Chopin és az avignoni g-moll
-kegy-, 2005-11-04
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=3130
 

Chopin és az avignoni g-moll A romantika kora, bizony, zsákszámra ontja a zenei legendákat és a karizmatikus egyéniségű szerzőket, akiknek munkássága és élete (ha egyáltalán a kettő szétválasztható) egyaránt alkalmat ad némi "pletykálkodásra". A leghíresebb ilyen személyiségek között találjuk Chopint is.

A kiváló szerző és virtuóz előadó harmincas éveiben már a szó szoros értelmében akkora sztár volt, hogy Kozsó elsírja magát, ha rágondol. A szalonok és hangversenytermek két kézzel kaptak utána, kész pechje szegénynek, hogy akkoriban még nem léteztek lemezcégek és szerzői jogvédő hivatalok.

Max Ritter kutatásai szerint 1845 júniusában Chopin Limoge-ban adott hangversenyt, amelynek végén egy elegáns, szimpatikus fiatalember lépett oda hozzá, majd Xaver Varqus néven bemutatkozott. Rövid udvariaskodás után elárulta, hogy ő orgona- és zongoraművész, valamint híres közéleti személyiség, és egy hónnappal később hangversenyt kíván szervezni Avignonban a pápaság avignoni fogságának hatszázhuszonkilencedik vagy négyszázhatvanhetedik évfordulóján, méghozzá hajnali négy óra tizenkettő perckor, annak emlékére, hogy annak idején III. Honorius pápa éppen ebben a pillanatban fordult a másik oldalára. A koncertre - tisztes gázsit ígérve - meghívta Chopint is.

A nagyszabású koncertet július 11-én tartották a Pápai Palotában, nagyszámú nézősereg előtt. A Chopin előtt ismeretlen fiatalember Avignonban valóban sztárnak számított. Újságok írtak róla, szalonokban rendezett beszélgetős estekre hívták, más hírességek szívesen vacsoráztak vele. A palota azonban nyilvánvalóan elsősorban az Avignonban először koncertező Chopin neve miatt telt meg.

Varqus főleg Bach-darabokat játszott, de amikor egy kicsit elkalandozott a figyelme, kiszaladt az ujjai közül egy-egy mű más szerzőktől is. Produkcióját siker koronázta.

Ekkor a közönség örömére a zongorához ült maga Chopin, és a legnagyobb meglepetésre néhány Chopin-darabot adott elő. Ritter forrásai szerint azonban a rutinfellépésnek (Ritter a "vidéki hakni" kifejezést használja) induló koncert egy ponton zseniális, ihlettől átitatott, szférikus magasságokba emelkedő performansszá alakult. Chopin lelkét ugyanis átjárta a hely szelleme, és az előre választott darabok ledarálása után rögtönözni kezdett.

Maga Chopin állítólag később úgy nyilatkozott, hogy kiskorában a haverokkal gyakran bezárták egymást a fészerbe, ezért Avignonban hirtelen rádöbbent, micsoda tragédia lehet százhatvankét évig fogságban élni, de Ritter más forrásokra hivatkozva azt állítja, a hajnali koncert hangulata és az értő közönség aurája késztette Chopin zsenijét ekkora elragadtatásra.

A koncert csúcspontja és egyben - szó szerint - záróakkordja egy elementáris g-moll hangzat volt, amelyet az eladdig hatalmas dallamívekkel operáló szerző-előadó tizenkét és fél percig játszott. Ritter szerint ez a g-moll, amely Chopin munkásságának legjobb g-mollja lehetett, méltóan fejezte ki, amit művész és közönség egyaránt érzett. A Chopin-rajongók ezt a hangzatot nevezték el avignoni g-mollnak.

Hogy minderről eddig mégsem tudtunk, az a pápai intézmény tekintélyének köszönhető. A Vatikán kellemetlennek tekintette, hogy akár egy ilyen kiváló zenei esemény is emlékeztessen a pápaság történetének e fájdalmas korszakára, ezért a Szent Hivatal egyszerűen begyűjtött minden ezzel kapcsolatos feljegyzést, amely aztán csak a vatikáni levéltár kutatók előtti megnyitásakor vált hozzáférhetővé.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.