Bejelentkezés Regisztráció

Szimfonikus művek

A projekt folytatódik (Bartók Új Sorozat 10.)

2010-09-23 08:57:02 Varga Péter

Bartók Új Sorozat 10.Bartók Béla:
Zene húroshangszerekre, ütőkre és celestára (1936, BB 114, Sz106)
Divertimento vonószenekarra (1939, BB 118, Sz 113)
Magyar képek zenekarra (1931, BB 102, Sz 97)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Kocsis Zoltán
Hungaroton HASCD 32510

Sorban jelennek meg a Bartók Új Sorozat lemezei! Reméljük ez így is marad, hiszen annyi nem is feltétlenül zenei - szép új magyar szóval - projekt maradt félbe az elmúlt években. Tudjuk, leginkább a pénz az oka annak, hogy oly sok terv csak terv marad. (Olvasható is felhívás adományozásra a BÚS honlapján.)
A bizonytalan anyagiakkal szemben viszont biztos szakértői, tanácsadói háttér garantálja, hogy a felvételek minél magasabb színvonalon készüljenek el. Az egész folyamat élén pedig az elkötelezett művész, Kocsis Zoltán áll, akinek megadatott a lehetőség, hogy az összes zongoramű rögzítése után egy-két kivétellel a teljes zenekari életművet is lemezre vezényelhesse.

Egy tavalyi nyilvános beszélgetésen a Bartók Emlékházban épp a jelen CD anyagáról szólva mondta: „… éppen amikor a Magyar Képeket nemrégiben fölvettük, mert gondolom nyílt titok, hogy a dobozban levő felvételek közül a Divertimento, a Zene és a Magyar Képek lenne a következő, ott a kérdés megint csak úgy merült föl, meg lehet-e oldani ezeket a bartóki idiómákat zenekaron is, és a válasz egyértelmű igen, csak akarni kell. Egy routinier zenekari hozzáállás nem sokat segít, de az se segít, ha csupán a kottát játsszuk le. Bizonyos szerzőkről az a közhiedelem, például Schubertről, hogy elég, ha a kottát lejátsszuk. Hát nem tudom. Nagyon tág itt a tere annak a polémiának, ami ebben az ügyben végbe mehet, de azt mondanám, nincs olyan zene, amelynek ne lenne valami mögöttes tartalma, másrészt talán olyan zene sincs, aminek ne lenne meg a maga agogikai és akcentuálási rendszere. És itt most az egész zenetörténetre gondolok. (…)

Bartóknál abban speciális a dolog, hogy nagyon sok mindennel kell tisztában lenni. Ha csak az alapokat nézzük, a régebbi magyar zenékkel, a teljes zenetörténettel, mert végső soron a romantikában gyökerezik Bartók, Schönberg és Stravinsky is, akárhogy is nézzük a dolgokat, onnan jöttek. Nem árt, hogy ha az ember tisztában van a pályakezdéssel, Dohnányival stb., ami tehát a romantikus ágya a dolognak, de ugyancsak tisztában kell lenni a kelet-közép-európai népzenékkel, Stravinskyval, és sok mindennel, a zongoratechnikával. Tehát azzal, hogy kifejezetten zongorista-zeneszerzővel van dolgunk, akinek sokkal jobban érződnek a zenekari műveiben is a zongorafaktúrák, mint mondjuk egy másik zongorista-zeneszerzőében, Rahmanyinovéban.”

Azt Kocsis esetében nem kell bizonygatni, hogy azzal a bizonyos zenetörténeti hagyománnyal tökéletesen tisztában van. /Mi is sokszor beszámoltunk koncertjeiről./ Bartók-zongoristaként is számot adott róla, hogy keresztül-kasul ismeri az életművet. Azt is tudjuk, hogy aki Magyarországon végigjárta a zene-iskolákat, bizony alapos népzenei ismeretekkel rendelkezik. Persze más vezényelni, mint zongorázni! Az említett agogikai és akcentuálási jellegzetességeket úgy kell megoldatnia a zenekari művészekkel, amint azt ő tenné a zongorán. Nem a saját zongorázását másoltatni, csupán átadni annak szellemiségét. Ezt is írtuk már: képes olyan pontosan megvalósíttatni a zenekari művészekkel zenei elképzeléseit, mintha ő maga zongorázna.

