Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Bach(?)-est - A Concerto Armonico az MTA-n

2007-03-26 17:01:00 -cl-

2007. március 21.
Az MTA Díszterme

Péteri Judit - csembaló
Spányi Miklós - csembaló, fortepiano
Concerto Armonico

BACH: c-moll versenymű két csembalóra, BWV 1060
C-dúr versenymű két csembalóra, BWV 1061
C. PH. E. BACH: B-dúr szonatina, H 459
Esz-dúr versenymű, H 479

Úgy látszik, jelent valamit az, hogy egy koncertet a Tavaszi Fesztivál programjai között rendeznek meg. Zsúfolásig megtelt a Díszterem, a nézők között tömegével külföldiek, talán csak az a kár, hogy egy olyan hangverseny, amelyen Bach-csembalóconcertók hallhatók, fesztiváleseménynek számít manapság az amúgy is egyre fogyatkozó régizenei hangversenyek sorában.

Bach-est volt tehát a műsor összefoglaló címe, noha a két Bach (apa és fia) között stílusban, minőségben akkora a különbség, ami alig-alig indokolja egy egységcsomagban való eladásukat. Még a szünet is kevés volt ahhoz, hogy zökkenőmentesen átsegítse a hallgatót azon a szintesésen, amely Johann Sebastian és Philipp Emmanuel világa között van. A B-dúr szonatina megtévesztő neve ellenére háromtételes, két fortepianóra írt (itt csembalón és fortepianón megszólaltatott) zenekar-kíséretes, concertáló billentyűs mű. Elviselhetetlenül laposnak, invenciótlannak tűnt, a két hangszer véget nem érően ismételgette egymás témáit. A szokásos vonóskart, két kürtöt, két fuvolát tartalmazó, önmagában színesnek tűnő zenekar sem dobta fel, és az előadás sem segített rajta, amely a tétel-karaktereket (Andante, Allegro moderato, Allegretto) gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta.

Sokkal meggyőzőbb képet adott Philipp Emmanuel zeneszerzői képességeiről az Esz-dúr versenymű, ez már igazi nagy lélegzetű alkotás, szép zenei témákkal, bár pont az hiányzott belőle, ami igazán érdekessé tehette volna: a régi, letűnőben lévő csembaló és az új fortepiano két különböző világának szembeállítása.

Természetesen egész más a felállás a két Johann Sebastian-versenyműben. A színpad két szélén, egymáshoz kissé befordítva helyezkedett el a két csembaló, közöttük a szólamonkénti egy-egy vonós. Telt hangzással szólalt meg a két billentyűs hangszer. Spányi - aki néhány vezénylő mozdulata alapján a produkció szellemi atyjának tekinthető - általában lassabb tempókat vett, mint amit például a legutóbbi időkben az autentikus játék képviselőitől megszoktunk. Itt ez most nem tűnt modorosságnak, kifejezetten jót tett például a c-moll verseny (eredetileg oboa-hegedűs felállású) első tétele tagolásának, értelmezésének. Szépen, jól összehangoltan, az egész teret betöltően szólt a két csembaló, a koncert első része mindenképpen hiányt pótló és élvezetes volt, megérdemelné a három- és négycsembalós verseny is, hogy helyet kapjon élő koncertműsorban.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.