Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

Javított változat (Händel-concertók / Minkowski)

2008-02-20 08:06:00 Varga Péter

\"Händel-concertók HÄNDEL:
6 Concerti grossi, Op.3

Les Musiciens du Louvre
Marc Minkowski

Warner
2564 69720-1

Nagy urak voltak a zeneműkiadók a tizennyolcadik században. Az ismert zeneszerzők nevének vásárlókra gyakorolt hatását jól ismerték, még ha a szerzői jogot hírből sem. De talán még így is jól jártak a híres nagyok, ha tudomásuk nélkül jelent meg valamely művük, vagy afféle pasticcio formában új darabként jelent meg régi alkotásaikból összeállított szonáta, concerto vagy szvit, mert ha közvetlenül nem is részesültek a haszonból, a „márka” jelen volt a piacon. (De gyakran előfordult az is, hogy gyengébb zeneszerzők műveit terjesztették „nagy nevek” alkotásaiként.)

John Walsh londoni kiadó sok olyan kotta megjelentetéséért felelős, amely kétségtelen „kalóz” jellege ellenére jelentősen járult hozzá magához az egyetemes zenetörténethez. És ez Händel Op.3-as sorozata esetében egyáltalán nem túlzás, nélküle ez az opusz aligha gazdagítaná az előadásra igencsak érdemes barokk művek sorát.

Az első változat Händel közreműködése nélkül jelent meg, de ezt pár hónap múlva már olyan kotta váltotta fel, amelyet a zeneszerző revideált. Helyükre kerültek az 5. concerto tételei, új mű váltotta fel a 4.-et. Ezért az Op.3-asnak ez az egyébként 1734-ben megjelent változata az, amelyet ma illik játszani. Az első concerto teljesen eredeti alkotás, a második már tartalmaz beillesztett tételt például a Brockes-passióból, és hallható benne egy orgonára írt fúga feldolgozása is. A harmadiknak már csak egyetlen tétele eredeti, a negyedikben újra feltűnnek billentyűs darabok feldolgozásai, és a többiben is a korábban valamilyen formában megírt részletek a döntőek, egy-két új tétel íródott csak kifejezetten ehhez a kiadáshoz.

Mindenesetre jó és népszerű sorozat látott napvilágot, amely jelentősen járult hozzá a kor hangszeres zenéjének gazdagításához. A kompiláció jellegből következik a változatos hangszerelés és tételrend, amely mindegyik concertót egyénivé teszi. Händel ereje mindegyikben megmutatkozik, csak ki kell állni, és ujjat húzni vele. Marc Minkowskinak nem kell szégyenkezve eloldalognia, ezen az 1992-ben készített felvételen a műsorozat igazán kitűnő olvasatát tette le.

Mostanában a könnyebb barokk tételek gyakran szólalnak meg hajszoltan, mintha a tempót nem magának a zenei anyagnak, hanem elvont spekulációnak kellene meghatároznia. Nos, bár a karmester friss, gyors tempókat vesz, nem esik át a ló túlsó oldalára, nem kell feszült figyelemmel követnünk, mit is játszanak a zenészek, kivétel talán az 5. concerto ötödik, Allegro tétele. Kiérlelt, könnyed zenekari hangzást hallunk, stílusosan játszó szólistákkal. Jó megoldás, hogy a 6. concerto középső tétele orgona-improvizáció, szép az 1. lassútételének oboaszólója. Az egy-két elgondolkodtatóbb, összetettebb zenei anyagú tételtől eltekintve könnyed, szórakoztató zene ez, amelyet a muzsikusok teljes pompájában mutatnak meg nekünk.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.