Nem kell tehát csalódnia annak sem, aki az új sorozat tizedik lemezét veszi meg. (A lemezek megjelenési sorrendje nem egyezik számozásukkal.) Biztosra mehet: kiváló zenekari játékot, az adott mű szellemének megfelelő gondolati koncepció adekvát kifejtését kapja. Ha kell leheletfinoman, áttetszően szólnak a vonószenekari szólamok például a Zene első, „fúgaszerű” (Bartók) tételében, ahol ez alapvetően szükséges a megértéshez.

És itt szóljunk a technikáról is. A SACD, a "szuper audió cédé"- még ha nem is használjuk hozzá az „előírt” berendezést - nagyon precízen adja vissza az előadói szándékot. Minden szólam elkülöníthető a Bartók által előírt ültetési szisztémának megfelelően, mégis egységes a hangzáskép. A kezdetei pp természetes dinamikával növekszik az ötvenhatodik ütem szinkópás, fájdalmas fff kitöréséig.

A második tételben a hangsúlyok rendszerének kidolgozottsága, a ritmus feszessége, ami feltűnik, a harmadik tételben ismét a vonós játék. Tegyük hozzá, a zenekarban olyan vendégek játszanak, mint Perényi Miklós, Kelemen Barnabás, Kokas Katalin. És nincs menekvés a negyedik tétel könyörtelen szinkópái elől sem. Minden vibrál, villódzik, a karmester figyelmét nem kerüli el egyetlen mozzanat, egyetlen hang sem.

Nem lepődünk tehát meg a Divertimento indításának szinte gépiesen kattogó 9/8-os ritmusán, de azon igen, ahogy ez rövid átvezetés után a Solo sokkal lágyabb dallamformálásába fordul át. Figyelemre méltó az átvezető ütemek megoldása is: ahogy a tempó (előírt) enyhe visszatartásának feszültség keltő erejével Kocsis előlegezi a váltást. A lassú tétel éjszaka zenéjének sejtelmes majd élesen felsikoltó vonósai ismét a zenekari játék atmoszféra-teremtő erejére irányítják a figyelmet.

A magyar képek kevésbé súlyos zenei világú kis darabjai már szinte jutalomjátéknak tűnnek a zenekar előadásában. A partitúra minden apró mozzanatát hangzóvá varázsolja a zongorista-karmester. Az agogikai megoldások itt akkor sikerülhetnek igazán, ha valaki a népzenével és Bartók saját játékával is tökéletesen tisztában van, és persze maga is játszotta már ezeket a kis karakterdarabokat. Tudjuk, hogy ez így van, tehát nem is állhat semmi útjába a lemez anyagának diadalmas lezárásában.

Minden együtt van tehát, ami Kocsis Bartók felvételeit igazán különlegessé avatja. A zenetudósi szintű felkészültség csak alapjául szolgál a megvalósításnak. Egy minden bartóki gondolatra érzékenyen reagáló művész, egy társalkotónak nevezhető karmester vallomását hallhatjuk arról, mit is jelent neki, mit is kell, hogy jelentsen nekünk a zeneszerző zenéje. Ez adja az igazi értelmét a vállalkozásnak. Olyan előadásban kapjuk kézhez ezeket a műveket, amely függetlenül minden mögöttes megfontolástól kortársunkká, élő zeneszerzővé teszi a múlt századi komponistát. Ha úgy tetszik, a lemez teljesíti hivatását: új és új meghallgatásra csábít.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.