Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem... (Magdalena Kožená - Lettere Amorose)
Johanna, 2011-03-03
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=5889
 

Magdalena Kožená - Lettere Amorose Lettere Amorose

Magdalena Kožená
Private Musicke

Universal / Deutsche Grammophon
477 8764

*

Magdalena Kožená új lemezét hallgatva időnként úgy érezhetjük, nem is négyszáz éves muzsika szól, hanem nagyon is közeli, vagy legalábbis teljességgel kortalan zene. A dalok ugyan az 1600-as évek legelején születtek, de a téma örök. A hangszerelés, a zenei elképzelés pedig annyira élőnek, üdének mondható, mintha csak az imént improvizálták volna a művészek. Persze ez a gondolat felmerülhetne minden olyan produkciót illetően, amikor az előadók régi korok alkotásait elevenítik fel. Hiába a korabeli, vagy ahhoz nagyon hasonlatos instrumentumok, hiába a feltételezett korhű előadásmód, az ember nem bújhat ki XXI. századi bőréből, mindenképpen beletesz valamit saját korából is az interpretációba. És ez teljesen rendjén is való.

A lemez a Lettere Amorose címet kapta, s ehhez hűen a téma végig a szerelem, a szeretet valamilyen formája. A felvétel egyik hatalmas érdeme, hogy jó néhány szinte ismeretlen, vagy kevéssé ismert dallal és szerzővel is megörvendezteti a hallgatókat. Sigismondo d'India művei bizonyára még az elhivatott zenehallgatóknál sem hevernek otthon a polcon. Pedig a mester igen jól értette a dolgát, s állítólag - az operát kivéve - minden műfajban kipróbálta tehetségét. A korongon három dalt hallhatunk tőle. Mindegyik rendkívüli kifejezőerőről tanúskodik, s kimondottan felkavaró zene. Sigismondo d'India muzsikája izgalmas disszonanciáival, kromatikus részeivel távolról kissé emlékeztet Gesualdo stílusára. A rövidke dalok szinte egy-egy kisregényre való drámát foglalnak magukba, természetesen a szerelmi gyötrelem megunhatatlan témakörében. A lemez legizgalmasabb pillanatai közé tartoznak.

Monteverdi népszerű Si dolce e il tormento kezdetű dala is felkerült a korongra. Sokan, sokféleképpen elénekelték már ezt az egyszerűségében is tökéletes szerzeményt. Kožená a patetikus, rendkívül aprólékosan elmagyarázó, szinte már tragikus előadásmódot választotta, amivel engem kissé elkedvetlenített. Számomra a dal ezzel elvesztette a lendületét, eltűnt belőle a magával ragadó egyszerűség, részekre (igaz, rendkívül drámai részekre) esett szét, amelyek nem állnak össze egy nagyobb egésszé. De könnyen lehet, hogy sokan nagyon fognak örülni ennek az interpretációnak.

Caccini Odi, Euterpe kezdetű dala nélkülöz minden drámát, itt sokkal inkább az életöröm, a szerelem könnyedsége, a felhőtlen báj kerül előtérbe. A szerző egyébként tagja volt az akkori Itália egyik legismertebb tudós-zenész társaságának a Cameratának. Úgy tűnik, Caccini előadóként nagyobb sikereket aratott mint zeneszerzőként. Ő is megzenésítette például Rinuccini Euridice-librettóját, ahogyan Peri is, de Caccini műve korántsem sikerült olyan jól. Önbizalmát jelzi azonban, hogy önmagát mint a monódia megteremtőjét jellemezte, ami azért - bár valóban jelentős szerepe volt benne - enyhe túlzásnak tűnik.

Tarquinio Merula zeneszerzői jelentőségét valószínűleg még mindig nem ismerjük eléggé, pedig a kora barokk korszak egyik legjelentősebb alkotója volt. Hangszeres művei közül kiemelkedőek a hangszeres canzonák, amelyek lényegében a későbbi szonáták előzményeinek tekinthetőek. A lemezen két Merula-szerzemény is hallható. Az egyik egy igen megrendítő altatódal, melyben az anya gyermeke majdani szenvedései miatt gyötrődik. Előre látja fia kereszthalálát, mérhetetlen fájdalmait. A mű egyetlen, kisszekund-lépéses ostinatóra épül, amellyel nem csak a bölcső ringatózásának érzetét, de az elképesztő feszültséget is megteremti a szerző. A zene egyszerűen lenyűgöző. Az ostinato kisszekund-lépés, mint valamiféle jajszó szünet nélküli ismétlődése egy idő után már szó szerint kínozza az ember lelkét, nem beszélve az énekszóló csodálatosan keserves dallamairól. A darab végén az ostinato elhallgat, egy akkordkíséretes záró szakasz csitítja el a dalt, jelen esetben vonósok és lant kíséretével.
A másik Merula-dal tárgya a szerelmi gyötrelem. Ez bár kevésbé drámai hangvételű, de semmivel sem rosszabb zene.

Két dal hangzik el Girolamo Kapsberger német származású olasz zeneszerző, kiváló lant-, theorba- és gitárjátékos tollából is. A komponista Rómában élt, s karrierje igen magasra ívelt, kora rendkívül elismert, ünnepelt alkotója volt. Rendkívül sokat tett a theorba nevű hangszer fejlődéséért.
Az első dal egy élénk, lelkesítő szerzemény, a második valamivel líraibb, mindkettő háromnyolcados, táncos ritmikával, kedves, hajlékony dallammal. Fülbemászó, nagyon kellemes zenék.

Szerepel még egy-egy dal Filippo Vitali, Biagio Marini, és Barbara Strozzi művei közül is, a lemez címéhez híven, szintén a - boldog és kevésbé boldog - szerelem témakörében.
Mindemellett a lemezen öt rövid hangszeres tánc is hallható, a Private Musicke előadásában.

Azt hiszem, Magdalena Kožená számára rendkívül testhezálló a lemez témaválasztása. A művek megkívánják a kifejezőerőt, az előadói fantáziát, a kiváló énektechnikát, s a művésznő kétségkívül rendelkezik mindezekkel. Különösen élvezetesek azok a művek, melyekben a szerelem gyönyörűségéről, az élet szépségeiről esik szó (bár jellemző módon ezek vannak kisebbségben). A szerelmi gyötrelem témaköre már nehezebb kérdés. Úgy érzem, nagy feladat megtalálni azt az egyensúlyt, amikor a drámaiság nem válik öncélúvá, a kifejezés vágya nem nyomja el a művet magát. Ez a legtöbb esetben nagyszerűen sikerül is, de Merula altatója például kissé egyoldalúan csupán drámaivá vált, a gyöngédség, ami az anyai szeretetre oly jellemző, kissé háttérbe szorult, ahogyan az egyszerűséget is hiányoltam. Feleslegesnek tűnik a minden hangon alkalmazott vibrato is. Ez az előadási mód szinte operássá teszi Merula gyönyörű canzonettáját.

Mindenképpen szólni kell a lemezen közreműködő Private Musicke nevű együttesről is. Annyira inspiratívak, az énekszólamot oly mértékű alázattal, beleérző készséggel támogatják, amilyet valószínűleg minden szólista kívánna magának. Hangszertudásuk és zenei fantáziájuk vitathatatlan, ahogy kifejezőerejük is. Kiváló együttes, s a hangszeres táncok előadásában kiderül, hogy önállóan is legalább olyan jók, mint kíséretnek. Külön érdemük a nagyon élő, rendkívül kortalan, szabad előadói stílusuk.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.