Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Nem lesznek utána öngyilkosok az emberek (Dal a Földről / Meier, Jerusalem, Barenboim)

2011-08-11 09:38:15 - zéta -

Das Lied von der Erde MAHLER: Das Lied von der Erde

Waltraud Meier, Siegfried Jerusalem
Chicago Symphony Orchestra
Daniel Barenboim

Warner
2564 68974 7

*

A címben szereplő mondatot kérdésként tette föl a komponista a majdani ősbemutató karmesterének. Bruno Walter visszaemlékezésében azt már nem írja le, mit válaszolt erre Gustav Mahlernek, de talán nem is lényeges, hiszen kevés reménykeltőbb mű született a zeneirodalomban, mint a Dal a Földről (melynek premierjét a zaklatott lelkű komponista már nem érte meg). De erre a reménykeltésre majd még térjünk vissza.

Gustav Mahlerhez mindössze két műfaj állt igazán közel, a szimfónia és a dal. Alkotói pályája kiteljesedése során szinte kizárólag vagy szimfóniát komponált, vagy dalt. Azután, egy idő után, 1892-től minden dalának elkészítette a zongorás és a zenekari változatát is – ez a két műfaj egymáshoz való közeledését jelzi, ami a Lied-ben teljesedett ki. Számozott szimfóniáiban feltűnően sokszor felbukkan az énekhang (a Másodikban, a Harmadikban és a Nyolcadikban szólóének és kórus is megszólal, a Negyedikben csak szólista). Ezen művekben az énekes(ek) általában egy-két tételben szólal(nak) meg. A Dal a Földről mind a hat tételében felcsendül a dal.

„Amikor világossá vált számára, hogy ez ismét a szimfónia egy fajtája lehet, a mű gyorsan elnyerte formáját és elkészült” – jegyezte fel Alma Mahler 1908-ban. Ez az árulkodó naplójegyzet igazolja, hogy az eredetileg zenekari dalciklusnak induló művet mégis miért is soroljuk Mahler szimfóniái közé. Mert Mahler zenekarkezelése teljes mértékben szimfonikus, annak ellenére, hogy a hatalmas orkeszter elsődleges feladata mindvégig a dalok hangulatának illusztrálása. A szerkezet megmarad a zeneszerző szimfóniáiban megszokottnak.

Közhelyszerűen ismert, hogy a Nyolcadik szimfónia elkészülte után Mahler ódzkodott több szimfónia komponálásától. Életrajzírói egyetértenek abban, hogy leginkább a mágikus kilences számtól félt, mely számos zeneszerző utolsó szimfóniájának bizonyult addig. A babonás Mahler így inkább elfordult a szimfónia műfajától, de hiába, mert a kézbe vett anyag elkezdte formálni magát, és a komponista végül megint csak szimfóniánál kötött ki.

Érdekes, hogy Hans Bethge kínai versekre készült (nincs rá jobb szó) átköltései miért fogták meg a magánéleti tragédiákon és válságokon éppen áteső zeneszerzőt. Az 1907-es év különösen nehéz volt számára, elveszítette gyermekét, állását föladni kényszerült a bécsi Hofoperben, s ekkor diagnosztizálták a később halálosnak bizonyult szívbetegségét is. Ha a depresszióra amúgy is hajlamos alkotónak valamikor magába kellett volna roskadnia, az éppen ez az időszak volt. A Dal a Földről mégis csöpög az óvatos reménytől, a bizakodástól.

A hat dalból az első öt amolyan karakterszám, melyekben egy adott hangulatot, egy érzést fog meg a szövegíró és a komponista. Jellemző viszont, hogy az utolsó tétel (Der AbschiedA búcsú) hossza – mintegy félóra – annyi, mint az előző öt együttesen. Ugyanakkor a címmel ellentétben (még) nem a világtól való búcsúját hallhatjuk ki ebből a tételből sem, mindössze talán az aggodalmat, a fájdalmat. És persze ott van abban a különösen elvágott (abbahagyott?) fináléban a folytatás levegője is.

A Warner a „Maestro” sorozatban jelentette most meg a Dal Földről 1991-ben, előadásokon rögzített felvételét. Ha a lemez legfőbb értékét egy mondatban kell meghatározni, az a zongorista-karmester mély affinitása Mahler gondolkodása iránt. Daniel Barenboim érzi, és zenekarán, a Chicagói Szimfonikusokon keresztül velünk is éreztetni tudja Mahler világát.

A szólisták kiválasztása nem zajlott ennyire biztos kézzel. Siegfried Jerusalem a játékosan karakteres jeleneteknél még hatásos hangi eszközökkel él, a drámaibb gondolatok azonban tenorján erőltetett hangon, kiabálva szólalnak csak meg. Mahler a legfőbb gondolatokat az altszólista hangján adja közzé – Waltraud Meier mezzója ezúttal számomra túl sterilnek és kívülállónak bizonyult.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.