Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

A vízesés hangjai (Sáry László / Manuel Zurria: Niagara)

2009-05-20 09:00:00 BaCi

 Sáry László / Manuel Zurria: Niagara SÁRY LÁSZLÓ / MANUEL ZURRIA:
Niagara

Manuel Zurria – fuvola, ütőhangszerek, billentyűs hangszerek
Alda Caiello – szoprán
Salvatore Carchiolo – csembaló

BMC
BMC CD 146

Ritkán fordul elő, hogy az ember alkotó és előadó ennyire szoros, mondhatni összemosódó kapcsolatával találja magát szemben, mint Sáry László lemezén. Manuel Zurria épp csak a hangokat és a ritmust hagyta érintetlenül, amikor a szerző kamaraműveiből válogatva elkészítette felvételét.
Az életmű különféle szakaszaiban íródott darabok többsége eredetileg fuvolára és más, a szerző által meghatározatlan hangszerre íródtak. Manuel Zurria a megszólaltatás különleges módját választotta, amikor – néhány kivételtől eltekintve – a többi hangszer helyébe is a fuvolát ültette.

Az 1985-ben alkotott Magnificatból természetesen nem lehetett kihagyni a szopránszólót, itt Alda Caiello kifogástalanul tiszta, lebegő hangja társult Zurria fuvoláihoz. Zurria külső segítséget vett igénybe az 1978-ban született Nagymama tánca című darab előadásához is. A basszusfuvola telt színét ezúttal Salvatore Carchiolo csembalójátéka teszi egyedivé. A többi darab megvalósításának igazi kuriozitását azonban Zurria egyszemélyes jelenléte adja. Az ütős hangszíneket, a billentyűs részeket és a fuvola valamennyi szólamát a kortárszene olasz kiválósága kelti életre.

Ez egyben azt is jelenti, hogy Sáry alkotásainak végső hangzása ezúttal a keverőpulton született meg. Kétségtelen, hogy a technika nem korlátozódik a szólamok egymásra ültetésére. A létrejövő hangzás azonban nélkülöz minden mesterkéltséget, az elektronikus zenére olyan sokszor jellemző élettelen hidegséget. Az igen alapos, átgondolt stúdiómunka ugyan új megvilágításba helyezi Sáry kompozícióit, de nem avatkozik azok lényegébe.

A Rómában élő fuvolaművész az Alter Ego kortárszenei együttes tagjaként már évekkel ezelőtt megismerkedett Sáry László művészetével.
„Amikor először találkoztam Lászlóval Prágában, majd később 1998-ban Budapesten, az volt a benyomásom, hogy zenéjében van valami nagyon ismerős, valami, ami elemi erejű hatást gyakorol rám.” – olvashatjuk sorait a lemezborítón. A kezdeti szimpátia, a közös vonások felfedezése valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy Zurria jó úton induljon el a darabok értelmezését illetően.

Az azonban kétségtelen, hogy a hanganyagon Sáry erőteljes egyénisége mellett jól kivehető Zurria barátságos portréjának kontúrja is. A keverőpult értő használatával a szerző realitása át- meg átcsúszik a mese, az elvont területére. A művek alapvető szerkezete, eredeti körvonala azonban mindig megmarad.
A kifejezetten szép hangzás miatt a kiadvány különösen kedves példány lehet a kortárszene kedvelőinek polcán, de ajánlom azoknak is, akik közelebb szeretnének kerülni a XX-XXI század zenéjéhez.
Könnyen befogadható, nagyszerű alkotásokat hallhatnak az érdeklődők.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.