Re-nascence (Sting Dowland-lemeze)
Johanna, 2006-12-19
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=3872
 

Songs from the Labyrinth Songs from the Labyrinth
Music by John Dowland

Sting - vocals & archlute
Edin Karamazov - lute & archlute

Universal / Deutsche Grammophon
02517 03139

Miközben lépten-nyomon azt hallani, hogy kicsiny hazánkban komoly emberek vitáznak arról, kell-e nekünk a historikus előadás, mitől is jobb vagy rosszabb az a hagyományosnál, egyáltalán mitől is korhű a korhű, és így tovább, hát jön ez a Sting, a maga tüskés hajával, szúrós - ám rendkívül vonzó - tekintetével, dacos ábrázatával. Fogja magát, és csodálatosan szép Dowland-dalokat kezd énekelgetni, csak úgy, egyszerűen, természetesen, ráadásul még lantolni is megtanul, és nem átallja mindezt lemezre is venni.

És ahogyan Dowland talán legismertebb dala, a Flow my tears kezdetű megszólal - na nem olyan módon, persze ahogyan Scholl, vagy Jaroussky torkából szokott -, tovább már semmi kétségem a felől, hogy Sting zseniális. Előadásában Dowland több száz éves muzsikája cseppet sem tűnik ósdinak, unalmasnak, de igazából még komolyzenének sem.

Ezek a dalok épp úgy szólnak nekünk, rólunk, a mi érzéseinkről, gondolatainkról, a mi útvesztőinkről, mint azokról az emberekről, akik 4-500 éve küzdöttek a miénkhez nagyon hasonló kérdésekkel. Ilyen módon elmosódni látszik mindenféle határ zenei korszakok, komoly és könnyű zene között, lényegtelenné válik, hogy korhű, vagy modern ez a felvétel - egyébként szerintem a szerző sem tiltakozna, ha hallaná -, lényeg, hogy a szívünkhöz szól, és szinte lehetetlenség nem meghatódni tőle.

John Dowland (1563-1626) talán leginkább lantmuzsikájáról ismert a zenehallgató közönség körében. A kitűnő szerző Oxfordban és Cambridge-ben is diplomát szerzett, sokat utazgatott a világban, s már korának is elismert komponistája és előadója volt. Előszeretettel írt melankolikus, megható, már-már depresszív zenéket, úgy a dalok, dalkíséretek, mint a szóló lantművek műfajában. A lemezen egyébként a dalok és néhány lantszóló mellett egy-két levélrészlet is elhangzik Sting tolmácsolásában, melyeket Dowland egy bizonyos Sir Robert Cecilnek, Erzsébet királynő testőrének írt, a kísérőfüzet szerint kissé paranoiás hangulatban.

Jó szívvel ajánlom a lemezt mindazoknak, akik különleges, szép zenére vágyak, hajlandók időt áldozni egy kis elmélyülésre, szívesen szakadnak ki a megszokásokból, és nem feltétlenül ragaszkodnak hozzá, hogy az, amit hallanak, mindenáron meghatározható legyen valamely stílus, valamiféle skatulya paramétereivel.
Ezt a lemezt egyszerűen csak nagyon-nagyon jó hallgatni…


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.