Zongora és krumplis tészta - Kádár János
- kegy -, 2004-05-28
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=1925
 

A zeneszerző megitélése még ma is elentmondásos, de műveire és performanszaira sokan emlékeznek: ahogy anatómiai dimenziókba helyezte a zsemlét, ahogy nevén nevezte a krumplilevest...

Nagy zeneszerzők - Kádár János A XX. század második felének különös sorsú zeneszerzője, Kádár János munkássága egészen szokatlan módon kezdődött. A kis Jani kedvelt szórakozása volt az ágya szélén atlétatrikóban ülve maga elé venni a hokedlit, és azon lábasból enni a krumplis tésztát. A baj az volt, hogy a roppant szegény sorban tengődő családnak csupán egyetlen hokedlije volt, és történetesen a családfenntartó is szeretett az ágy szélén atlétatrikóban ülve lábasból krumplis tésztát enni.

Az édesanya, hogy elkerülje a veszekedéseket, a kis Janit átültette a zongorához, és még el is magyarázta neki: "Látod, Kun Béla bácsiék pontosan ilyenekkel fűtöttek, amikor bekvártélyozták magukat a Vízivárosban". Janikát lenyűgözte a szép történet, s legalább annyira a zongora látványa. Akkor elhatározta, ennek szenteli az életét.

A horthysta Magyarország polgárilag csökevény rendszere egyáltalán nem hatott ösztönzőleg Jani zenei fejlődésére, így az érdeklődő fiatalember ideiglenesen új hazát választott: a Szovjetuniót. Atlétatrikóban, a zongora mellett üldögélve eldöntötte, a csodás, polifón szovjet zenét fogja tanulmányozni.

Leningrád nem okozott neki csalódást. A Szmolnijban berendezett Forradalmi Szovjet-Orosz Munkás-Paraszt Zenei Népfőiskolai Konzervatórium Egyetem és Tésztagyár padsoraiban elsősorban a NOSZF (Nagy Októberi Szimfonikus Felhangolódás) történetét tanulmányozta szívesen. Lenyűgözte a felhangolódásra jelt adó Auróra 440 herzes normál "a"-ja, a Téli palotába rohanó munkás-paraszt zongorahangolók tömege, és a tény, hogy milyen sok elégetni való zongora állt ott a palotában, amelyek természetesen rendre el is égtek.

A férfivá cseperedett Kádár Jánosnak hazatérve csak egy kis ideig kellett kitartania, hogy személyesen nézhesse végig, amint a bevonuló Forradalmi Szovjet-Orosz Zenei Rendszabályozó Vörös Ármádia eléget néhány zongorát Battonya és Nemesmedves között. Rákosi Mátyás karigazgatása alatt Kádár már közzétett néhány erőtlen művet, igazán éretté azonban 1956 november 4-én, Szolnokon vált az Aki nincs ellenünk, az velünk van című művével.

Nem sokkal ezután mutatták be nagy lélegzetű, az egyetemes zeneirodalomban páratlan darabját, Konszolidáció címmel, amelyet megbízható átlagkeresetre, világútlevélre, háromévenkénti valutakeretre, pacalpörköltre és balatoni SZOT-üdülőkre komponált. Szokatlan, hogy egy kísérleti jellegű művet a közönség akkora lelkesedéssel fogadjon, mint ezt a darabot. Talán ez a titka Kádár János máig tartó sikerének.

No, és nem kisebb mértékben zenepedagógiai munkássága. A feltörekvő nemzedékek tagjai 1989-ben a Kossuth Téri Magyar Szocialista Országos Zenedöntészeti Fórum (ma: Országház) előtt könnyes szemmel rebegték: "hát igen, ő aztán elhúzta a nótánkat", valamint: "bizony, ő megtanított bennünket kesztyűbe dudálni".

A kiváló művész számos apróbb művet hagyott hátra. Például Csajkovszkij hatására megkomponálta a Gulyáskommunizmus, a Legvidámabb barakk, az Új gazdasági mechanizmus és A szocializmus úTJán című, a nép körében máig szeretettel emlegetett kis darabokat, de a konszolidáció sikerét nem tudta, és talán nem is akarta felülmúlni.

Kádár János, kiváló szerzőnk emlékét minden moszkvai VIT-en ápolni fogjuk.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.