Csizma és frakk (Fonó Zenekar: Túlparton)
-té.pé-, 2005-01-28
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=2545
 

Other Side Other Side
Túlparton
Szabadi Vilmos
Gulyás Márta
Fonó Zenekar
Hungaroton HCD 32297

Nem lehet nem felfigyelni arra a kulturális trendre, mely az elmúlt években egyre nagyobb teret hódít. Nevezetesen a nép-, és műzenének egy platformon való megjelenítésére. Az elképzelés persze gazdasági haszonnal is járhat, hiszen egyetlen "projektre" két, homlokegyenest ellenkező hallgatóságot lehet megnyerni. Egy színpadon (legutóbb éppen a Zeneakadémia színpadán) áll ilyenkor a folklorista és a klasszikus neveltetetésű muzsikus. A gyökerektől a végtermékig, a parasztzenétől a magas kultúráig terjed a képzeletbeli ív.

Megmutatják az "eredetit" és annak kvintesszenciáját. Az ötlet első pillanatban nem is látszik rossznak. Gyakorlatilag "ex has" kiválogatható bármely Bartók- vagy Kodály-mű, hogy párhuzamba állítódjék a népzenei eredettel. Legyen az zenekari vagy zongorakompozíció, rapszódia vagy kórusmű. A forrás, az ősi gesztusrendszer, a hangvétel mind-mind könnyen bizonyítható, jól hallható, példázható.

A Fonó Zenekar, Szabadi Vilmos és Gulyás Márta közös lemezén Bartók Duói, illetve két hegedű-zongora Rapszódiája áll párhuzamban az autentikus népzenével, dallamvariánsokkal. Összeállításukban igyekeznek megmutatni a Kárpát-medencében élő népek hangszervirtuózainak játékbeli különbségeit, variációit is. Erdélyi és szlovák tánczenék, ruszin és román hegedűjáték- technikák váltakoznak a Párosítóval, a Tót nótával, a Katonanótával vagy éppen a Menyasszony búcsúztatóval.

A Duókat Gombai Tamás és Szabadi Vilmos adja elő korrektül. A miniatűr remekek jól kapcsolódnak az előzményekhez, de egészében mégiscsak kilógnak az egyébként ügyesen szerkesztett, változatos és nagyon hangulatosan előadott zenék sorából. Mint ahogy kilóg az összeállításból - nem tematikai értelemben, hanem akusztikailag - az I. és II. Rapszódia is. S nem feltétlenül azért, mert a stilizált népzenei világ itt kerül a legmesszebbre - ez korántsem biztos -, hanem, mert a zongora és a hozzá kapcsolódó akusztikai emlékeink nem egyeztethetők össze a cimbalmos, hegedűs, brácsás, dudás, furulyás énekes előzményekkel.

Pedig Szabadi és Gulyás előadása igazán kifogástalan. Érzelemdús, határozott elképzelésekkel felépített, pontos interpretációt hallhatunk. Csak éppen egy másik világból. Vagy - ahogy a lemez címe mondja -, a másik partról. Mert, hogy mit tekintünk túlpartnak, az csak a szemlélődő földrajzi pozíciójának függvénye.
Mit csináljunk? Itt van egy szimpatikus lemez, mely hangulatos népzenéket és klasszikus műzenéket tartalmaz. Külön-külön mindegyik tetszik, de számomra az összetevők együttesen nem alkotnak új elegyet.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.