam a címét: Baroque, rögtön gondoltam, számítottam valamire, amit számomra ez a szó jelent. De amikor elkezdtem hallgatni a lemezt, hamarosan kiderült, a hárfaművésznő számára ez a szó nem ugyanazt jelenti. Amennyire meg tudom ítélni, számára ez a szó egy korszakot jelez, zeneszerzők neveit, híres áriák, zenei részletek halmazát. Nem jelent egy jellegzetes zenei stílust, egy olyan világot, amiben érdemes alaposan elmélyedni, amelynek a szigorú, és egyre inkább hozzáférhető szabályait el kellene sajátítani. Nem jelent egy sajátos, igen jellegzetes előadásmódot.

Ebből kifolyólag a Baroque című felvételt nem tudom jó szívvel ajánlani a barokk zene értő szerelmeseinek, mert nagyot csalódnának. Gulyás Csilla rendkívül népszerű, igazi slágerdarabokat válogatott össze. Valóban a korszak gyöngyszemeit vette lemezre, amelyek egy jó részét szinte mindenki ismeri valahonnan. Ha máshonnan nem, hát egy jól, vagy rosszabbul sikerült könnyűzenei feldolgozásból. Előadásukkal azonban nem tesz hozzá semmit ezekhez a művekhez. Inkább felidéz bennünk egy emléket, amit már őrzünk valahonnan. Emlékeztet bennünket egy rég, vagy nemrég hallott melódiára. Újat, többet, mást, mint amit ezerszer hallottunk, nem tud, de talán nem is akar adni. A célja talán az lehet (persze ez mindössze találgatás), hogy elvarázsolja a hallgatót a hárfa bűvös hangjával, és az ismert dallamok okozta otthonos érzéssel.

A lemez érdekessége tulajdonképpen valóban a hárfa hangjának élvezetében merül ki. Ezért nyugodt lélekkel ajánlom viszont mindazoknak, akik rajonganak ezen instrumentum varázslatos tónusáért, a hárfahang különleges hatásáért, és nem különösebben érzékenyek a stilisztikai hiányosságokra. Nem várnak fantáziadús barokkos ékítéseket, érzelmet, szenvedélyt, fantáziát, dinamikai túlzásokat. Inkább pihenésre, az ellazulásra, a gondolataik, érzelmeik kisimítására vágynak.