Bach-kantáták / Thomas Quasthoff
Varga Péter, 2004-11-22
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=2356
 

Bach Cantatas / Thomas Quasthoff Bach Cantatas
Thomas Quasthoff - bariton
Berliner Barocksolisten
Rainer Kussmaul
Universal / DG
00289 477 5326

Ha valaki basszus/bariton hanggal van megáldva, és fogékony a barokk zene, és/vagy főleg Bach zenéje iránt, ez az a lemez, melyet előbb-utóbb feltétlenül elkészít. Rajta három kantáta, közös jellemzőjük, hogy a szóló énekhangon kívül csak zenekart és - kisebb feladatokra - kórust igényelnek.

Thomas Quasthoffnak, aki szülővárosában, Hildesheimben, a St. Michael templom kórusában kezdett énekelni tizenhárom évesen, természetesen vezetetett az útja ennek a lemeznek a felvételéhez. A BWV 56., 158. és 82. közül az első és az utolsó teljes értékű kantáta, a középső csak töredék, amelynek ebben a formájában egyetlen érdemi része egy ária. A másik kettő a "Kreutzstab", és az "Ich habe genug", a legismertebb Bach-művek közé tartoznak, épp a fent említett okból is.

A zenekar különleges alakulatnak tűnik, az egyik fényképen kivehető egy barokk vonó, de a kitűnő szóló oboista - Albrecht Mayer - modern hangszerrel látható, nem is hangzik réginek, főleg nem a szólista - Kussmaul - hegedűje a 158. kantáta koráljában. Mai hangolásban játszanak, ugyanakkor historikus szellemben, amennyire lehet. De ez kevésbé lényeges, összességében rendkívül összedolgozva, itt inkább csak kísérő szerepet játszva is figyelmet keltően kísérik az énekest.

A közkeletű nevén "Kreutzstab" kantáta hatalmas, "Szívesen viszem a keresztet" áriájával kezdődik a lemez, mintegy in medias res, egyből teljességében bemutatva az énekes képességeit. Jobbára bariton hangfekvésben mozog a darab, itt igazából nagy, súlyos basszusok nem is érvényesülhetnének, nagyon jól illik Quasthoff könnyedebb, néhol tenorosan világos hangszínéhez, amely a második áriában, a fürge tizenhatod mozgások magasba ívelésekor mutatja meg stílusos képzettségét. De ettől függetlenül is, az énekes állja a próbát. Lent nincs erőltetett sötétítés, bár a legmélyebb - itt G - hangok már a terjedelme határát teszik próbára, de végül is minden természetesen szólal meg, mesterséges rásegítések nélkül, a magasban is. És a kifejezés érdekében sem vet be stílusidegen eszközöket, mindvégig természetes zeneiséggel uralja szólamát. Ismét csak tenoros könnyedséget mutatva a korálkíséretes "Welt, ade, ich bin der müde" áriában, a 158. kantában, amelyben a kórus hasonló zenei megközelítésben adja elő a kísérő korált, csakúgy, mint a záró korálokat a másik két műben.

És nem véletlenül zárja a 82. kantáta a lemezt. A címadó kezdőária, az "Ich habe genug" és a "Schlummert ein, ihr matten augen" kezdetű is minden barokk áriák legszebbjei közé tartoznak. Az előbbiek után természetes, hogy Quasthoff ezekben is a szöveg és az abból következő zenei megoldások tökéletes értésével, a zenekar és az oboista egyenrangú közreműködésével teszi azzá a megrendítő élménnyé a művet, amelynek szerzője szánta.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.