Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

A Kékszakállú fantomja (Az NFZ a Kiscelliben)

2003-06-11 00:33:00 -té.pé-

Bartók: A Kékszakállú herceg vára
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Németh Judit
Palerdi András
Szersén Gyula
Vezényel: Kocsis Zoltán
Kiscelli Múzeum
2003. június 10.

A komolyzene nehéz dolog. Aki utazott már a tizenhetes villamoson Óbuda felé és mászta már meg a Kiscelli utca \"lankáját\", az tudja, mire gondolok. Bár, az is lehet, hogy a szervezők nem nekünk, \"bakancsos\" turistáknak találták ki a helyszínt. Mindenesetre tény, hogy így is több mint telt ház fogadta a Nemzeti Filharmonikusokat a Kiscelli romtemplomban.

A balsejtelem első hulláma akkor csapott meg, amikor Szersén Gyula elkezdte a prológot. Az az érzésem támadt, hogy maga sem döntötte el, milyenre is vegye a figurát, így aztán egyszerre volt naiv mesemondó, vásári kikiáltó és távolságtartó elbeszélő.

A következő (kellemetlen) meglepetés akkor ért, amikor megszólalt a két szólista. Hamar kiderült, hogy vagy saját jogon, vagy a lehetetlen akusztika végett, de gyakorlatilag hallhatatlanok voltak mindketten. Ha a zenekari szövet pianissimo fölé ért, hangjuk eltűnt a sűrű masszában.

Németh Juditot hallottam már jobb konstellációban is és biztos vagyok benne, hogy más körülmények között elfogadhatóan abszolválja a feladatot. Palerdi András hangi képességeiben azonban már kevésbé bízom. Amúgy sem jelentős orgánuma hangról hangra fáradt, s itt már nem csupán a voce volumene, hanem minősége is megkérdőjeleződött.

Kocsis Zoltán hamar letett arról, hogy a hangszerelés finomságaival bíbelődjék, s csupán a zenei kulcspontokra összpontosított. A zenekar játéka ennek megfelelően igen hamar érdektelenné vált. A szép fafúvós állások mellett hihetetlenül csúnya kürt hangokat hallhattunk, bár hajlandó vagyok a zengés nélküli natúr hangokat az akusztika rovására írni.

A Kékszakállú megszólaltatása a Kiscelli romtemplomban olyan volt, mint a vicc poénja a Hét mesterlövészben; jó ötletnek látszott.
Sajnos megmaradt az ötlet szintjén.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.