Valódi pletykák alapján - Költségvetési hiány

December 30., délelőtt, a Teatro Palazzóban, Esteban Fuentes igazgató irodájában. Fuentes rendkívül izgatottan telefonálgat, majd kiszól Esmeraldának, a titkárnőjének:
   - Kijött már valaki a televíziótól?
   - Épp most kértek telefonon egy kis türelmet - feleli a belső vonalon a titkárnő. - Kevés stábbal dolgoznak, és sok a munkájuk, de jönnek.
   - Megőrülök - méltatlankodik az igazgató. - Hogy fogjuk a beállításokat megbeszélni? Könyörgök, itt lesz a miniszterelnök is!
   - Gomez úr szeretne önnel beszélni - feleli a titkárnő, mintha nem is hallotta volna főnöke utóbbi mondatait.

   Belép Curo Gomez karmester. Zakót visel, alatta milliószor kimosott, vasalatlan pólót, ami színben még véletlenül sem harmonizál a többi ruhadarabbal.
   - Kérlek szépen - kezdi -, te uszítottad rám a szakszervezetet?
   - Milyen színű szakszervezetet? - csodálkozik Fuentes.
   - Az elnök ma kijelentette nekem, megtagadják a holnapi fellépést, ha nem kapnak prémiumot.
   - Miből? - hördül fel az igazgató.
   - Valahogy kiderítették, hogy van még másfélmillió a kasszában.
   - Terroristákkal nem tárgyalok.
   - Akkor pedig nem lesz előadás. Mintha azt mondtad volna, hogy jön a miniszterelnök is.
   - Jó, üzenem nekik, hogy lesz prémium.
   - Ez a beszéd - feleli Gomez az ajtó felé indulva. Ott megáll, és visszanéz. - Félmilliót osszál szét közöttük. A többit megfelezzük. Ugye, te is így gondoltad?

Kicsivel később ugyanott. Esmeralda bejelenti, hogy bizonyos Jimenez úr szeretne beszélni az igazgatóval.
   - Ne most! - tajtékzik Fuentes.
   - Azt mondja, a holnapi előadással kapcsolatos, fontos.
   - Nem bánom, jöjjön!
   - Jimenez vagyok - mutatkozik be a köpcös, udvariasnak tűnő emberke. - A TPT elnöke.
   - Az micsoda? Az is egy szakszervezet?
   - Nem, kérem - feleli szerényen Jimenez -, ez a Teatro Palazzo Tapsköre. Tisztelettel kérdezem, mennyi pénzt ér meg magának, ha nem fütyüljük ki az előadást most, hogy itt lesz a miniszterelnök is?

   Fuentes teljes döbbenettel tekint az idegenre.
   - Terroristákkal nem tárgyalok - feleli végül hidegen.
   - Kérem, ön nyilván nincs tisztában a helyzetével - taglalja ugyancsak tárgyilagosan Jimenez. - Tapskörünk titkos társaság, csak mi tudjuk, ki van benne. De jó, ha megérti, hogy sokan vagyunk, elszóródva ülünk Teatro Palazzo nézőterén, és rendszeresen látogatjuk az előadásokat. Na már most, mit gondol, a Nabuccónak miért volt akkora sikere?
   - Miért?
   - Mert Alejandro Aranzabal nem tette fel ezeket a fölösleges kérdéseket, mint ön. Õ fizetett, kérem, mint a katonatiszt. Mi pedig tapsoltunk.

   Fuentes döbbenettel néz a köpcös férfire.
   - Mióta űzik maguk ezt az aljas kis játékot?
   - Ó, kérem, ez a hagyomány az operajátszás kezdeteihez nyúlik vissza. Valamiből a szegény népnek is élnie kell.
   - És ha én most lecsukatom magát?
   - Az, kérem, nem menti meg önt a bukástól. Addig nem lesz fütty nélküli előadás, amíg én ki nem szabadulok.
   - Mennyit akar? - rogy a székére a direktor.
   - Úgy tudom, maradt a kasszában másfélmillió.
   - Rendben - bólint az igazgató. - Hová utaltathatom?
   - Bizonyára tréfál. Este eljövök a pénzért.

Ebéd után, a Teatro Palazzo díszterme. A helyi tévéhíradó a délutáni kiadás számára előzetest forgat a szilveszteri előadás előkészületeiről. Fuentes nyilatkozik éppen. Néhány kérdés után a riporter felteszi a következőt:
   - Ennyi siker után ráadásul még másfélmillió maradt is a kasszában. Ezt mire kívánják fordítani?
   Fuentes előtt megjelenik Gomez és Jimenez arca. Elkomorul, és határozottan azt feleli:
   - Nem tudom, honnan szedi az értesüléseit. Mi egy tisztességes, veszteséges operaház vagyunk.

