Szent Erzsébet és más legendák (Liszt: Szent Erzsébet legendája / Ferencsik)
Balázs Miklós, 2007-07-25
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=4245
 

Liszt: Szent Erzsébet legendája / Ferencsik LISZT: Szent Erzsébet legendája

Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Kováts Kolos, Gregor József, Sólyom-Nagy Sándor, Miller Lajos, Bordás György
A Szlovák Filharmónia Énekkara
A Pozsonyi Rádió Gyermekkara
Szlovák Filharmonikus Zenekar
Ferencsik János

Hungaroton
HCD 11650-51

Nincs azon mit csodálkozni, hogy a most megjelent Szent Erzsébet legendája-lemez eddig nem volt hozzáférhető CD-n. Ferencsik János 1973-ban készített felvétele helyett a Hungaroton inkább a tíz évvel későbbi, immár digitális technikával készült, Joó Árpád-féle színmagyar verziót preferálta. Jó okkal: nemcsak hangminőség tekintetében áll előrébb Joó lemeze a sorban, de szemben Ferencsikével, az hiánytalanul, húzások nélkül mutatja be Liszt Ferenc oratóriumát.

Most azonban kettős apropó is indokolta e dupla cédé publikálását: egyrészt a jubileumi Szent Erzsébet év, másrészt természetesen Ferencsik születésének századik évfordulója. Ám a kiadvány igazi érdeme nem pusztán abban áll, hogy a kiadó ilyenképpen tiszteleg egykori nagyra becsült dirigense és Árpádházi Szent Erzsébet kultusza előtt. Ugyanis sok tekintetben igen magas minőséget képvisel ez lemez, mely saját jogán is helyet követel magának a piacon. Annál is inkább, hiszen a mű szokatlanul gyér diszkográfiájára tekintve – e két említett bejátszáson kívül nincs említésre érdemes egyéb hangfelvétel – úgy tetszik, csupán nekünk, magyaroknak fontos, csak nekünk mond valamit ez a darab. Figyelembe véve a nagyszabású oratorikus kompozíció zenei értékét, s számot vetve a történet és a cselekmény sajátságaival, őszintén nem értem, miért alakult ez így, miért lett a Szent Erzsébet legendája a mi „belügyünk”. Mindenestre kár érte.

Az elmúlt hónapok budapesti koncertélete két ízben is látni-hallani engedte számomra a Szent Erzsébet legendáját. Először Héja Domonkos olvasatát volt alkalmam végigkövetni a Nemzeti Hangversenyteremben (2006. november 19.), majd Kovács Lászlóét a Zeneakadémián (2007. február 28.). Mindkét koncert igen pozitív nyomokat hagyott bennem: a zenekar, a kórus és különösképpen a szólisták művészi teljesítményét illetően. Mind Rálik Szilvia, mind pedig Sümegi Eszter Erzsébetjét gondosan kivitelezett szerepformálásnak ítéltem, Wiedemann Bernadett produkcióját pedig egyenesen nagyszerűnek. Ami az énekeseket illeti, ma sem állunk tehát rosszul, ha e Liszt-oratóriumból méltó előadást szeretnénk kiállítani.

Ha azonban ezen több mint három évtizedes bejátszás értékeit akarom számba venni, csakis az énekes szólistákkal kezdhetem: a kiállítás lenyűgöző. Andor Éva gyönyörűen kibontott, példásan szenzitív, mégis erőteljesen formált Erzsébetje csak azért nem emelkedik ki az előadásból, mert mellette olyan hangfenomének szólalnak meg, akik egytől-egyik megérdemlik a felsőfokú jelzőket. Komlóssy Erzsébet (Zsófia őrgrófné) határozott körvonalú mezzója gyönyörű színekkel és fényűző énekintenzitással ajándékoz meg, ellenszenves figuráját mintaértékű műgond mentén bontja ki. És a férfi énekművészek: Kováts Kolos (Hermann, türingiai őrgróf), Gregor József (Frigyes császár), Sólyom-Nagy Sándor (Lajos) – ők közreműködnek az 1984-es rögzítésen is –, és Miller Lajos (egy magyar nemes) is egyszerűen hibátlan produkciót nyújtanak. A két basszista, Kováts és Gregor érezhetően kiváló formában vannak, hangjuk a maguk hajlékonyságával pompásan szól, mellettük Sólyom-Nagy ércfényű, hősi baritonja, valamint Miller lírai csengésű orgánuma szintén kifogástalanul zeng. Ennyi énekes „nagymestert”, már-már dalművész-legendát zsúfolni egy lemezre nem gyakran sikerül. Művészetükre egyenként kitérni felesleges szószaporítás volna. Ismerjük őket régről, tudjuk, mire képesek, ezen a CD-n egykori legszebb napjaikban hallani őket.

A kíséretet ellátó Szlovák Filharmonikusok Zenekara és a Szlovák Filharmónia Kórusa (valamint a Pozsonyi Rádió Gyermekkara) jobban szól, mint azt előzetesen reméltem. Igaz, hogy őszinte legyek, nem vártam tőlük igazán sokat, ám jócskán felülmúlták a várakozásaimat: egységesen, jól összedolgozva zenélnek, szép szólóhangszeres részeket, korrekt zenekari játékot produkálva, még a nehezebben kivitelezhető részekben is a jólfésültség benyomását keltik, igaz, helyenként némiképp tompábban, mattabban szólnak a kívánatosnál. Ferencsik vezénylése pedig, nyugodtan állítható, céltudatos, érezhetően szereti a művet, sőt hisz benne. Pálcája alatt az egyes jelenetek hangulata, karaktere helyenként gyönyörű árnyalatokat kap, a drámai fordulópontok erősek, hatásosak. Biztonság, fegyelem és mértéktartás, hallhatóan ezek jellemzik munkáját. Így énekeseit tekintve impozáns előadást, de zenekarát és kórusát tekintve is kevés kifogásolni valót hordoz ez a lemez.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.