Francia kapcsolat (Ravel / Boulez - Debussy / Munch)
Szilgyo, 2010-10-22
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=5749
 

RAVEL: La Valse, Menuet Antique, Ma mere l'oye, Boléro, Rapsodie Espagnole
New York Philharmonic
The Cleveland Orchestra
Pierre Boulez
Sony
88697689682

DEBUSSY: La Mer, Prélude a l'apres-midi d'un faune, Images, Nocturnes (1, 2)
IBERT: Escales
Boston Symphony Orchestra
Charles Munch
Sony
88697689542

Ravel / Boulez
Debussy / Munch
A 19. század végi, 20. század eleji francia zenekari muzsika legjavából válogat ez a két lemez, mégpedig mára már klasszikussá nemesült felvételeket. Debussy és Ravel témaválasztásai, zenei struktúrái sok szempontból mutatnak hasonlóságot, miként a műveket interpretáló két dirigens, Charles Münch és Pierre Boulez is bizonyos szempontból rokonítható egymással. Nem csak származásuk okán (mindketten franciák - bár egyikük kicsit német is), hanem a művekről, és általában a zenéről alkotott felfogásuk miatt.

Képzőművészeti hasonlattal élve: szó sem lehet ködös impresszionista ábrándozásról, nincsenek elnagyolt tónusok és pasztellszínek, odakent ecsetvonások, Münch és Boulez éles kontúrokkal valamint erős effektekkel dolgozik. Lehet, hogy mindez első hallásra szokatlannak tűnik, ám a hangzó anyag maximálisan bizonyítja: a karmesteri felfogás nagyon is helyénvaló.

Charles Münch 1956 és 1962 között rögzítette legendás Debussy-felvételeit, mégpedig a Bostoni Szimfonikus Zenekarral, azzal az együttessel, amelynek 13 éven át zeneigazgatója volt. Münch és a Bostoniak együttműködése példamutató, a zenekar tökéletesen valósítja meg és teszi hangzóvá a dirigens művekről alkotott elképzeléseit. Münch határozott tempókat, precíz ritmust és erőteljes hangzást kér és kap zenészeitől, amely a lágyabb, netalántán szépelgő Debussy-hangzásideál elkötelezett hívei számára némiképp furcsának tűnhet. A műveknek viszont nem válik hátrányára, A tengernek például kevés izgalmasabb felvétele létezik. Sajnos a Noktürnök harmadik darabja (Szirének) lemaradt a lemezről, cserébe viszont meghallgatható Jacques Ibert Escales című háromtételes kompozíciója, fegyelmezett és sodró lendületű előadásban.

Münch illusztris pályafutása során híresen sok művet vezényelt, Boulezt ezzel szemben deklaráltan csak a zenekari repertoár egy kisebb szegmense érdekli. Ravelt előszeretettel dirigál(t), a legtöbb művét kétszer is lemezre vette, két különböző kiadónál. A most megjelent CD-n a korábban (1969 és 1974 között) rögzítettekből hallható öt alkotás, melyek közül kiemelkedik A lúdanyó meséi részletgazdag, a zenekari színekben valósággal tobzódó interpretációja, a Bolero viszont itt valamivel kevésbé elementáris, mint Boulez későbbi felvételén.

Gyanítom, kétféle klasszikuslemez-gyűjtő ember létezik: akinek már a polcán vannak ezek a felvételek, és akinek még nincsenek. Az utóbbiak számára három aprócska javaslattal élhetek: beszerezni, beszerezni, beszerezni!


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.