Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Ugyanaz, kicsit másként (Liszt-dalok, különböző verziókban)

2011-07-04 09:22:51 - eszbé -

Liszt-dalok, különböző verziókban LISZT
Dalok különböző verziókban

Wiedemann, Bernadett - mezzoszoprán
Brickner, Szabolcs - tenor
Virág, Emese - zongora

Hungaroton
HCD 32568

*

Ugyanaz, kicsit másként - ez lehetne a mottója a Hungaroton Liszt-dalokat tartalmazó kiadványának, mely a kompakt lemez adta lehetőségekhez képest első hallásra kicsit szerénynek tűnő hét dalt tartalmaz, ami még akkor is kevés, ha tudjuk, Liszt dalai többnyire nem rövidségükről nevezetesek. De ahogy arra a cím is utal, a trackek száma ennél jóval több, tizenhat számot találhatunk belőlük, tehát mindegyik dal legalább két változatban szólal meg, van, amelyik háromban. Rögtön idekívánkozik egy megjegyzés: mert a koncepciót érdekesnek és hasznosnak találom, és a lemez műsorát adó dalok többjénél is adná magát a lehetőség, jó lenne valamikor valahol egyszer olyan kiadvánnyal (is) szembesülni, ahol az eredeti vokális változat(o)k mellé még Liszt saját zongoraátiratai is odakerülnének. Koncerten is ritkaság, saját élményeim közül így hirtelenjében csak egy, körülbelül húsz évvel ezelőtti, Liszt-múzeumbéli hangversenyt tudnék mondani, ott éppen a Három Petrarca-szonett énekes és szólózongora változata hangzott el párhuzamba állítva - s még ez a megközelítés sem volt teljes, hiszen a műveknek az énekszólamot is tartalmazó feldolgozásai közül csak az egyike szerepelt akkor.

Liszt igen sok művét dolgozta át, olykor többször is, és néha elég nagy időkülönbséggel. Talán leginkább a dalaira igaz, hogy nem feltétlenül csak a teljességre törekvés, vagy az alkotó felfogásának változása sorolható az okok közé, hanem az a tény is, hogy ezek a művek a szerző életében - és különösen más kompozícióhoz képest - méltatlanul kevés sikert arattak. Hozzá kell tenni azonban, hogy a szándék és a végeredmény ellenére az újabb verziók készítése sem jelentett áttörést ezen a vonalon.

A lemez műsorának szerkezete egy érdekességet tartogat: általában az azonos dalok verziói azonos előadókkal szólalnak meg rögtön egymás után, a Petrarca-szonettek azonban kivételt képeznek, mintegy keretbe foglalván a többi művet, az elején Brickner Szabolcs, a végén Wiedemann Bernadett tolmácsolásában hallhatjuk őket.

Őt hallgatva, mint mindig, most is megállapítható, hogy Wiedemann Bernadett mind hangi, mind művészi kvalitásait tekintve jóval nagyobb ívű pályát futhatna be, mint ami eddig kikerekedett belőle. Dús, bársonyos mezzója ideális választás volt Liszt dalaihoz (is), technikai biztossága, kifejezőereje a legnagyobbak közé emeli.
Brickner Szabolcs abból a szempontból jó társnak bizonyul, hogy az ide szükséges temperamentumnak birtokában van, a szerző által nem egyszer és nem kétszer megkívánt, a kétvonalas oktávban járó, embert próbáló magasságokat biztonsággal és az adott műhöz adekvát módon oldja meg, de kritikaként megfogalmazható, hogy feltűnően sokszor választja a túlságosan is finom(kodó) megoldást, és nemcsak az imént említett, nagy magasságokban járó helyeken.
Virág Emese a tőle megszokott biztonsággal és profizmussal látja el a jó zongorakísérő feladatát, ami Liszt esetében kiemelten nem csak szófordulat, hiszen itt jóval többről van szó, mint "csak" zongorakíséretről.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.