vissza a cimoldalra
2020-02-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11466)
A csapos közbeszól (95)

Ki írhat kritikát? (1444)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4688)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3684)
A nap képe (2189)
Erkel Színház (10539)
Opernglas, avagy operai távcső... (20414)
Gioacchino Rossini (1029)
Juan Diego Flórez (747)
Társművészetek (1594)
Kolonits Klára (1157)
Balett-, és Táncművészet (5976)
Franz Schmidt (3535)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1870)
Momus-játék (5787)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4556)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (130)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar a Zeneakadémián
Mesterházi Gábor, 2003-05-13 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2003. május 09.
Zeneakadémia
Osztrák-Magyar Haydn Zenekar
Ránki Dezso (zongora)
Vez.: Fischer Ádám

Csak találgatni tudunk, mi lehetett a műsorváltozás oka a Fischer Ádám által vezényelt Osztrák-Magyar Haydn Zenekar pénteki hangversenyén. A műsor első száma eredetileg Mozart Linzi szimfóniája lett volna, ehelyett a "kis" g-mollt (K.183) játszották. Talán az üstdobos betegedhetett meg, esetleg egy trombitás - ők a korábbi Mozart-opusban nem kapnak szerepet.

Így érdekes műsor alakult ki: a keretet két moll hangnemű "Sturm und Drang"-szimfónia adta: az említett Mozart-mű (1773) mellett Haydn Búcsú-szimfóniája (1772), melyhez a bensőséges hangvételű Mozart (szintén "kis") A-dúr zongoraverseny társult (1782).

Nem tudhatjuk, milyen lett volna a Linzi, de aki azt hitte, hogy a műcsere minőségi kompromisszumra készteti a zenekart, csalatkozott. A g-moll, mely az első igazán nagy Mozart-szimfónia, elsöprően indult, s a gyors tételek (az egész hangversenyen) igen lendületesek maradtak. Ennek a zenekarnak (és Fischer Ádám irányításának) legfőbb erényét amúgy a szép és érdekes hangzásban látom, a második tétel szordinált vonós-, vagy a menüett triójának fúvóshangzása ezen belül is maradandó élményt nyújtott, s nem kevésbé az erőteljes kürtállások a tuttikban (Mozart szokatlanul négy kürtöt alkalmaz e szimfóniában). A g-moll szimfónia ebben az előadásban csak relatíve "kicsi" - komoly, elmélyült, fájdalmasan szép mű.

Az A-dúr zongoraversenyben sajnos nem kaptak munkát a fúvósok - Mozart lehetőséget ad mellőzésükre, a művet akár zongoraötösként is elő lehet adni (ld. pl. Alfred Brendel és az Alban Berg Vonósnégyes kiváló lemezén). Az oboákkal-kürtökkel színezett változat több hangzásbeli élményt rejtegetne. Fischer Ádám talán épp a puritánabbság érdekében mondott le fúvósairól. A puritánság itt sajnos kissé kidolgozatlanságot is jelentett. Ránki Dezső derék zongorajátékában semmi rosszat nem találunk, de megragadó pillanatotot is keveset. A kadenciák leckeszerű előadása az egész interpretációt is jellemezte. A karmesteri felfogásban ami a szimfóniánál erény volt - a hirtelen decrescendók, a csúcsok lekerekítése -, az itt olykor indokolatlan rángatásnak tetszett. A mű elején szinte szét is esett a zenekar - hiába, nagyon meleg volt (a Zeneakadémián nem először).

A melegre Fischer Ádám fel is hívta figyelmünket, szokatlanul szót kérve a Búcsú-szimfónia előtt. Bejelentette: nem igazi búcsú ez, a következő szezonban is lesz bérlet, sőt egy igazi osztrák-magyar (1:2) sorozat is.

Szerencsére a Haydn-műnél a meleg nem zavart senkit. A lassú tételt néhány ismerősöm unalmasnak találta - én inkább belefeledkezésről beszélnék a szó legnemesebb értelmében, idő nélküliségről. Ami éles ellentétben áll a gyors tételek szinte hisztérikus karakterével, vagy a menüett mellbevágó letargiájával.

