Hubay 12
- eszbé -, 2010-02-23
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=5457
 

Hubay 12 HUBAY JENŐ:
Hegedű-zongora művek
Vol. 12

Szecsődi Ferenc - hegedű
Kassai István - zongora

Hungaroton Classic
HCD 32549

Korábban már utaltam rá, hogy Hubay életműve többet érdemelne annál, mint amennyire ismerik, és játsszák. Például Kreisler műveivel összehasonlítva megállnák a helyüket, mégis azok - igaz, közülük többnyire ugyanaz a hozzávetőleg fél tucat hallható gyakran - sokkal elterjedtebbek Hubay alkotásainál. A sorozatban a tizenkettes számot viselő lemez anyaga pedig bizonyság rá, hogy talán még színesebb, sokoldalúbb is a magyar szerző életműve, hiszen e CD-n a saját alkotások mellett két Paganini-darab Hubay által közreadott változatát (egyikük, a 13. Caprice jelképes zongorakíséretet kapott) és két valódi átiratot is meghallgathatunk, sőt a Fugitives (Tűnődések) című kompozíció stílusában a néhány évtizeddel régebbi korokba tesz kitérőt. Mindemellett a saját művek közt is változatos műfajokkal találkozhatunk: a magyar(os) zenék közül most is van a Hubay-specialitásnak nevezhető Csárdajelenet; Magyar nóta címet viselő dalfeldolgozás; avagy nem a liszti értelemben vett, mert csak a lassút tartalmazó Magyar fantázia; másfelől a nemzeti identitáshoz szorosan nem köthető műfajok is szerepelnek, mint például koncertetűd, avagy morceaux néven karakterdarab.

Persze mindeme változatosságot egy nem annyira tág kereten belül kell értelmeznünk, mert valahol a Hubay-műveket is a szalonzenéhez kategorizálhatjuk, de ez a behatároltság ugyanúgy sajátja a már emlegetett Kreislernek, ahogyan mondjuk Moszkowskinak is, sőt ebből a szempontból idesorolhatnám a Strauss-családot, vagy ha magyar vonatkozást keresünk, Dopplert említhetném az ismertebbek közül.

Az előzőek miatt elmondható, hogy nagy mennyiségben ez a fajta zene már megfekszi a gyomrot (ne feledjük, ez már a 12. CD!), ezért innen nézve is hatalmas feladatra vállalkozott a Szecsődi-Kassai páros Hubay hegedű-zongora műveinek adathordozón történő megörökítésével. Azért az is, mert a fentieken túl a vonós hangszeres számára ráadásul még magas felkészültséget is igényel a virtuóz művek fölényes megszólaltatása.

Hogy mindez hogyan sikerült, arról a korábbiakkal egybecsengően változatlanul azt tudom mondani, a megvalósítás koncepcióját továbbra is dicséret illeti, jól bántak a fűszerekkel, azaz interpretációjuk nélkülöz mindennemű dagályosságot, ugyanakkor az előadók nem kívülről szemlélik a darabokat, játékukban nem érhető tetten a távolságtartás. A technikai kivitelezés jól sikerült, Szecsődi a két-három helyen észlelhető nem teljesen tökéletes intonációt leszámítva végig biztos kezűen, kellemes hangon, és a manapság ki tudja miért oly divatos szekundnyi vibratótól mentesen szólaltatja meg hangszerét, Kassai pedig jó kísérőhöz méltóan szinte észrevétlenül segíti társát az előadásban.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.