Csak egy maradhat - Connor MacLeod
- kegy -, 2004-10-08
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=2230
 

Nagy zeneszerzők - Connor MacLeod Sean Connery és a Trainspotting mellett ő az, akire a legbüszkébb lehet a skót haza. És még csak nem is fővárosi származású: a zord Felföld szülötte.

Egyes vélekedések szerint egy csöndes éjszakán jött a világra a Felföld egy kis jászlában, birkák, szamarak és ökrök között. A Vatikán azonban úgy véli, ez az állítás csak a skót kálvinisták szemétkedése, ezért az ő verziójuk szerint Connor MacLeod ágyban, párnák közt látta meg a napvilágot.

A kis Connor – mint minden skót gyerek – ötévesen már sört ivott, és birkafaggyút evett, de a többiektől eltérően Burns-verseket is szavalt. Csak úgy, anélkül, hogy tanulta volna őket. Különleges tulajdonságát látva nagybátyja, a MacLeod-klán egyik tekintélyes személyisége meg is jegyzete: "meglásd, egyszer még halhatatlan leszel".

Connor hamar rájött, hogy pusztán a versszavalás és a rímfaragás (amelyre közben rákapott) nem elégíti ki. Akkor érzett csak teljes örömöt, ha a poémákhoz kis dallamocskákat is komponálhatott. Ezért döntötte el, hogy zeneszerző lesz.

Sajnos, művészi érését nagyon sokáig késleltette a kor meghatározó zeneszerzői attitűdje. Ekkoriban a skót zeneművészek meglehetősen konzervatív, akadémikus felfogást képviseltek. Kötelező témák uralták a terepet, s aki ezektől megpróbált eltérni, annak az orrára koppintottak Olyan, ma már nevetségesen banálisnak ható darabokat részesítettek figyelmükben, mint az Adjál kölcsön ötven pennyt!, a Sok lesz az a tizenöt százalék vagy a Még tartozol, szívem, Anderson, még tartozol. E daraboknak ma már a szerzőit sem ismerjük.

Egy ideig MacLeod is próbálkozott az efféle művészettel, de hamar szorongatónak kezdte érezni hazája legelőillatú levegőjét, ezért néhány évszázad múltán az Egyesült Államokba költözött. A koszt itt sem volt éppen jó, a sör kifejezetten rossz, de a zenei lehetőségek kitágultak.

Az amerikai út során már érezte, valóban halhatatlannak született, de tudta, ha többedmagával volna halhatatlan, szűknek érezné a világot. Ezért kezdett el dolgozni Csak egy maradhat című monumentális művén.

Hogy a darab majdani bemutatásához szükséges pénzt előteremtse, zenei párbajokon kezdett részt venni. Minden egyes alkalommal a Csak egy maradhat egy-egy újabb részletét mutatta be, s közben abban reménykedett, végül tényleg ő lesz az abszolút győztes, az egyetlen.

A versenydíjak szépen hoztak a konyhára, de összegük nem bizonyult elegendőnek. Connor MacLeod ezért a párbajozás mellett hollywoodi produkciók zenéjének megkomponálást is vállalta. Így született meg az It’s A Kind of Magic és a Who Wants To Live Forever, amit ma is sokan dalolnak, dúdolnak.

Connor MacLeod gyötrelmes küzdelme meghozta a gyümölcsét: a végén csak ő maradt, egyedül, minden más zeneszerzőt kiszorítva. Sajnos, a közönség azonban addigra más stílust kezdett kedvelni, amit viszont sem ő nem tudott produkálni, sem más zeneszerzők, hiszen azok már nem léteztek. MacLeod tehát közönség nélkül maradt, mindhiába ért roppant művének végére. Ráadásul halhatatlan volt, így a nyomorult most is ott ül Hollywoodban a Csak egy maradhat partitúrájával, és várja, hogy valami változzék. Tragikus, borzasztó alkotói pálya.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.