Elveszve, de megtalálva (Restlich-Undsoweiter kamaraművei)
SzJ, 2010-04-01
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=5504
 

Restlich-Undsoweiter kamaraművei WALDEMAR RESTLICH-UNDSOWEITER:
Wohltemperierte-szvit vonószenekarra, Op.185
G-dúr ("Grundschlecht") vonósnégyes, Op.744
Die Stadtmusikanten - Ein musikalischer Tragödie, Op.1353

Contaar Ensemble

Wechselgeld Schallplatten Gesellschaft
189 146275 0 406671 9636

Különleges csemegével, az 1803-ban, Geburtshilfe közelében született Waldemar Restlich-Undsoweiter kamaraműveivel kedveskedik az igényes muzsika barátainak a Wechselgeld Schallplatten Gesellschaft.
Éppen ideje volt, hogy megjelenjen e hiánypótló kiadvány, hiszen a CD segítségével végre mindenki megismerkedhet egy méltatlanul elfeledett komponista műveivel.

A zeneszerző életéről viszonylag keveset tudhatunk, de ami fennmaradt, az sem érdekelt eleddig senkit.
A szegény családban nevelkedett Restlich-Undsoweiter már egészen kiskorában elkápráztatta hegedűjátékával hallgatóságát, akik szájtátva, félelemmel vegyes tisztelettel figyelték a kis Waldemar produkcióját. Igaz, a reakció nagyrészt annak volt köszönhető, hogy az ifjú zenészpalánta a vonót tartotta fixen az álla alatt, és azon húzogatta magát az instrumentumot. Különös - bár kétségtelenül hatásos - technikáját későbbi tanárai korrigálták, s Restlich-Undsoweiter lassan de biztosan elindult, majd gyorsan de biztosan eltévedt a zenészmesterség felé vezető rögös úton. Már első műveiben egyéni hangot ütött meg, mely köszönő viszonyban sem volt a kor nagymestereinek stílusával, s kortársai szerint alkotásai az évek múltával arányosan egyre inkább a Wasistdas-irányzat jegyeit viselték magukon.

Ennek ellenére (vagy tán épp emiatt) személyében igen termékeny zeneszerzőt tisztelhetünk, aki egyre-másra ontotta a műveket, nem törődve a hivatalos intézmények és személyek kritikáival - véleménye szerint ugyanis pusztán féltékenységből terjesztették el róla, hogy szimfóniái hallhatatlanok, egyházi alkotásai pedig a kaoticizmus fellegvárai.

Restlich-Undsoweiterről csupán egyetlen portré, egy szalvétarajz maradt fent, mely alapján tudható, hogy a komponista igen nagy (ún. Butzi) fejet tudhatott a magáénak, s az is kiderül, e meg nem értett zseni elmagányosodásában nagy szerepet játszhatott az, hogy néger volt. Bár sokak szerint ez nem igaz, csak egyszerűen valaki lekávézta a szalvétát, ám árulkodó lehet, hogy a családi legendárium szerint Waldemart a szűkebb rokonság Sammy-nek becézte.

E most megjelent kiadványon három kompozíció (sőt, bizton állíthatjuk: mestermű) hallható Restlich-Undsoweiter igen gazdag életművéből. Ezek közül is kiemelkedik a Grundschlecht-kvartett, melynek zeneirodalmi kuriozitása nem csupán minőségében keresendő: bár az album borítóját az Erste Aufnahme felirat ékíti, tudható, hogy ezt a vonósnégyest korábban már egyszer kiadták lemezen. Igaz, az akkori korong megjelenését nem verték nagydobra, s a piacra került példányokat hét lakat alatt őrzik megszállott gyűjtők - legfeljebb nagy néha tűnik fel, s borsos áron talál új gazdára zártkörű aukciókon egy-egy darab. Azon a lemezen a mű az Ecceri Szimfonikus Zenekar előadásában hallható, akik eredetileg Csajkovszkij 1812 nyitány-át tervezték felvenni (a borítón is ez szerepel), de tévedésből a Grundschlecht-vonósnégyest rögzítették. Az incidensért később a kottamásolókat tették felelőssé.

A WSG most megjelent korongján a Contaar Ensemble vállalta a korszakos remekművek megszólaltatásának cseppet sem hálás feladatát. Nyugodtan kijelenthetjük: bravúros stílusismeretük és magabiztos hangszertudásuk révén könnyedén jutottak túl a darabok támasztotta követelményeken, emblematikusan mutatva fel Restlich-Undsoweiter évtizedeken átívelő zsenijét.
Varázslatos együttjátékuk mindennél tisztábban csillantja meg a Wohltemperierte-szvit táncos karakterisztikáját; szinte elmondhatatlan, ahogy a megbonthatatlan egységet képező, mégis önálló személyiségként jelenlévő négy muzsikus bravúrosan imitálja a rusztikus jellegű frázisokat a második tételben.
A már említett vonósnégyes előadásához keresve sem találnánk a Contaar Ensemble-nál értőbb interpretátort - markáns szólamvezetések, perfekt párbeszédek, az életre, a világegyetemre és a mindenségre való érzékeny rácsodálkozás jellemzi játékukat.
Nem kevésbé ihletett a Die Stadtmusikanten megszólaltatása sem, ahol a zaklatott városi életet kifejező allegretto őskáoszt imitáló vonós jajkiáltásai utáni attacca piano záró szakaszban a második hegedűn felcsendülő szívszaggató melódiát érzékenyen kísérő gordonka szólama békéltet meg minket a kozmikus fisz-moll emberi létből eredeztethető magányával.

Szívből ajánlom hát ezt az élményekben gazdag kikapcsolódást nyújtó albumot mindenkinek. Biztos vagyok benne, hogy vezetni fogja a fájlcserélők népszerűségi toplistáját - ha máskor nem, hát évente egyszer, április elsején.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.