Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Élet a vasfüggönyön innen (Komlóssy Erzsébet lemeze)

2007-09-13 08:43:00 - zéta -

\"Great Great Hungarian Voices
Komlóssy Erzsébet – ének
A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
Vez.: Lukács Ervin, Ferencsik János

GLUCK, VERDI, ERKEL, SAINT-SAËNS, WAGNER, MUSZORGSZKIJ, KODÁLY, BIZET

Hungaroton
HCD 32461

Különösen ellentmondásos sors jutott osztályrészül a XX. század második felében az előadóművészeknek, s ez hatványozottan igaz az énekesek esetében. A II. világháborút követő nemzedék 1950 után beszorult e szűkös 93 ezer négyzetkilométerre, ahonnan művészi kitörés legfeljebb Kelet irányába volt lehetséges. Ez akkor – érthetően – kevéssé tűnt vonzónak. A baloldali fordulatot követően a nyugati határok gyakorlatilag hermetikusan lezárultak, s 56-ig olyan világsztárok sem léphették át a hegyeshalmi határátkelőt, mint Székely Mihály vagy Svéd Sándor.

A helyzet 56-ot követően csak apránként változott. Bár egy-két esetben a hatalom tett óvatos engedményeket (pl. a nyűgös Svédet kiengedték), de a többiek csak kivételes esetben tehettek eleget nyugati meghívásaiknak. Ez a trend nagyon-nagyon lassan lazulva egészen a 80-as évek közepéig folytatódott. A közben eltelt 3-4 évtizedben felnőtt egy egész énekesgeneráció, közöttük kiugróan pazar tehetségek. Művészeink előtt az érvényesülés területén két lehetőség adódhatott:

1. Legálisan vagy illegálisan elhagyni az országot, s Nyugaton megpróbálni érvényesülni. Ennek nehézségét tetézte még, hogy itthoni létük, egzisztenciájuk megszűnt, felszámolódott, s a visszajövetel módfelett bizonytalanná vált. E változat sikertelen képviselője Tiszay Magda volt, akinek addig oly tündöklő pályája 1962 után már nem tudott sikeresen újraindulni, de a másik oldalon Ilosfalvy Róbertet említhetnénk, aki 66-os távozása után páratlanul fényes karriert futott be.

2. Beletörődni a megváltoztathatatlanba. Ez azért járt előnyökkel is. Az igazán kiugró tehetség már viszonylag fiatalon az Operaház vezető énekese lehetett, elhalmozták fellépésekkel, operai és koncert-főszerepekkel. Nagyritkán – szigorúan ellenőrzött körülmények között – akár Nyugaton is felléphetett, s ő képviselhette a műfajt keleti „barátainkkal” kötött cserefellépéseken. Már a pálya elején elhalmozták a legnagyobb kitüntetésekkel, a monopolhelyzetű rádióban felvételei készültek, s a szintúgy vetélytárs nélküli lemezgyár is folyamatosan foglalkoztatta. A legkitűnőbbek még saját bakelitlemezt is készíthettek, ami akkoriban az elismerés netovábbját jelentette.

Komlóssy Erzsébet, a 60-as, 70-es évek emblematikus drámai mezzoszopránja 1968-ban készíthetett ilyen önálló portrélemezt, melynek anyagát most egy operarészlettel kiegészítve CD-n adott ki a Hungaroton. Komlóssy a tipikus példája a fentebb leírt, határok közé beszorított tehetségnek. 1955-ben Szegeden debütál, huszonkét esztendősen. Három év múlva már az Operaházban találjuk, ahol hamarosan megörökli a korábban említett „disszidens” Tiszay Magda szerepkörét.

A 60-as, 70-es években abszolút sztár, aki rengeteg koncerten vesz részt, s aki nélkül nemigen rendeznek operabemutatót. A nagyvilág csak néhány érdekes fellépés erejéig nyílik ki számára. Eljut Berlinbe, Londonba, Rómába. 1968-ban Kertész István vele készíti el a Háry János első nemzetközi minőségű lemezét, s ma kapható az egyik római vendégjátékán rögzített felvétel, Verdi Az álarcosbálja, olyan partnerekkel, mint Montserrat Caballé, Flaviano Labó, Mario Sereni és Bruno Bartoletti. Ezen kívül elsősorban magyar szerzők műveiből ismerhetjük Komlóssy Erzsébet páratlanul izgalmas művészetét. Nem túl sok.

