Bejelentkezés Regisztráció

Interjúk

"Ez a társulat jóval többre képes" (Somos Csaba, a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója)

2007-03-06 06:45:00 - zéta -

Az elmúlt hetekben a Pécsi Nemzeti Színház operatársulata több okból is az érdeklődés középpontjába került. Traviata-bemutatójuk esetében ez még kellemesen is érinthette őket, a másik ügy - a Kulturális Bizottság javaslata az operatagozat megszüntetéséről - már nyilván kevésbé hiányzott volna nekik. Somos Csabával, a színház zeneigazgatójával a hétvégén beszéltünk a társulat helyzetéről.

Somos Csaba    - Most 2007. március 2-a van. Budapesten beszélgetünk arról a helyzetről, hogy mi lehet Pécsett. A közgyűlés eredetileg március 1-jét tűzte ki ennek a kérdésnek megvitatására: lesz-e továbbra is operatársulat Pécsett, avagy sem? Mi a jelenlegi állapot?

   - Tudomásom szerint a közgyűlés - a polgármester úr javaslatára - levette napirendről az operatagozat megszüntetésének kérdését, illetve a kérdés, azaz a döntés most Balikó Tamás igazgató úr kezében van. Ha jól tudom, a megvonásoktól a város sajnálatos módon nem áll el, ebből a hiányos költségvetésből kell megoldani a jövő évadot.

   - Mit jelent most Pécsett az a fogalom, hogy operatársulat?

   - Van egy huszonkét tagú kórusunk, van státuszban négy magánénekesünk, de ennél jóval többel számolunk, mert a városban vannak énekesek, akiket évek óta foglalkoztatunk, használunk, hívunk. Ez a holdudvar tíz-tizenegy énekest jelent, akiknek szintén jó alkalom ez arra, hogy színpadon legyenek, számunkra pedig egy könnyebbség, hogy a városból meg tudjuk oldani a szerepek jó részét, nem kell minden szerepre vidéki vagy budapesti operatagozatról szerződtetni vendégművészeket. Ez a Traviátában is így volt. Természetesen ideértjük még a karigazgatót, a két karmestert (köztük a zeneigazgatót) és a két korrepetitort.

   - Viszont ez a csapat ellátja a színház egyéb tevékenységeit is...

   - Igen, az operán kívül közülünk sokan játszanak még prózai darabokban is, énekelnek operettben, akár musicalben. Erre színházunk többtagozatos jellege "kényszerít", persze ezeket a feladatokat örömmel látjuk el. A kórus szinte minden este színpadon van, talán ők a legnélkülözhetetlenebb komponensei a társulatnak.

   - Mit jelent produkciók szempontjából az operatársulat?

   - Évi egy új produkciót és egy felújítást. Az új bemutatók 22 előadást jelentenek bérletben, illetve néhány bérletszünetes előadást, a felújítások további 6-8-10 előadást. Kaposvárral vagyunk állandó kapcsolatban, bár kicsi a színház és kicsi a zenekari árok, de nagyon operakedvelő a város lakossága, s szívesen megyünk oda. (Most is visszük március vége felé a Traviátát.) Az elmúlt három évben sok erőfeszítést tettem, hogy az előadások számát növeljük, illetve színházon kívüli produkciókban vegyünk részt. A tavalyi évben játszottunk egy Mozart-hetet, ahol egy hét leforgása alatt öt Mozart-produkció került színpadra. A sorozat az egyetemmel közös összefogással jött létre. Kincses Veronikának volt ebben nagy szerepe, aki egy-két éve érkezett a városba, és immáron akadémiai tagozatot vezet az egyetemen. Ezenkívül operagálát tervezünk évente. Javasoltam az igazgató úrnak, hogy játszunk kamaraoperát is, erre remek helyszín a kamaraszínpad, s felvetettem még, hogy a nagyszínpadon térjünk át az eredeti nyelven való játszásra, különös tekintettel a 2010-es kulturális év közelségére. Ez a társulat jóval többre képes, nemcsak másfél produkcióra egy évben, s úgy érzem, Pécsett van étvágy az operára, mint műfajra.

   - A Traviata-premier a múlt héten zajos sikerrel zajlott le, olyan körülmények között, hogy a fölkészülés, a próbák és főpróbák időszakában a "lét és nemlét" kérdése fenyegette az operatársulatot. Milyen érzés volt ilyen szituációban dolgozni, illetve a csapat hogy vett ebben részt?

   - A társulat nagyon alkalmazkodókész módon, a lehető legnagyobb tartással fogadta ezt a problémát, mindenki szívvel-lélekkel, legjobb tudásával, tehetségével közelített ehhez a helyzethez. Tiszteletet adva az elmúlt 47 évnek, tiszteletet adva az ősöknek, a jelenkori operajátszásnak. És persze benne volt az az ambivalens érzés is, hogy mi van akkor, ha ez lesz az utolsó bemutató a színházban? És érzelmileg talán éppen ezért, mindenki kétszer-háromszor annyit próbált beletenni, mint egyébként. Hozzáteszem, hogy a premier előtt két órával hallottuk, hogy ez a kérdés lekerült a napirendről. Hozzátársult a premier előtti eufóriához egyfajta öröm, mert eredmény, hogy a város mellénk állt ebben a kérdésben, még ha a veszély nem is hárult el.

   - Szóba került 2010. Hol tart a város zenei szempontból az előkészítésben, illetve számítanának-e benne rátok?

   - Rendkívül furcsa helyzet állt elő. Próbálok előre gondolkodni, mit hozhat a jövő? A, B, C, D, sőt E terv is van. S két-három év múlva már itt van 2010. Mi lesz akkor, ha nem lesz pénz új produkcióra? Ilyenkor lehet koncertszerű bemutatókat tartani, Szegeden volt erre példa nemrég. Persze az lenne az ideális, ha a város, a költségvetés belenyúlna a zsebébe, mert az opera tényleg költséges műfaj. Az előkészületek - úgy tudom - csúsznak. Én egy pályázatot nyújtottam be kamaraopera témában, melynek a határideje épp tegnapelőtt járt le. E pályázat szerint minden évben a színházi évadon kívül két kamaraoperát játszanánk, az előkészítő évekre a város mottóihoz kapcsolódva (vallási tolerancia, a gyermekek éve stb.) próbáltam kamaraoperai ötletekkel előállni. De a kérdésre válaszolva: egyelőre késésben vannak a dolgok.

   - Ha minden jól alakul, és jövőre megy tovább az operatagozat, akkor milyen terveid vannak a következő évadokban?

   - Ha minden jól megy (s esetleg még jobban, mint most sejteni lehet), akkor kacérkodom Puccini operáival, a Bohémélettel, a Turandottal (bár tudom, nagy apparátust igényelne, s címszereplőt se könnyű találni hozzá). Tervezem a Simon Boccanegrát is, mely tíz éve ment már - ráadásul olasz nyelven - Pécsett, de másik Verdi-mű, A trubadúr, s Bizet ritkán hallható operája, a Gyöngyhalászok is nagyon vonz. Most sajnos ennél többet nem tudunk. Föltétlenül szeretném a jövőben az operatársulat létszámát és a bemutatók számát növelni.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.