Megfejtetlen titkok (Bach-kantáták / Andreas Scholl)
Johanna, 2012-04-24
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=6298
 

Bach-kantáták / Andreas Scholl BACH: Cantatas

Andreas Scholl
Kammerorchester Basel

Universal / Decca
478 2733

*

Úgy érzem, teljesen felesleges méltatnom Andreas Scholl énektechnikáját, jó párszor megtettem már én magam is, és rajtam kívül még nagyon sokan. Mindaz, ami művészetét jellemzi, egyébként is messze túlmutat az énektechnikai tökéletességen. Időnként megpróbálom megfejteni, mi az, amivel újra és újra lenyűgöz, de természetesen csak találgatok, és talán jobb is, ha az ember nem fejt meg minden titkot, nem tud mindent okosan megmagyarázni. Az biztos, hogy Andreas Scholl kivételes viszonyban van a zenével, s ez a kivételes viszony Bach műveinek előadása során talán még fokozottabban megmutatkozik.

Egyértelmű, hogy nem csupán énekelni, zenélni akar, sokkal inkább közölni, tudatni, elmesélni, egyszóval kommunikálni a hallgatósággal.
Ha nem tudnánk, miről énekel éppen, akkor is éreznénk az áhítatot, a hálát, a szeretetet, a halál utáni vágyakozást, a reményt, vagy éppenséggel a békét és nyugalmat Bach kantátáinak hallgatása közben. És azt is világosan érzékeljük, hogy az énekes minden pillanatban hozzánk szól, velünk beszélget.

A lemezen két többtételes (BWV 82, BWV 169), és két egytételes (BWV 200, BWV 53) kantáta szerepel, emellett hallhatunk egy zenekari tételt a 150-es, és egy áriát a 161-es kantátából is. A lemez rengeteg erénye közül az egyik, hogy viszonylag ritkán játszott tételeket is rejt. Persze az az igazság, hogy ha semmi más nem lenne a korongon, csak az „Ich habe genug” kezdetű kantáta, lényegében már az is elég volna. A harmadik tétel nyugalma, elcsendesítő békessége például egészen kivételes.

„Álom, szállj fáradt szememre,
Szelíd, boldog oltalom!
Nem időzöm itt tovább,
Nincs benned részem, világ,
Mi lelkemnek megfelelne.
Éltetem itt nyomorúságom,
Ám odatúl majd látva látom,
Mily édes a béke, s nyughatom.”
(Tandori Dezső fordítása)

Utánozhatatlan, ahogyan Bach azt az alapvetően azért mégiscsak elég szomorú tényt, miszerint egyszer mindünknek meg kell halnunk, milyen vágyott boldogságként vetíti elénk. Scholl pedig tökéletesen tudja, miképp kell interpretálnia ezeket a sorokat ahhoz, hogy a hallgató egyszerre érezzen sajgó szomorúságot és teljes békességet a zene hallgatása közben. Ennek mikéntje pedig azon titkok közé tartozik, melyeket nem kívánok megfejteni.

Mindenképpen szólnom kell a zenekar kiválóságáról is. A Bázeli Kamarazenekar finom, áttetsző hangzása nagyon jól illeszkedik Scholl gyöngéd hangképzéséhez. Ahogyan az énekes is, a zenekar is igen óvatosan bánik a hangerővel. Bőkezűek viszont a hangszínek változatosságát illetően, világosan formálják a dallamokat, és nem utolsósorban gondosan követik a szólista minden rezzenését, együtt lélegeznek vele. Érdemes megemlíteni az orgona kivételesen szép hangját is, de sajnos azt sem tagadhatom, hogy a lemez nyitótételében hallható oboaszóló nem egészen tiszta. De lényegében ennyi az, amit a felvétel hibájául fel tudok róni.
Ez a korong kihagyhatatlan minden Bach-rajongó számára.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.