Egy másik Haydn (Michael Haydn: Egyházi zene a nagyböjti időszakra)
Johanna, 2008-07-16
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=4779
 

Michael Haydn: Egyházi zene a nagyböjti időszakra J. MICHAEL HAYDN:
Egyházi zene a nagyböjti időszakra

Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
Gyöngyösi Levente – orgona
Vályi Csilla – gordonka
Janzsó György – nagybőgő
Vez.: Vashegyi György

Hungaroton
HCD 32567

Bár a mai zeneszerető polgár viszonylag keveset tud Michael Haydn munkásságáról, a szerző saját korában rendkívüli elismerésnek örvendett. Életében kitüntette például a Svéd Királyi Akadémia, de maga a híres báty, Joseph Haydn is elismerte testvére egyházi zenéinek kimagasló értékét.

A „salzburgi” Haydn Nagyváradon kezdte pályáját. Később került csak Salzburgba, ahol aztán haláláig volt a dóm muzsikusa. Legtöbb alkotása egyházi zene, közel negyven misét komponált. Utolsó, befejezetlen művét, egy requiemet maga Leopold Mozart is elismerő szavakkal illette. Munkássága valószínűleg Wolgang Amadeusra is igen nagy hatással volt.

Úgy tűnik, nem volt egy tipikus menedzseralkat, nem sokat törődött azzal, hogy minél több megrendelést, minél jobb állásajánlatokat gyűjtsön be. Kottáinak kiadása sem érdekelte különösebben, így aztán azokat bárki szabadon másolhatta.

Ez a – nagyböjti időszakra komponált műveit tartalmazó – lemez rendkívül bíztatóan, lendületesen, ugyanakkor kimondottan átszellemült hangulatban indul. A kórus és a vonósbasszussal megtámasztott orgonakíséret gyönyörű hangzást eredményez. Michael Haydn mesterségbéli tudása felől semmi kétségünk sem lehet, muzsikája valóban nagyszerű.

A bíztató kezdet után az előadás azonban tartogat néhány kellemetlen pillanatot is. A kórus hangzásában mindvégig érezhető valamiféle visszafojtottság. Mintha folytonosan törekednének valami felé, amit azonban sehogyan sem sikerül elérniük. Időnként meglehetősen hamis zárlatokat, akkordokat hallhatunk. A hangsúlyok, a dinamikai különbségek inkább csak a sejthető, mint a valóban hallható tartományban mozognak.

Ez azért is igazán nagy kár, mert ez a lemez akár tökéletes is lehetne, ha nagyobb gondot fordítanak a még kifogástalanabb intonációra, arra, hogy a belépések valóban pontosak legyenek, hogy egy-egy szólam szinte már egy emberként szólaljon meg, és ha valamivel merészebben bánnak az érzelmek kifejezésével, akár örömről, akár keserűségről legyen is szó.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.