Dalolj nekem! - CCLVI / XXIX.
Kerékgyártó György - Szűcs József, 2006-10-14
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=3742
 

Bevezető Ki kicsoda? Az előző részek tartalma Az előző részek


Dalolj nekem! Rendkívüli társulati ülés a Teatro Palazzóban. A művészek falfehéren ülnek az elitül luxus székeken, senki nem mer megszólalni. Esteban Fuentes nagyot sóhajt, és elkezdi a beszédet:
   - Nagyon sajnálom, hogy rossz hírt kell bejelentenem, de az a helyzet, hogy a gerilla elvtársak üzentek. Meg fogják szállni a várost, és a Teatro Palazzót is.

   - A megszállás alatti időre kapunk fizetést? - jelentkezik az egyik brácsás, de a többiek lehurrogják. Az öntudatos muzsikus azonban nem hagyja magát. - Most miért? Attól, hogy megszállás van, nekem el kell tartanom az öt gyerekemet. Nem is beszélve a srácok házi kedvencéről, Gustavóról, a kis piranáról. Annak nem elég a narancsdzsem, van, amikor egy egész birkát megeszik reggelire. Fejlődésben van még szegényke, azért ilyen az étvágya…
   - Elhallgatna végre? - torkollja le az igazgató.
   A brácsás sértetten ül le:
   - Kérem. De erről még hallani fog a szakszervezet.

   - A gerilla elvtársak azt üzenték, hogy a megszállás örömére a Teatro Palazzóban be akarják mutatni A gerilla délben fürdik című operát - tér vissza az eredeti témához Fuentes.
   Mély csönd, melyet Dolores Gutiérrez tör meg:
   - És a jogdíjak? A zeneszerző jogi képviselője eddig szinte minden bemutatót letiltott.
   - Ez igaz - feleli Fuentes. - De a gerillák tettek neki egy olyan ajánlatot, amit nem lehet visszautasítani. Úgyhogy munkára!

    - (Reklám) -

Hamar köszöntött be az esős évszak. A gerillák egymásra stószolva szoronganak a kis hegyi kunyhóban, közben pöffentgetnek a szivarjukkal, néha valamelyik köp egy sárgásat a sarokba. Elvis elvtárs szívvel-lélekkel énekel.
   - Nem bírom elviselni ezt a búgó hangot - hörög visszafojtottan Alejandro Beatriz fülébe a sarokban. - Én Chuck Berry-rajongó vagyok. Adják vissza a rock and roll becsületét!
   - Nyugalom, biztos eljátssza a Blue Suede Shoest is - suttogja vissza Beatriz.
   - Nem bírom addig - fújtat Alejandro. - Én elrágom a kötelet, te pedig szaladj, ahogy bírsz, de közben vágd hozzá a '73-as svéd népi antológiát, az a legvastagabb.
   - Az a '74-es - javítja ki Beatriz.
   - A '73-as - vág vissza ingerülten Alejandro.
   - A '74-es.
   - A '73-as.
   A vitát Lenin szakítja félbe, aki a sustorgásra hátrafordul, Alejandro térdére csap, és vihogva azt mondja:
   - Sok jó elvtárs kis helyen is elfér, igaz? Ha nem toppannak be a Marx fivérek, lesz itt hely mindannyiunknak.

    - (Reklám, majd a Botrány az operában c. film előzetese) -

Yolanda Martinez elitül luxus öltözője. Az énekesnő a tükörbe néz, és összeszűkült tekintettel, gúnyosan sziszegi:
   - Nem akartátok Yolandát? Van még, ahol értékelik a tehetségemet, majd én megmutatom! - Azzal énekelgetni kezd. - Hej, te parasztocska, te drága, hej, te eleven fa… Nem, nem így volt… Hej, te tufácska, te drága… Nem, ez sem jó…*

Vége a CCLVI / XXIX. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)


  * A szerzők ezúton közlik, hogy a köcsögöcske, a prosztócska és a tahócska sem az igazi.

A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.