Az igazi bel canto (Elīna Garanča lemeze)

Bel Canto

Elīna Garanča – mezzo-soprano
Ekaterina Siurina, Matthew Polenzani, Ildebrando D’Arcangelo, Adrian Sâmpetrean
Coro del Teatro Comunale di Bologna
Filarmonica del Teatro Comunale di Bologna
Roberto Abbado

Universal / Deutsche Grammophon
477 7460

Megint egy vaskos meglepetés. Elīna Garančáról már sok jót hallottunk, de csak másoktól. Most közelebbről csodálhatjuk művészetét, a Deutsche Grammophone új CD-t jelentetett meg vele, Bel Canto címmel. Ha eddig azt gondoltuk, hogy a tárgykörben nem lehet újat mondani nekünk, akkor alaposan csalódunk. Kellemes és pozitív csalódás, még sok ilyet magunknak!

Garanča helyből szakít azon beváltnak hitt hagyománnyal, hogy egy portrélemez legalább felét ismert slágerekből kell összeállítani. Ezzel szemben koncepciója inkább az lehetett, hogy minél ismeretlenebb áriákat és jeleneteket tárhasson elénk. Kapunk 65 perc szinte tök ismeretlen zenét a bel canto fénykorából. És csodák csodája, a dolog működik.

Pedig nem csinál semmi különöset, csak elénekli őket, minden fakszni nélkül. Mégis, mennyi mindent hozzá tud tenni ezzel a művekhez. Garanča hangja elképesztően homogén. Gyönyörű színű, egységes mezzo, picit nemes fátyollal bevonva. Minden regiszterben kiegyenlítetten és erőlködésmentesen szól. Semmi helyezgetés, semmi trükk, könnyed és világos hangképzés. A másokat megizzasztó technikai nehézségeket lazán veszi, legyen szó súlyosan tömör, avagy pergően virtuóz frázisokról. Úgy érezzük, képes bármivé átlényegülni a szólam kedvéért.

A lemez Donizetti ritkaságaival indul, a Lukrezia Borgia cabalettájával, majd egy remek részlet a Calais ostromából (sosem hallottam). Már a második számnál felismerjük a lemez legnagyobb erényét: bebizonyítja számunkra, hogy mennyi felfedezésre váró kincs van még a zeneirodalomban. Sara románcát a Roberto Devereux-ből már ismertem, de ennyire nemes előadásmódban sosem. Garanča remekül ábrázolja a politikai csatározásokban alulmaradt, de szerelmi ügyekben nyertes úrhölgy gondolatait. Később egy másik Donizetti-műben, a Stuart Máriában Erzsébet királynői alakját is hibátlanul jeleníti meg.

Rossinit e lemezen a Tankréd és a nálunk sosem hallott II. Mohamed részletei képviselik. Elīna Garanča itt is lebilincsel a virtuozitásával. A II. Mohamedből egy tercett szerepel a lemezen, benne egy remek szoprán, akinek érdemes megjegyezni a nevét: Ekaterina Siurina. Még hallhatunk felőle.

Garanča még Vincenzo Bellini első fontosabb művéből, az Adelson és Salvini című operából énekel egy elképesztően gyönyörű áriát. A bel canto gyöngyszeme, s ezúttal is elámulunk azon, hogy miért nem ismertük ezt eddig. (A Capuletek és Montague-k című remekművet legalább néha-néha műsorra tűzi a rádió.)

A felvételeken tehát a bel canto komorabb ritkaságaiból szemezgetett Elīna Garanča, várjuk a folytatást, mondjuk vígoperákból. Eddig, ha mezzo hangról és a bel cantóról esett szó, Garanča egy másik kortársa szokott szóba kerülni. De a Malibran-reinkarnációnak nagy garral kikiáltott kollegina – pestiesen szólva – a fasorban sincs.

Az igazi bel canto inkább ilyen, garančás.