Purcell 350/2 (A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar a MűPában)
Varga Péter, 2009-03-23
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=5091
 

2009. március 19.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
Kiss Noémi, Zádori Mária, Halmai Katalin, Bárány Péter, Megyesi Zoltán, Szigetvári Dávid, Cser Krisztián, Raimund Nolte – ének
Vez.: Vashegyi György

PURCELL:
Timon of Athens
The Yorkshire Feast Song
Dido and Aeneas

Akárhogyan is lesz, a legszélesebb nagyközönség számára Purcell igenis egyetlen mű, a Dido és Aeneas komponistája marad. Ha rövid is, de valódi opera ez, olyan szituációkkal, amelyeket megzenésíteni igazi feladat egy zeneszerzőnek, nem véletlenül ebben szerepel az a nagyária, Dido búcsúja, amely a zenetörténet-könyvekben is állandó helyet biztosít szerzőjének. A kísérőzenék, szemioperák – korlátozott lehetőségeikkel – jóval kisebb kihívást jelenthettek Purcell számára, még ha zeneszerzőként igyekezett ezeket is kitűnően megoldani. Erre példa a múltkor látott Tündérkirálynő, bár a valódi kohézió hiánya, amit az egybefüggő, drámai történet nélküliség okoz, kihat arra, hogy a sok rövidke számot nehéz műegészként értelmezni.

Annak nem nagyon kell az Athéni Timon mintegy félórás kísérőzenéjét sem, igaz, valódi purcelli minőséget képvisel ez is, bár tán kevés igazán érdekes számmal. Ebben Kiss Noémi, Zádori Mária, Szigetvári Dávid, Cser Krisztián és Raimund Nolte voltak az énekes szólisták.
Zádori Máriát kitűnő technikája még éppen megmenti attól, hogy vissza kelljen vonulnia a színpadtól, de már érződik, ez bizony egy fáradtabb hang.
Cser Krisztián pedig öblögetős basszusával szerzett nehéz pillanatokat a hallgatónak.

A The Yorkshire Feast Song valódi nagy Purcell-mű, szintén félórányi terjedelemben. Az énekesek mellett a trombitáknak jut itt úttörően komoly szerep, a két hangszeres művésztől kitűnő előadásban hallottuk ezeket a részleteket.
A szólisták között most Megyesi Zoltán tenorjának elvékonyodó, így a zenei tartalmukat is eljelentéktelenítő magas hangjai keltettek hiányérzetet. A sok szép és érdekes tételt tartalmazó műben már élvezet volt hallgatni a zenekart és a kórust, amelynek minden egyes tagja tudja, miért azt és úgy énekli, amit és ahogyan.

És persze a nagy mű, igen. Ez már sokadik előadásban, hazai színpadon is (a másik kettő magyarországi ősbemutató volt), a sok között jó néhányat épp Vashegyi vezénylése fémjelez.
Itt már rutinosabb az előadó és a hallgató egyaránt. Sajnálja, hogy Purcell oly korban élt, és olyan helyen, ahol operát írni nem igen lehetett. De élvezi azt, ami ennek ellenére megszületett, a Dido és Aeneast. A rendkívüli műgonddal megkomponált zenét. Az egészet úgy általában, de különösen jót szórakozik Kiss Noémi és Kovács Ágnes boszorkányjelenetén. Viszont nem tetszik neki, hogy a jelentéktelen hangú Raimund Noltét hallja Aeneas szerepében. De ami a fő, nagyon örül neki, hogy Didót olyan énekesnő alakítja, mint Halmai Katalin. Lehet mondani, az estét az ő szereplése avatta átlag fölöttivé. Makulátlan technika, megfelelő volumenű, szép tónusú hang, megrendítő búcsú a végén. Ez kell ide.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.