A zene szabadulása - Harry Houdini
- kegy -, 2004-02-27
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=1700
 

Érezte már, hogy szorong, hogy szabadulni szeretne valahonnan? A kései romantika szorításából, egy vízzel telt medencéből vagy egy dúr négyeshangzatból? Találjon rokon lélekre Harry Houdiniben!

Nagy zeneszerzők - Harry Houdini Az egyetemes zenetörténet kevés olyan vitatott életművel rendelkező komponistát ismer, mint Harry Houdini. Ezt az életében roppant ellentmondásos géniuszt Budapesten anyakönyvezték. Az ifjú Houdininek édesanyja jiddis dalokat énekelgetett, és megmagyarázhatatlan okból Eriknek szólította. A már akkor is kivételes képességekkel rendelkező fiatalember azonban fojtogatónak érezte a népzene szorítását és a kései romantika béklyójában vergődő Budapestet: szabadulni akart.

A közhiedelem szerint a család azonnal az Egyesült Államokba települt. Ez azonban nem igaz. Hosszabb időt töltöttek Bécsben. Harry előszeretettel üldögélt délutánonként kedvenc kávéházában egy ragtime és egy waltzer szorításában, amelyből általában egy foxtrott segítségével sikerült szabadulnia. Itt, a kávéházban ismerkedett meg Arnold Schönberggel.

Harry saját ambícióira akkor ébredt rá, amikor egy Mozart-vonósnégyes felcsendülésekor Schönberg azt mondta: szabadulni kell a tonalitástól. Houdini erre azonnal az Államokba utazott (a feljegyzések szerint a kapuzinerét is a faképnél hagyott Schönberg fizette ki kényszeredetten, bár előtte még lakonikusan azt mondta: szabadulni kéne a fizetőpincértől), és a szórakoztatóiparban helyezkedett el. Meghökkentő, szokatlan előadásmódú művei hamar kivívták a közönség elismerését.

Egyik korai sikeres darabja az volt, amelyben a rézfúvósok túltengése elől egy moll-kadenciával szabadult. Vízi zene II. című produkciójában egy vízzel telt medencébe fejjel lefelé belógatva Händel művének parafrázisát dudorászta, majd ügyesen kiszabadult, mielőtt a tüdejébe áramló víz miatt beállt volna a generálpauza. Tomboló sikert aratott Clock Music (Órazene) című műve is. Az előadás során fejjel lefelé lelógatták őt egy New York-i ház tetejéről az utca fölé, ő pedig himbálózás közben kiszabadult, mielőtt elütötte volna a tizenkettőt.

Ekkoriban kapott levelet régi barátjától, Arnold Schönbergtől, aki azzal büszkélkedett, hogy kitalálta a tizenkétfokúságot. Houdinire még innen, a távolból is rendkívüli hatással volt barátja munkája, nem csoda hát, ha rögtön újabb mű megalkotásához kezdett: egy tizenkét fokú létrán egyensúlyozva lebegett a tömeg felett július 4-én, a nemzeti himnusz átiratát fütyörészve, és kiszabadult, mielőtt a trikolór petárdák a fejébe szálltak volna.

Legkülönösebb, máig leginkább vitatott művét egy évvel ezután, egy országos turnén, Chicagóban mutatta be. Ezen már erősen érezhető a Schönberget követő avantgárdok hatása is. A 4'33" című darab abból állott, hogy Houdini egy színpad közepén állva négy percig és harminchárom másodpercig nem csinált semmit, aztán gyorsan kiszabadult, mielőtt a feldühödött tömeg meglincselte volna.

A 4'33" a fénykor, amelyet szinte azonnal a bukás követett. Harry belebetegedett, hogy képtelen volt feltalálni az aleatóriát. Kétségbeesett kísérleteket tett, hogy véletlenszerűen szabaduljon valahonnan: egy dúr négyeshangzatból, a metróból, a 153. ütemből, az 53. utcából. A reménytelen fáradozás felőrölte erejét, legyengítette szervezetét. Ennek köszönhető korai és hirtelen halála.

Abszolút hallása messze földön híres volt, ha jó kedvében találták, szívesen engedte, hogy a közönség tesztelje. Amikor a 4'33" bemutatója után fél évvel visszatért Chicagóba egy újabb előadásra, Harry fülzúgásra, enyhe szédülésre panaszkodott. Akkor még nem lehetett sejteni, hogy a középfültő-gyulladás támadta meg amúgy is legyengült szervezetét. Az előadást követően egy fiatalember az öltözőjébe kéredzkedett, hogy autogramot kérjen. Aztán egy váratlan ötlettől vezérelve, kérdezés nélkül a Mester fülébe énekelt egy egyvonalas c-t. A hang azonban olyannyira a c és a cisz közé sikerült, hogy a kényes hallású, immár teljesen legyengült Houdini ott helyben holtan rogyott össze.

Emlékét Budapesten és New Yorkban is megőrizzük.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.