Bejelentkezés Regisztráció

Hangszeres művek

Így hegedűverseny, úgy hegedűverseny (Brahms és Korngold / Znaider)

2010-03-17 06:49:53 macskás

Brahms, Korngold / Znaider BRAHMS: Violin Concerto in D Major, Op. 77
KORNGOLD: Violin Concerto in D Major, Op. 35

Nikolaj Znaider - violin
Wiener Philharmoniker
Valery Gergiev

Sony / RCA Red Seal
884977004533

Furcsa érzés olyan lemezt hallgatni, mely két művet állít párba: egy toplistásat, és egy olyat, melynek - bár 1945-ben íródott - Magyarországon 1990-ben volt a bemutatója. Ha a két szerző nevét nézzük, ugyanilyen kettősséget találunk, Brahmsot mindenki ismeri, ha másért nem, a Magyar táncok miatt, Erich Wolfgang Korngold neve pedig jószerivel semmit sem mond az átlag zenehallgatónak - esetleg A halott város című operáját ismerik. A két felvétel közül mindenesetre inkább Korngold Hegedűversenyére voltam vevő: vajon milyen zeneszerzői eszközökkel él egy sokat próbált filmzeneíró 1945-ben?

Az 1897-ben, Brnóban született Korngoldot Mahler zenei zseninek nevezte, beajánlotta Zemlinskyhez. Richard Strauss is csak a legjobbakat mondta róla. Korngold mindhárom szerzőt sejteti zenéjében, de csak finoman. A zsidó származású, zenekritikus papát magáénak mondható Korngold pályája jól alakult, egy bukást követően Hollywoodban találta magát, ahol ontotta a filmzenéket, átiratokat, leginkább kalandfilmekhez írt aláfestő zenét. Bár Oscar-díjas volt, a politikai helyzet miatt csak a háború után tartotta helyesnek, hogy hazatérjen Ausztriába.

Johannes Brahms D-dúr hegedűversenye eleinte nem vívta ki sem a közönség, sem a kritikusok figyelmét, "a hegedű ellenére" írt mű annál nagyobb megbecsülést kap azóta. A "hálátlan" hegedűszóló technikai vonatkozásában Brahms barátja, Joachim József segítségét kérte, a dedikálás is neki szól. Az 1879 januárjában bemutatott koncert első tétele Brahms többi többtételes művéhez hasonlóan hosszú, néha nehézkes, viszont a csodálatos Andante a nyitó oboaszólóval és a frenetikus Vivace non troppo szinte leigázó ereje egészen egyedi.

Brahms Hegedűversenyét gyönyörű hangon játssza Nikolaj Znaider, ez a tónus meleg, dús, a felső régiókban kristálytiszta, nincs zavaró mellékzönge. Úgy érzem azonban, hogy az előadás kissé távolságtartó, az első tétel zaklatott melléktémája száraz, semmi spiritusz nincs benne, rideg, kemény, turandotos szépség, amit hallunk. A harmadik tétel rusztikussága, vadsága teljes mértékben hiányzik, inkább főuraskodva jelenik meg a karakter, semmi jellegzetességet nem kapunk ebben a pezsgő részben. A középső tétel azonban gyönyörű Znaider tolmácsolásában, a csorgó dallamok fantasztikusan szólnak, éterien, érzéssel, de nem érzelmesen - megindítja a szívet ez a fajta játékmód.

Amennyire nem való Znaidernek Brahmsé, annyira illik hozzá Korngold Hegedűversenye. Ismerem a lengyel-izraeli szülőktől származó, dán művész Elgar-lemezét, nagyon tetszett. Valószínűleg jobban érzi magát a kifejezetten érzelmes művek tolmácsolásakor, előadása szinte szikrázik. Azt is el tudom képzelni, hogy a nagy versenyművek nyomasztóan hatnak rá, voltak-vannak olyan hegedűsök, akiket szinte csak a legismertebb, legfajsúlyosabb koncertek előadására hívnak. Egy Brahms-, Beethoven-, vagy Mendelssohn-versenymű esetén már szinte minden apró lehetőséget kiaknáztak, nem úgy Elgar vagy Korngold esetében.

A Korngold Hegedűverseny üdítő színfolt a zenei palettán, nagyon kellemes, jól megírt zene. Kiválóan használható olyankor, ha valami "könnyűre és finomra" vágyunk. Nagyszerűen elegyíti a fajsúlyos és a kevésbé veretes zeneszerzői megoldásokat, Korngold filmzeneírói tapasztalatai bőségesen megjelennek; drámai kitöréseket (persze csak módjával), elégikus-nosztalgikus dallamokat, láttató zenét kapunk, de még a jó ízlés határain belül. A legszebb, legjobb - leszámítva az első tétel főtémáját, melynek kissé torzított, ferdített változata a záró tételben is megjelenik - a középső tétel, színtiszta érzelmi tobzódást, gyönyörű szólókat élvezhetünk. Ez a zene sziporkázó, kis adagban nem fekszi meg a gyomrot, érdemes meghallgatni.

Znaider nagyon jól veszi az akadályt, megcsillogtathatja technikai tudását, ábrázolóképességét. Kihasználja az alkalmat, és frenetikus játékával talán a művet is jobban elfogadtatja a kicsit finnyásabb hallgatóval. Fantasztikusan magas, csodálatosan kiemelt hangok fűszerezik a művet, trillák, ilyen-olyan passzázsok, tobzódik benne Znaider. A mű felépítése, formája tapasztalt zeneszerzőre utal, ahogy a hangszerelés is, a hegedűművész (nem mellesleg a Nordic Music Academy művészeti igazgatója) formai érzéke ebben a versenyműben érvényesül igazán.

A két versenyműben a Bécsi Filharmonikusok egyenrangú partnerként játszanak, Valerij Gergijev vezényletével. A hangszínek nagyon szépek, a hangzás kimunkált, nincsenek kilógó vagy lesikló szólamok. Hol bombasztikus, hol érzékeny megoldásokat hallunk, pontosan érzékeltetve a mondanivalót.

Egy sima, egy fordított, avagy a végletek vonzzák egymást. Érdemes megismerkednünk Korngold művével, legyen az bármelyik más mű társaságában.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.