Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Suba alatt - Török Erzsi színpadon és stúdióban

2005-11-22 08:41:00 -zéta-

\"Török Török Erzsi - ének
Km.: Kistétényi Melinda, Farkas Ferenc - zongora
Hungaroton
HCD 32375

Nehéz eligazodni a Hungarotonon. Egyfelől kiad egy nagyszerű felvételt, egy unikumot, egy csodát. Másrészt meg szinte mindent megtesz, hogy ez kellőképpen titokban maradjon. Mintha (a régi jó 60-as, 70-es évek mintájára) csak suba alatt lehetne becsempészni a köztudatba Török Erzsi archív népzenei felvételeit.

Kezdjük az elején. Előkerült a láda mélyéről Török Erzsi debreceni amatőr koncertfelvétele 1972-ből, amit Joób Árpád készített. A 36-37 perces anyag önmagában nyilván kevésnek bizonyult, ezért a Rádió hangarchívumából hozzákerestek egy mellé illő felvételt a művésznővel. Találtak is egy igazi kuriózumot: Farkas Ferenc saját népdalfeldolgozásait és dalait, épp a komponista zongorakíséretével, bő negyedórában. Adjuk ki, nosza rajta! Eddig rendben is volna.

A kísérőfüzetből (szintén Joób Árpád munkája) alig derül ki valami az énekesnőről. Az égvilágon semmi (tényleg semmi!) arról, hogy az ominózus előadóest népdalfeldolgozásait ugyan ki követte el. Hogy ki gyűjtötte, ne adj\' isten, hol. Semmi. A szövegről ne is álmodjunk! Csak találgatni tudunk, hogy a stúdiófelvétel mikor készült. Ebben egyedül a hangzás ad támpontot. Hallható, hogy a művésznő hangja jelentősen mélyebb fekvésben szól a 72-es koncerten, ergo a stúdiófelvétel jóval korábban, akár az ötvenes években is készülhetett, de maximum a hatvanas évek közepén. (De a stúdiófelvétel sem egy időben készült.) Mindehhez képest eltörpülnek a rövidke füzet bántó hibái és elgépelései, az angol fordító angoltalan szófordulatai, tévedései. Egy szó, mint száz, a Hungaroton mostohán bánt legújabb gyermekével!

Pedig a felvétel tényleg csoda! Az idősebbek mostanában szomorúan konstatálhatják, hogy fájdalmasan elmúlt az önálló dalestek kora. Az ominózus debreceni koncerten Török Erzsi magyar és moldvai csángó népballadákból és vidám dalokból szemelgetett. És ezekben a dalokban és balladákban minden benne van!

Az előadó parlando énekstílusa nagy bátorsággal párosul, amikor feladja a hagyományos éneklést a kifejezőbb elbeszélés érdekében (pl. A gazdag feleség balladában). Másutt inkább az énekes sokszínűsége tűnik elő: a sokszakaszos ballada minden sorát más nevében, értelemszerűen más hangon szólaltatja meg (Az elrabolt és visszatért leány). E balladák nagy népi igazságokat hordoznak. Elmondják, hogy a sorsát senki nem kerülheti el, s az elsikált bűnök előbb-utóbb végzetesen fölbukkannak (Bogár Imre balladája).

A nagy drámák közé Török Erzsi igazán vidám dalocskákat csempészett. A nép finom (máskor meg vaskos) humorát a művésznő groteszk elemekkel fűszerezve, ízesen adja elő (Két vidám Csángó népdal, Házasító énekek). Jellemző a koncert családias hangulatára, hogy az énekesnő maga mondja be az épp következő szám címét, olykor eképpen: \"Hát a sok fiatalság kedvéért egy régi diákdalt fogok énekelni!\" A hangverseny kíséretes számaiban Kistétényi Melinda működött közre zongorán - kedvesen, finoman, pompás stílusérzékkel.

Egészen más világba lépünk át Farkas Ferenc hat rövidebb népdalfeldolgozásával. A komponista üde színekbe öltözteti a népdalokat, harmóniailag erősíti a magyar népdalokban amúgy is meglévő keleties ízt. Külön ínyencséget jelent, hogy maga a szerző ül a zongoránál, finom és elegáns módon hirdeti a műveiben is benne rejlő örök optimizmusát.

A CD-t Farkas három műdala zárja, amelyek kissé idegennek hatnak a közel háromnegyed órányi népdalfeldolgozás után. Weöres Sándor (Maláj ábrándok, Óh, ha cinke volnék) és József Attila (Betlehemi királyok) verseinek megzenésítése Farkas teljesen önálló hangján szólalnak meg, elütve a pentaton dallamvilágtól.

Végül, ha már a spórolós lemezkiadó nem tette meg, hát mi nézzünk utána, ki is volt Török Erzsi!

1912-ben, Kolozsvárott született. Színészképző iskolába járt, rövid ideig a Kolozsvári Nemzeti Színházban drámai szerepeket alakított. Énekelni Kelen Hugónál tanult, aki Bartók és Kodály dalaira, valamint a népdalra irányította figyelmét. Ösztönzést kapott Basilides Mária művészetétől is. Ízes magyar beszédmódjával már a harmincas évek végétől elismerten kiváló tolmácsolója volt a népdalfeldolgozásoknak. Különösen a népballadák előadásával aratott sikereket. 1941-től rendszeresen szerepelt a Magyar Rádió műsoraiban. 1950-től az Országos Filharmónia szólistája volt. Országjáró utakat vállalt a magyar népdalkincs népszerűsítésére. A televízió népdalvetélkedőjének (Röpülj, páva!) zsűritagja volt. Pályája végén műsoraiban megszólaltatta a vallásos népköltészet emlékeit is (Hegyet hágék, lőtöt lépék). Utoljára 1972. október 22-én énekelt, Kodály-műveket a Zeneakadémia kistermében. 1973 óta nincs köztünk.

Vegyék meg a lemezt és hallgassák!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.