A zenekar itt mindvégig együtt volt, egy csapatot, egy testet alkotott - ezt bontotta meg a búcsú. Igazi "színházi" előadásban vonultak ki a játékosok a színpadról, miközben fokozatosan (és kissé esetlegesen, olykor pislogva, mintha baj lenne) elaludtak a villanyok. Nem tudom, okos-e így eljátszani az ismert történetet (Haydn e búcsúval óhajtotta figyelmeztetni az urakat, hogy vége a szezonnak, kicsinyke a kenyér, rövid a szalonna). Biztos, hogy a karmester és a zenekar zenén túli kapcsolatának szép megnyilvánulását élhettük meg: a szezonvégi búcsú személyre szólóvá vált, különösen amikor a tapsra visszatértek az eltávozott zenészek.

A közönség egy része nevetve vette tudomásul, mikor az utolsó brácsással együtt a Fischer Ádám is elhagyta a színpadot a mű utolsó ütemei előtt. Nekem a könnyeim potyogtak: nagy félrevezetés ez a haydni történet, amit a mű előtt Fischer is elmesélt. Szó sincs itt korai osztályharcról, szezonvégi ködről és hidegről. Az utolsó tétel gyors (fisz-moll) részének folytathatatlan reménytelensége úgy vált át A-dúrba, hogy muszáj megállni egy pillanatra (ahogy már az első tételben meg-megálltunk): mi is történik itt. Aztán a lassú és cseppet sem szomorú dallam - a bőgőszóló után - átúszik Fisz-dúrba, mintegy kilépve a realitások köréből, s elreppen a földről. Ez halálzene: nem nagy ügy ez az élet, egyszer szépen vége lesz.
"És ennyi az egész."

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Anu Komsi (szoprán), Keller András (hegedű), Zempléni Szabolcs (kürt), Várjon Dénes (zongora)
KURTÁG GYÖRGY: Kafka-töredékek, op. 24
LIGETI: Kürttrió

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Szeged Classic Trió:
Varga Laura (fuvola), Vizsolyi Lívia (fagott), Klebniczki György (zongora)
W.Fr. BACH: Siciliano
CLEMENTI: F-dúr szonáta
HAYDN: G-dúr trió, No. 15
FARRENC: Trió, op. 46/4
WEBER-VILBACH-LEFORT: A bűvös vadász - parafrázis
GERSHWIN (Kontra Zoltán átirata): Három dal - Nice Work If You Can Get It
- The Man I Love
- I Got Rhythm
SOSZTAKOVICS: Öt darab - részletek
- Prelude
- Gavotte
- Polka

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Lendvay József (hegedű), Oláh Kálmán, Balázs János (zongora)
Műsorvezető: Bősze Ádám
"Cziffra Fesztivál 2020" - Paganini+
PAGANINI: g-moll caprice, op. 1/6 („Trilla”)
LISZT: 1. (g-moll) Paganini-etűd
OLÁH KÁLMÁN: g-moll Paganini-etűd
PAGANINI: Esz-dúr caprice, op. 1/17
LISZT: 2. (Esz-dúr) Paganini-etűd
OLÁH KÁLMÁN: Esz-dúr Paganini-etűd
PAGANINI: E-dúr caprice, op. 1/1
LISZT: 4. (E-dúr) Paganini-etűd
OLÁH KÁLMÁN: E-dúr Paganini-etűd
PAGANINI: E-dúr caprice, op. 1/9 („Vadászat”)
LISZT: 5. (E-dúr) Paganini-etűd („La chasse”)
OLÁH KÁLMÁN: E-dúr Paganini-etűd
PAGANINI: a-moll caprice, op. 1/24
LISZT: 6. (a-moll) Paganini-etűd („Téma és variációk”)
LUTOSŁAWSKI: Variációk egy Paganini-témára
PAGANINI: 2. ( h-moll) hegedűverseny, op. 7 – 3. Rondo à la clochette („La campanella”)
A mai nap
elhunyt:
1987 • Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij, zeneszerző (sz. 1904)