A tanya dala - Regös Bendegúz
- kegy -, 2005-01-28
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=2541
 

A tanya dala - Regös Bendegúz Egyszerű tehénpásztorként kezdte, így semmi csodálkoznivalónk nincs azon, hogy témáit is elsősorban az egyszerű falusi nép életéből vette. Kizárólag dalokat írt, azokkal azonban éppen úgy járt, mint a nagy előd, Petőfi a verseivel: már a kortársak is úgy énekelték Regös Bendegúz műveit, mintha népdalok volnának.

Első, tulajdonképpen spontán műve, amelyet az RS-jegyzék (az életművét áttekintő Rideg Sándor által összeállított repertórium) nem címmel, csak kezdősorokkal jelez, így indul: "Mához egy hétre már nem leszek itt, elvisz az ördög most engemet is". A dalt azóta is nagy szeretettel éneklik a Csongrád környéki tanyavilágban, noha az RS-jegyzékben másodikként nyilvántartott dal, a Hiszen ez csak a csépai lókupec szövege rácáfol a Mához egy hétre tartalmára.

Regös Bendegúz munkásságát hosszú ideig egy derék bakter támogatta. A mecénás rajongott a zenéért, így felfogadta Bendegúzt házi szerzőjének. Akkoriban igen ritka volt, hogy egyszerű polgárok magánzenészt tartsanak, de a Szabó bakter megengedhette magának: tellett rá az állami fizetésből. Bendegúz olyan hálás volt a támogatásért, hogy cserébe ki-kihajtotta a bakter teheneit.

Ebben az időben születtek meg a legszebb művei: a Miért teremtett az Isten parasztot? hűen számol be a korabeli tehénpásztorok siralmas életéről, de érdekes szociológiai megfigyelésekre juthatunk a Ténsasszonyom, mérjen már ki több szalonnát! tanulmányozásakor is.

A bakterházban töltött idő alatt Bendegúz csak úgy ontotta magából a slágereket. A piócás ember, a Csicsónénak három lánya, a Megy a gőzös, a Szereti a tik a meggyet vagy a Buga Jóska nem szép ember, de gavallér úgy szálldosott a nép ajakán, mint a cigányátok a szentesi vásárban. Nem is beszélve a Csámpás Rozi hade azt mondta kezdetű remekműről, amelyet már az óvodások is kívülről fújnak.

Sajnos, a bakterházas korszaknak vége szakadt. E dús alkotói intervallum egyik kiváló záródarabja a Kettő zsandár kísér engem kezdetű dal, amelyet a Lekváros gombóc című ópusz kísért. Ez utóbbi különösen érdekes zenetörténeti szempontból, hiszen több kutató egybehangzóan állítja, hogy Presser-Sztevanovity A padlás című musicaljének megírásakor a szerzők e művet tanulmányozva alkották meg a Szilvás gombóc című betétdalt.

A bakterház-korszak elmúltával Bendegúz visszavonultan élt. Néha-néha elhagyta még zseniális ajakát egy-egy dal, de ezek többnyire már feledésbe mentek, mivel nem jellemezte őket az az ihletettség, amely a korábbi Regös-dalokat annyira karakteressé tette.

A sors iróniája, hogy éppen azok nem ismerték fel Regös Bendegúz zsenialitását, akik legjobban szerették a műveit: közvetlen környezetében a halála pillanatáig úgy hitték, csak egy egyszerű tehénpásztor volt. Kivéve az RS-jegyzéket is összeállító Rideg Sándort, aki Indul a bakterház című életrajzi művében méltó módon emlékezik meg e kiváló alkotóról.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.