Egy vonósnégyesben Wolfgang Amadeusszal (Vanhal-csellóversenyek)
Johanna, 2010-09-02
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=5674
 

Vanhal: 3 Cello Concerto JOHANN BAPTIST VANHAL:
3 Cello Concerto

Sinfonietta Pannonica
Szabó Péter - cello

Hungaroton
HCD 32635

Johann Baptist Vanhal Csehországban született, egyszerű földműves családban. Életének igazi fordulata az 1760-as évek végén volt, amikor Bécsbe került, s végre tehetségéhez méltó tanár, Dittersdorf tanítványa lehetett. Néhány év alatt mintegy harminc szimfóniát, számtalan kamarazenei művet és egyházi zenét komponált. 1769-ben Itáliába utazott, majd hazatérvén végleg Bécsben telepedett le. Nem kevésbé jelentős személyiségekkel muzsikált egy vonósnégyesben, mint Haydn, Mozart és említett mestere, Dittersdorf.

Kortársai nagyra értékelték művészetét; egyikük véleményét olvashatjuk is a lemez kísérőfüzetében: "A szellemes, természetes és közvetlen hangú Vanhal-szimfóniák megelőzni látszanak Haydn szimfóniáit, legalábbis Angliában. A kvartettek és e kiváló zeneszerző egyéb alkotásai is őrzik kiemelt helyüket, bennük a melódiák, tetszetős harmóniák egyfajta szabad, férfias stílusban, tökéletes egységben olvadnak egésszé."
C. F. D. Schubart pedig így írt Vanhalról 1784-ben: "Vanhal a legújabb zeneszerzők egyike, kétségkívül a legnemesebb és legjobb".

A korabeli kritikusok persze csak kritikusok voltak, s mint ilyenek nem teljesen hibátlanok, de való igaz, hogy Vanhal szimfóniái nem sokkal maradnak el a nagy kortársak Haydn, vagy Mozart művei mögött. Éppen csak az a megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan plusz hiányzik belőlük, amitől az igazi tehetségek alkotásai évszázadokon át is népszerűek maradnak.

A Hungaroton új lemezén a szerző három, 1785 és 1787 között komponált csellóversenye hangzik fel. Mindhárom concerto háromtételes, igényesen megírt, kellemes darab. Bizonyára igen nagy öröm a csellisták számára, hogy ezek a művek - Szabó Péternek köszönhetően - közkinccsé válnak e felvétel megszületésével.

A lemezen Szabó Péter szólistaként és a Sinfonietta Pannonica művészeti vezetőjeként is szerepel. Mint a kísérőfüzetből kiderül, az együttes kifejezetten e lemez elkészítésére alakult meg a mai magyar vezető szimfonikus zenekarok tagjaiból. Ily módon nem nagy csoda, hogy a zenekari hangzással semmi különösebb probléma nincs.

Ahogy Szabó Péter gordonkázására sem mondhatok semmi rosszat. Az igen munkás gyorstételeket virtuózan szólaltatja meg, játéka energikus, csellóhangja nagyon szép. A lassú tételek esetében számomra már kevésbé meggyőző a játéka. Időnként kissé siet, a díszítéseket elkapkodja, érzésem szerint kicsit rosszul gazdálkodik az idővel. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a zene sem olyan elragadó, átszellemült, mint például a Mozart-versenyművek lassú tételeinek esetében azt megszoktuk.

Mindezzel együtt azonban jó szívvel ajánlhatom ezt a lemezt mindazoknak, akik kedvelik a klasszikus korszak muzsikáját, és főként, odavannak a gordonka csodálatos hangjáért.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.