Summáját írta - Dobó István
- kegy -, 2004-09-17
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=2161
 

Nagy zeneszerzők - Dobó István Meg nem értett művész ő. Félreismert, elsöpört zseni, aki úgy áll a zenetörténet harcmezején, oly csalódott arckifejezéssel, mint az ostromra készülő janicsár az orra előtt elhúzó budavári sikló alatt az Egri csillagok remake-jében.

Dobó István vagy ötszáz évvel azelőtt született, hogy Egerben mindent róla neveztek el, amit nem Gárdonyiról. Zenei tehetségére sokáig nem figyelhettek fel a szülők. Pisti remekül pengette a kaszát, de mivel ez pórias dolognak számított, csak titokban gyakorolhatta.

Már kamasz gyermek volt, amikor a szülők - csak úgy, próbából - beíratták koboz- és tekerőlant-órákra. István szinte gyakorlás nélkül kiválóan kezelte a hangszereket, így azok nem okoztak komoly örömet neki. Rögvest ki is jelentette, hogy ő töröksípon akar játszani. A Dobó család rögtön érezte, fekete bárány született a családba, egy örökmozgó hobó, aki az egykori Beatrice királyné megszállott híve, és nem engedték, hogy Óbudára, a Hajógyári-szigetre utazzék. Ehelyett ezerszer leíratták vele: török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja. Istvánt a büntetés olyannyira sokkolta, hogy kis híján dacból elfelejtett írni.

A komolyabb zenei tanulmányok Egerben, a líceumban kezdődtek meg. Dobó gyorsan fejlődött, korai zsengéit hamar kivillantotta a helyi leánykák körében. Első fennmaradt, erotikus tartalmú műve, az Egy szép asszony völgye már korában slágernek számított. A líceumi évek alatt komponálta az Egri csillagok című darabot is, de a dalban foglalt pártállami jelkép miatt tanárai komolyan megfenyegették, sőt, majdnem kicsapták. A dalt, természetesen, betiltották.

Visszafogottabb évek következtek. Ekkoriban született a Kapitány, kapitány, az Eger városa diákok vára, a kissé futurisztikus Eger a Marson, a Hegedűs a háztetőn és a Georgia On My Mind című sláger. Ez utóbbi keletkezésének miértjeit a zenetörténészek az óta sem tudják megválaszolni.

Konszolidált magatartásának köszönhetően Dobó rövidesen főzeneigazgató lett Egerben. A rá bízott, nem túl nagy létszámú zenekarnak legfontosabb feladata volt, hogy ellenálljon a külföldről érkező zenei irányzatoknak, elsősorban is az expanzív oszmán-török muzsikának. A legerőteljesebb előrenyomulás 1552-ben következett be, de Dobóék az európai reneszánsz magyarításával sikeresen visszaverték.

A visszaverés során állandó librettószerzője, Bornemisza Gergely leleményének köszönhetően végre beszerzett egy török sípot, de egyáltalán nem olyan volt, amilyennek képzelte.

Ezzel az eseménnyel kezdődött Dobó hosszas megaláztatása is. Fő művét, a minden szempontból kifogástalan européer alkotást, a Summáját írom... kezdetű históriás éneket azóta is Tinódi Tannenbaum Sebestyénnek tulajdonítja a zenetörténet.
Ennek egyetlen oka, hogy Dobó egy tételes belső vizsgálat alkalmával nem tudott elszámolni a mű díszbemutatója utáni banketten felszolgált vörösborral. A zenészkamarából kizárták, és megvontak tőle számos jogot - így az említett mű szerzői jogát is, amelyet a korszak legjobban lobbizó Tinódija orozott el.

Dobó karrierje innentől mélyrepülés, vesszőfutás lett. Műveit a hivatalos kultúrpolitka manipulációjának köszönhetően kezdték elfelejteni vagy népdalként dúdolni. Szegénységben halt meg, magára hagyottan, egy félreeső egri utcában, amelyet később ugyancsak Gárdonyiról neveztek el.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.