Hétköznapi profizmus (NFZ / Stravinsky, Prokofjev, Webber)
Johanna, 2009-03-09
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=5073
 

2008. március 6.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
A Magyar Rádió Gyermekkórusa
Jandó Jenő – zongora
Szabóki Tünde, Nyári Zoltán – ének
Trefán Szonja, Szilveszter Klára – gyermekszólisták
Vez.: Antal Mátyás

STRAVINSKY: Zsoltárszimfónia
PROKOFJEV: 1. (Desz-dúr) zongoraverseny, Op.10
WEBBER: Requiem

Különlegesnek ígérkező felállásban került műsorra a Zsoltárszimfónia péntek este a Nemzeti Hangversenyteremben: az Antal Mátyás vezette Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar férfikara mellett az előadáson a Magyar Rádió Gyermekkórusa is közreműködött – ám közülük ezúttal csak a lányok álltak színpadra. Mivel a szerző eredetileg fiúkórussal képzelte el a női kar helyettesítését, ez az ötlet igazán kiválónak ígérkezett. Úgy képzeltem, ezáltal Sztravinszkij remekműve még a szokottnál is hatásosabb, megrendítőbb lesz. De a leányok kicsit fátyolosan, kicsit pontatlanul énekeltek ezen az estén. Csak nagyritkán érzékeltem valamit abból a tisztán csengő hangszínből, amit a gyermekkórusok általában magukénak tudhatnak. A zenekar is kicsit nehezen talált magára a mű első két tételében. Nem volt ugyan semmiféle nagyobb baki, vagy feltűnő szétesés, de mégis hiányzott Sztravinszkij művéből valami. Tisztességgel előadták mindazt, ami a kottában szerepel, ugyanakkor távolságtartónak, egy kissé túlbiztosítottnak éreztem az előadást.

Ahogy túlbiztosítottnak tűnt Prokofjev versenyműve is. A darab nem túl gyakori szereplője koncertéletünknek, és ez nagy kár. Nem azért, mintha ezt a zongoraversenyt a zeneirodalom csúcspontjának tartanám (bár kétségkívül fontos pillanata). Sokkal inkább azért, mert e versenymű annyira más, mint a többi, hogy megérdemelne egy kicsivel több figyelmet. Sziporkázó ötletek, kísérletezés, meghökkentés, igazi lázadás ez a zene, amelyben a szerző minden lehetséges módon szakít mindazzal, amit addig zongoraverseny néven írtak. A főtéma annyira triviális, hogy már szinte provokatívnak tűnhet, nem is igazán lehet komolyan venni, vagy még inkább úgy mondanám, nem érdemes túlkomolykodni. Ahogy a második tétel heves szenvedélyességét viszont nem tanácsos visszafogni. Az egész művet áthatja a szerzőre később is oly jellemző irónia, a játékos humor, a féktelenség és a páratlan intelligencia. Grimaszok, kacagás és sírás, forrófejű ifjúi hév, lehengerlő és fojtogató akkordok – egyszerűen elképesztő.

Nos, a péntek esti előadásban háttérbe szorult kissé a darab lehengerlő és elképesztő mivolta. Jandó Jenő kiválóan birtokolja a darab minden hangját, de nem vállalt különösebb kockázatot. Nem törekedett a szélsőségek bemutatására, felcukkolásra, a közönség lelki nyugalmának szétzilálására. Kár, mert szerintem menne neki. De tény, hogy így is ő vitte előre a darabot, Antal Mátyás leginkább a biztonságos kíséretre szorítkozott a zenekar élén. Ő sem próbálta a hallgatóságot felébreszteni, lelki nyugalmából kibillenteni. Ám ezt talán a publikum sem igényelte oly nagyon – a siker így is megvolt (jóllehet Jandó Jenő a hatalmas taps ellenére sem kívánt ráadással kedveskedni).

Az első félidő két kiváló zeneműve után meglehetősen nagy visszalépésnek éreztem Webber Requiemjét. Néhány jól kidolgozott percet leszámítva a darab elég unalmas alkotás, innen-onnan elcsent ötletekkel, sok helyen elég sekélyes, ihletettségtől mentes megoldásokkal. Az előadói gárda viszont igazán tisztességgel helytállt, az énekes szólisták épp úgy, ahogyan a kórus és a zenekar. Feltétlenül említést érdemel a két gyermekszólista, Trefán Szonja és Szilveszter Klára. Mindkét kislány kristálytiszta, gyönyörű hangon, muzikálisan, tökéletes szövegmondással, pontos intonációval énekelt.

A Nemzeti Filharmonikusok most is bizonyította profizmusát, szép szólókkal, biztos összjátékkal, de ennél sokkal többet nem kaptunk tőlük ezen a koncerten. Egy átlagos, dolgos hétköznapnak lehettünk szem- és fültanúi.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.