Viszont itt van ez a lemez. 1968-ban Komlóssy már a csúcson volt. Számára ennél följebb nem volt. Amit akkor nem tudott a szakmáról, azt már azután sem érte el. Viszont ahova addig eljutott, az itt mind tetten érhető. Ez ennek lemeznek a legnagyobb érdeme: rögzítette egy kiemelkedő tehetségünk legnagyobb pillanatait.

A lemez Gluck Orfeuszával indul. Ma már idejétmúltnak tűnik a nagyromantikus előadásmód, mint ahogy a historikus előadásoktól idegen az a hatalmas hanganyag is, amivel Komlóssy rendelkezik. Ennek ellenére Orfeusz III. felvonásbeli áriájában valami nagyon mély és szenvedélyes érzés keríti hatalmába a hallgatót, ami végigkíséri az egész lemezen át.

Gluckot Verdi követi, három nagyszerű szerep. Ulricaként, Azucenaként és Amnerisként a művésznő egyaránt a legfőbb erényét csillantja meg: hangjának páratlan drámaiságát. Az Aida IV. felvonásából Amneris nagyjelenete pedig valami rendkívüli csillagzat alatt születhetett. A kétségbeesett királylány hangjában ily drámaian felszikrázó légkörrel talán csak egyedül Jelena Obrazcova felvételén találkoztam.

Az eredeti bakelit anyagát egy részlet egészíti ki Erkel Bánk bánjából, Bánk és Gertrúd kettőse, a Nagyúr szólamát Simándy József tolmácsolja. Ma már tudjuk, hogy utolérhetetlen e felvétel, s tudjuk azt is, hogy Simándy, Ágai Karola és Faragó András mellett éppen Komlóssy szenvedélyes előadása tette az utódok számára oly magasra a lécet.

A drámai szólamok után ismét a líra következik, Camille Saint-Saëns népszerű operájának, a Sámson és Delilának két részlete. Meglepő módon nem Csókáriát hallhatjuk, hanem Delila I. felvonásbeli Tavasz-áriáját, majd a III. felvonásból a Bosszúáriát. Előbbi a hamvassággal hat, a Bosszúária persze megint az ismert drámai érzésekkel, ezúttal bársonyosan meleg színnel fűszerezve, ami külön izgalmassá teszi az ellentmondásos színpadi-zenei szituációt.

Bár az eddigi részletekben a temperamentum oly nagy szerepet játszott, A Rajna kincsében ez a legkevésbé sem jelenik meg. Wagner operájából a különös Erda-monológot hallhatjuk. Komlóssy kimért, már-már túlvilági hangon tolmácsolja Wotan számára a hihetetlen titkot: a Gyűrű átkozott, csak bajt hoz gazdájára. Persze e részletből is kisejlik az énekesnő rendkívül homogén, vivőerős hangja.

Márfa jóslata következik Muszorgszkij operájából, a Hovanscsinából. A zaklatott és szenvedélyes részlet ezúttal mély fájdalmával tűnik ki, s a Komlóssyról eddig alkotott képet tovább árnyalja Kodály Székelyfonójából A rossz feleség balladája, melyet ilyen hátborzongató színekkel talán még senki sem tudott megjeleníteni.

A lemezzáró felvétel Komlóssy híres szerepe, a Carmen Habanerája. Még egy új szín: a hóditásé. Szenvedély, fiatalság, gyönyör, éppen úgy, mint Bizet operájában, könnyedén és elegánsan. De már itt is megérződik a dráma.

Remek összeállítású lemez, ahol végig eredeti nyelven, rendkívül magas szintű tolmácsolásban élvezhetjük a sokoldalú énekesnő kincseit. A felvételen végig a Magyar Állami Operaház Zenekara működik közre. A Bánk-részletet Ferencsik János dirigálja, a többit Lukács Ervin, ez utóbbi talán – Komlóssyhoz képest – visszafogottabb szenvedéllyel, de mindvégig rendkívül stílusosan.

A felvételek kapcsán fontosnak érzem megemlíteni Szalma Ferenc nevét is. Az Operaház hajdani vezető basszistájától hosszú pályafutása ellenére sajnálatosan kevés felvétel maradt fenn. Az Aida-részletben Ramfis főpap szólamát nemes hangon, töretlen erővel tolmácsolja, méltó partnere Komlóssy Erzsébetnek.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.