Szólamlobbi - Niccolo Machiavelli

A Dante és Petrarca városából, Firenzéből származó reneszánsz kori zseni, Niccolo Machiavelli zenei pályafutása egy felismeréssel kezdődött. Az iskolai poétikaórán a szapphói strófa tanulmányozása közben egyszercsak rádöbbent: a vezetékneve egy úgynevezett adoniszi kolón. A tény annyira kedvére való volt, hogy miközben a kolónt zenei ritmusképletre lefordítva vígan dünnyögte: \"tá-titi-tá-tá\", úgy döntött, ez ómen, ő zenei pályára született, életét tehát a zenének szenteli.

Elhatározását azonnal bejelentette derék testnevelés-ének szakos osztályfőnökének, aki úgy vélekedett, a politikai pálya jobban illenék a kis Niccolo személyiségéhez, mint a művészetek. Niccolo azonban nem hallgatott az okos tanácsra. Időpontot kért az iskola igazgatójánál. Neki titkon elhintette, az osztályfőnök ének óra helyett testnevelés, testnevelés óra helyett ének, az ének óra helyett osztályfőnöki, az osztályfőnöki óra helyett pedig testnevelés órákat tart, ami tűrhetetlen. Az igazgató erre kirúgta a mit sem sejtő tanerőt, és a furmányos Niccolo javaslatára egy Bolognából érkezett lantművészt vett fel, aki már ekkor az ifjú Machiavelli bizalmasa volt. Niccolo így minden további nélkül megkapta a szükséges referenciákat a Firenzei Köztársasági Reneszánsz Zenei Szakközépiskolába.

Szülei egyhangú lelkesedéssel fogadták az események alakulását, mivel mindketten erősen vonzódtak a művészetekhez: az apa egész tűrhető terzinákat faragott, az anya Raffaello modorában festegetett, és mindketten több hangszeren játszottak. Ám, amíg a bejelentés estéjén édesapja a tekerőlanton gyakorolt, Niccolo megsúgta édesanyjának, hogy apja nem is örült igazán. Kicsit később, amikor édesanyja a fésülködni ment, Niccolo őt árulta be apjának azzal, hogy nem is örül a karrierjének. A két szülő azonnal véresen összeveszett, soha többet nem álltak egymással szóba, az édesapa lezüllött alkoholistává vált, és legközelebb csak Shakespeare-mellékalakok ihletőjeként került elő. Niccolo előtt azonban szabad volt az út.

A Firenzei Köztársasági Reneszánsz Zenei Szakközépiskolában csak rövid ideig folytathatott tanulmányokat, mert az iskola tanári karának tagjai Niccolo tevékenykedésének köszönhetően úgy összevesztek egymással, hogy a karhatalomnak kellett lecsendesítenie őket. A megszerzett tudás azonban már elég volt arra, hogy Machiavelli a piemonti herceg szolgálatába álljon. Igazság szerint itt sem volt maradása, mert a zenekar amúgy jól fizetett és elégedett tagjai hamarosan egymás halálos ellenségeivé váltak, s kis híján a herceget is felkötötték egy hegedűhúrra.

A viszontagságok ellenére Machiavelli tehetsége szépen bontakozott. Újszerű elmélete az volt, hogy sajátos taktikával tulajdonképpen bármelyik hang, hangzat lehet domináns, s hogy melyik meddig marad az: kizárólag a módszernek köszönhető. Õ fedezte fel az interaktív kompozíciót is. Egyes zenekari műveinek hangneme például nem volt fix: a hangnem meghatározásáért a hallgatók lobbizhattak, és annak a vágya teljesült, aki a koncert megkezdéséig ügyesebb volt. Sőt bevezette a játék közbeni lobbizást is. Előfordult, hogy a zenekar a-mollban kezdte a hangversenyt, de a fafúvósok lobbija olyan erős volt, hogy hamarosan váltottak Esz-dúrra, végül mégis cisz-mollban fejezték be, a vonósok talpraesettségének köszönhetően. Mindez már csak azért is különleges eredmény, mert a reneszánsz elvileg nem ismerte a tonalitást!

Machiavelli méltán legismertebb kompozíciója A fejedelem című remekmű. Ebben végleg szakított a korabeli zene harmóniáról alkotott esztétikai nézeteivel. Machiavelli szerint a szólamoknak nem a zeneszerző által meghatározott módon kell összecsengeniük: a dallamot, a szólamok hangerejét, a tempót, sőt, a szöveget is az dönti el, hogy ki, hogyan ügyeskedik. Éppen ezért ezt a darabot csak az egyébként szintén Machiavelli által kifejlesztett Zenei Túlélő Táborokban lehet előadni, és az interpretációra kizárólag mindenre elszánt zenészek jelentkezhetnek. Aki azonban túlél egy ilyen előadást, nem csupán kivételes zenei élményben lehet része: utána nyugodt lélekkel vehet részt zenekari meghallgatásokon, zenész-szakszervezeti gyűléseken, operaházi társulati üléseken.