Salamone Rossi: Salamon énekei - Héber nyelvű vallásos énekek
Varga Péter, 2006-11-08
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=3793
 

Salamone Rossi: Salamon énekei SALAMONE ROSSI: Salamon énekei
(Héber nyelvű vallásos énekek)
Corvina Consort
Művészeti vezető: Kalmanovits Zoltán
Hungaroton
HCD 32350

Ha csak úgy elkezdenénk hallgatni a lemezt, aligha gondolnánk, hogy zsinagógai használatra készült liturgikus zenét hallunk. Egy idő után valamennyire árulkodna a szöveg, de a zene nem. A tizenhetedeik század elejének jellegzetes zenei nyelvét hallanánk, az akkor régebbinek és újnak számító stílusrétegeket.

A reneszánsz humanizmus toleránsabb szellemi légkörében a zsidók számára is lehetőségek nyíltak arra, hogy addig elzárt közösségeiken kívül érvényesülhessenek a kultúrában is. Ehhez persze át kellett itatódniuk a kor európai szellemiségével, de így a Gonzagák udvarában többen is szolgálhattak zenészként, színészként, énekesként, táncosként. Közöttük a legkiválóbb Salamone Rossi volt, aki az akkori korszerű zenei műfajok kialakításában is élenjáró szerepet játszott. Elsőként adott közre lanttabulatúrás kíséretet (1600), és külön basso continuo szólamot (1602). És olyannyira az első és egyedüli volt többszólamú héber énekek közreadásában zsinagógai használatra, hogy ilyesmi csak a tizenkilencedik században fordult elő legközelebb.

Salamone Rossi 1622/23-ban megjelent Hashirim asher li'shlomo című gyűjteménye 33 héber nyelvű motettát tartalmaz. A cím szójáték, utal a bibliai Salamon-énekekre és magára a zeneszerzőre is. Háromtól nyolcig terjed az egyes művek szólamainak száma. Jól felkészült énekegyüttes kellett akkor is és most is megszólaltatásukhoz, akik a kor vokális kultúrájával alapvetően tisztában vannak, hiszen ráadásul a cappella darabokról van szó. Hogy megjelenhettek, jól jelzi az oda-vissza ható széles körű kulturális áramlást, hiszen jó néhány olyan közösségre kellett számítani, amely képes volt megszólaltatásukra.

Mert mindent kell itt tudni, amit a vokális többszólamúság magába foglal. Homofon és polifon darabok, szakaszok váltják egymást. A Corvina Consort nem vall szégyent. Sőt! Pontos indításaik, a belső szólamok diszkréten elhaló megállítása, az egyes részeknek a szólamszámhoz alkalmazott dinamikai összehangolása; mind-mind olyan erények, amelyek fokról fokra, darabról darabra növelik elismerésünket az együttes iránt. És akkor még nem szóltunk a csak néhol megingó intonációs tisztaságról, a homogén hangzásról, amelyből csak egyszer-kétszer türemkedik ki egy-egy élesebb, kevésbé az egészbe illően megformált szólam.

A jó felvételből, amely nem hangzik sem túlvisszhangosított, sem túl szárazon szóló térből, minden szólam összehangolt erővel szólal meg, a polifonikus elemek jól követhetőek. Természetesen egyfajta egyhangúság is része a lemeznek, hiszen huszonhat olyan művet hallhatunk egymás után, amelyek hétköznapi használat esetén nem voltak arra szánva, hogy egyvégtében szólaljanak meg.

De egy lemezt sem kell feltétlenül egyhuzamban végighallgatni, viszont nem is olcsó poén, ha azt mondom, a reneszánsz kórusmuzsika kedvelőinek kötelező ezt a lemezt megismerniük, akik meg egyszerűen jó zenét szeretnének kiváló előadásban, azok is jól teszik, ha kifülelik, mi is szól itt. Ott van természetesen a borítón a World Premier címke, de vajmi kevés Hungaroton lemezt találni, amelyet csak ez az egy erénye tenne jóval inkább meghallgatásra érdemesebbé az átlagnál.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.