Kis nagymesterek (Georg és Franz Benda fuvolaszonátái)
-zalbarna-, 2011-02-22
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=5880
 

Georg & Franz Benda fuvolaszonátái GEORG & FRANZ BENDA
Flute Sonatas

Veronika Oross - flute
Kousay Mahdi - baroque cello
Angelika Csizmadia - harpsichord

Hungaroton
HCD 32671

*

Egy adott művészeti ág kiteljesedésénél nagyszámú elhivatott, valóban nagy tudású művész gyűlik össze egy időben - ilyenkor használjuk a kismester fogalmát azokra, akik ugyan nem korszakalkotók (ilyen csak 3-4 lehet), de nagy volumenű alkotók.
A cseh születésű Benda testvérek mindketten beletartoznak ebbe a kategóriába. Az idősebbik, Franz (František) korán megnyilatkozó tehetségétől hajtva egészen II. Frigyes udvaráig jutott, ahol haláláig megbecsült zenészként vezető tisztségeket töltött be az udvari zenekarban. Mikor kiderült, hogy 13 évvel fiatalabb öccse, Georg Anton (Jiří Antonin) szintén nagy zenei talentum, számára már szabad volt az út a tanuláshoz és az érvényesüléshez.

Georg Benda szonátáira a horizontális mozgékonyság jellemző. Könnyed, csillogó futamok, szekvenciák haladnak szórakoztató láncolatban, végig lekötve a hallgató figyelmét. Ötletes, soha nem unalmas. Szonátáinak egységességét tekintve azt mondanám, hogy "jó tételek egymásutánja". Búbánat ellen biztos gyógyszer.
Az idősebb testvér, Franz szonátáira inkább a vertikális mozgás jellemző. Motívumai mélyebbek (talán drámaiabbak), emiatt kissé nehézkesebbnek tűnhetnek, ám szekvenciái néha nagyon szépek, és a szonáták, mint művek, sokkal egységesebbek öccse alkotásainál.

És most az előadásról.
Nem tudom, kinek az érdeme, de az előadásra az egész CD-n jellemző a fuvola koncertáló dominanciája (ami balul is üthetne ki, ha a másik két hangszer nem tudná megtölteni az így létrejövő zenei teret). Ez az egyik összetevője annak, hogy a felvétel kiemelkedik más szonátalemezek közül. És mindössze három hangszer játszik! Mindhármuk dicsérete ebben a tényben gyökerezik: hogy ezt a koncertáló hatást hárman el tudják érni. A másik összetevő, hogy tényleg jól játszanak a hangszereiken.

Oross Veronika játéka nagy örömet okozott nekem. Sallangoktól, erőltetett hangsúlyoktól mentes, egyszerű, könnyed és nagyon pontos. Ezáltal éri el, hogy hallgatni kell. Ilyen közvetlenül csak az tudja eljátszani a rokokóra jellemző, egy ütem ritmusát bonyolult ritmikákra felaprózó dallamokat, aki anyanyelvi szinten játszik a hangszerén. A technikailag kényes helyeken nem vált tempót, semmi nem zavarja meg a zenei mondat hangsúlyozásában. Marad ideje és "feleslege" ebben a sűrű rokokó burjánzásban még eredeti saját kis díszítésekre, amitől játéka elegáns lesz.

Csizmadia Angelika és Kousay Mahdi feladata a koncertáló fuvolaszólam "zenei szövetbe ágyazása". Talán mondani sem kell, ez nem egyszerű két hangszerrel, melyből az egyik csak a basszust énekli karakteresebbre. Kousay Mahdi ezt a feladatát kifogástalanul oldja meg, nem sok és nem kevés, énekli a basszust. Talán egy kicsit érces hangon, de énekli (az érces hangot figyelmeztetésnek írom - jobban tudna árnyalni, ha más húrokat használna).

A csembaló (Csizmadia Angelika) tökéletesen oldja meg a feladatát. Szó szerint mindenhol ott van, és még sincs ott. Végig hallható, de olyan finom... Ehhez kort, művet, hangszert ismerni kell. Azt a pár helyet is tökéletesen játssza, ahol ő hallható egyedül.

Mindezt összevetve: van a Hungarotonnak egy magas művészi színvonalú rokokó zenei CD-je, amivel sehol a világon nem vall szégyent, sőt követendő példát állíthat.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.