Közvetlenül a riport után az igazgató irodájában. Esmeralda szól át a főnöknek:
   - Az új főkönyvelő szeretne beszélni önnel, kapcsolhatom?
   - Kapcsolja - feleli lakonikusan Feuntes.
   - Igazgató úr. Elég nagy gond van - szól bele a telefonba az új főkönyvelő. - A gazdasági osztály tegnap este küldött át nekem egy számlamásolatot. Az előző könyvelés itt valami nagyon nagy lenyúlást csinált, mert az Elektromos Művek másfélmilliót követel rajtunk. Mostanra átnéztünk mindent újra, és kiderült, hogy a követelés jogos. Sőt, más rezsihátralékunk is van, összesen hárommillió értékben.
   Fuentes összeomlik.
   - A vonalban van még, igazgató úr?
   - Igen.
   - A többi hátralékkal valahogy elvagyunk, de az Elektromos Művek azzal fenyeget, hogy ha ma estig nem fizetünk, egyszerűen megszűnteti a szolgáltatást. Na most, maradt nekünk a kasszában másfél milliónk… Utalhatom?
   - Utalja - temeti az arcát a kezébe a direktor.

A délutáni híradó közben, Fuentes irodájában. Megcsörren a telefon, a vonalban a miniszterelnök.
   - Zavarlak? - kérdi különösebb köszönés nélkül.
   - Hogy zavarnál? - feleli megtörten Fuentes.
   - Kérlek, egy rossz hírt kell bejelentenem neked: mégsem tudok ott lenni holnap az előadáson. - Az igazgató szívéről akkora kő esik le, hogy szinte behallatszik a telefonba, de türtőzteti magát. A miniszterelnök folytatja. - Kitalálhatnék valami udvariassági izét, de az a helyzet, hogy vadászatra kell mennem. Tudod, mint a régi szép időkben.
   Együtt nevetnek.
   - Nem baj, majd legközelebb - udvariaskodik Fuentes.
   - Így igaz. De, apropó, van itt még valami. Kérlek, én nem azért tettelek oda, ahol vagy, hogy elszabotáld a dolgokat.
   - Mire gondolsz, kérlek? - oldja meg a nyakkendőjét a direktor.
   - Tudom, hogy le akartál mondani, de megbeszéltük, a kongresszus dönt, addig pedig te rendesen csinálod a dolgodat. Most hallom a híradóban, hogy veszteségeitek vannak. Ezt nekem eddig nem mondtad.
   - Kérlek, ez csak…
   - Hagyjuk most ezt, egymás között vagyunk! A tartalék alapból átutaltattam nektek hárommilliót. Többet most nem tudok. Azzal húzzátok ki valahogy!
   Fuentes szemében dollárjelek jelennek meg.
   - Kérlek, rezsitartozásaink vannak…
   - Jó, majd odaszólunk. Próbáljátok valahogy kihúzni ebből a pénzből egy darabig! Na, mennem kell. Szervusz, kérlek!
   - Szervusz, kérlek.
   A direktor átszól a titkárnőnek:
   - Esmeralda, kedves, elugrom egy órára, a bankba kell mennem.

Estefelé az irodában. Jimenez lép be udvariasan köszönve.
   - Áh, senor Jimenez - üdvözli őt a direktor. - Már vártam. Parancsoljon.
   A köpcös ember átnézi a kapott pénzkötegeket, meglepetten pillant fel.
   - Ez csak egymillió. Másfélben egyeztünk meg.
   - A helyzet az, hogy nem lesz itt a miniszterelnök. Ön is megértheti, hogy ez leszorítja az árat. Ha többet akarnak, meg tudom adni a címet, ahol a miniszterelnök úr vadászik. Ott fütyülhetnek kedvükre.
   - Rendben - mondja Jimenez. - De lesz még itt premier, majd meglátja.

Nem sokkal később. Curo Gomez várakozik Funtes íróasztala előtt, azonnal meg is kapja a borítékját. Számolja a pénzt.
   - Ah, köszönöm. Rendben, az én kis félmillióm. És hol van a zenekar félmilliója?
   - A zenekaré, drága barátom? Most derült ki, hogy komoly veszteségeink vannak.
   - Akkor nem fognak játszani.
   - Jó, én kifizethetem nekik a pénzt, de akkor az Elektromos Művek lekapcsol mindent. Úgyhogy üzenem a zenekarnak, ha átvették a pénzt, kezdjék el beosztani, ki tekeri a dinamós biciklit! Egyébként meg most beszéltem a miniszterrel. A költségvetésünk végét járjuk. Menj le, és mondd meg nekik, ha akarnak januárban is fizetést, akkor pofa be, és játszanak! Ja, és boldog új évet!
   Amint Gomez kitántorgott, Fuentes kiszól a belső vonalon a titkárnőnek:
   - Esmeralda, kedves, hívja fel a feleségemet, hogy mégis elutazunk szilveszterre, foglaltasson valami jó helyet a tengerparton! Pénz nem számít. Aztán jöjjön be, van itt magának is egy kis prémium.