Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Mennyei hang! (Renée Fleming: Sacred Songs)

2005-11-16 09:12:00 -zéta-

\"Sacred Sacred Songs
Renée Fleming
Royal Philharmonic Orchestra
Andreas Delfs
Universal / Decca
475 6925

A 90-es évek vége felé járhattunk. Egy hűvös őszi napon a város túlsó felét céloztam meg kocsival. Ahogy elindultam - jó szokás szerint - bekapcsoltam a Bartók Rádiót. A hangszóróból egy addig sosem hallott szopránhang tűnt elő. Tatjána levéljelenetét, majd közvetlenül utána a híresen kényes Ruszalka-áriát énekelte, valami elbűvölően tiszta vonalvezetéssel. Ekkor még mindig nem ismertem föl. Kutattam a memóriámban, nyilván valamelyik ismeretlen szláv énekesnő lehet. Majd az Otellóból következett részlet, és azt tapasztaltam, hogy ezt is ugyanolyan tévedhetetlen stílusbiztonsággal énekli, mint az előbbieket. Még néhány szám után (én már rég megérkeztem, de csak ültem, ültem az autóban) bemondták, hogy kit is hallottam. Renée Fleming volt az, és fontos megemlíteni a dirigens nevét is: Solti György. (Kevés énekes mondhatja el, hogy árialemezét Solti kísérte. Legyünk pontosak: én egyet sem találtam.)

Azóta már hangos a világ Renée Fleming nevétől - nem ok nélkül. Legújabb, most megjelent lemezén egyházi énekekből válogat. Tegyük hozzá mindjárt az elején, nem igazán kedvelem az efféle vegyes felvágottat. De ha a hallgató eltekint az ilyen összeállításokban elkerülhetetlen stílustorlódásoktól, mennyei élményben lesz része.

Pedig Renée Fleming igazán nagyot merített, a lista Bachtól Bernsteinig terjed. Szerepelnek a CD-n a legismertebb slágerek (pl. Bach-Gounod és Schubert Ave Mariája, César Franck Panis angelicusa) éppúgy, mint kevésbé ismert részletek híres oratóriumokból (Mozart C-moll miséjéből, két ária Händel Messiásából), de a legnagyobb csemegét a ritkán hallható művek jelentik.

Mozart Laudate Dominum című kantátája (K. 339) pontosan mutatja az énekesnő elképesztő perfekcióját, ahogy a kényes zeneszámot megszólaltatja. Flemingnél minden produkciójában ki kell emelni, hogy utolérhetetlen muzikalitással rajzolja fel a komponista által megkívánt hangulatot, de ez számomra leginkább Mozart és Richard Strauss esetében hat revelációnak.

Berlioz ritkán műsorra kerülő oratóriuma, a Krisztus gyermekkora (op. 25) ugyanazt az éteri tisztaságot sugározza, ami Fleming természetesen egyszerűnek ható előadásmódját jellemzi. Bár Fauré Requiemjének és Poulenc Gloriájának részletei magas technikai követelményeket támasztanak az előadóval szemben, az énekesnő felettébb könnyedén siklik át a legmerészebb részeken is. Bernstein 1971-es Miséje a néger spirituálé hangulatát idézi fel, no persze Fleming ezt a műfajt is tökéletesen hozza.

A lemezt két altató zárja. Reger Bölcsődala és Humperdinck meseoperájának, a Jancsi és Juliskának a kettőse csodás világba visz bennünket. A muzsika elringat, az énekhang elsimogat, a mennyországban járhatunk. A duettben Fleming méltó partnere a mezzoszoprán Susan Graham, éppúgy, mint az egész felvételen példás finomsággal zenélő Royal Philharmonia Orchestra - Andreas Delfs irányításával.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.