vissza a cimoldalra
2019-11-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1806)
Franz Schmidt (3457)
Társművészetek (1457)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4610)
Palcsó Sándor (270)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (84)
Kimernya? (3297)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3509)
Élő közvetítések (8247)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2358)
Meg kell újítani az ének-zene oktatást! (137)
Erkel Színház (10374)
Pantheon (2446)
Kiss B. Atilla (202)
Operett, mint színpadi műfaj (4148)
High Fidelity - beállt a jégkorszak? (546)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A boldogság csak álom, avagy egy neorealista krimi – A köpeny a Szegedi Nemzeti Színházban
- zéta -, 2019-11-03 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A köpeny a Szegedi Nemzeti Színházban 2019. október 29.
Szeged, Nemzeti Színház

G. PUCCINI: A köpeny

Michele - Réti Attila
Luigi - László Boldizsár
Csuka - Bocskai István
Vakond - Makkos Ambrus
Georgette - Bordás Barbara
Szarka néne - Vajda Júlia
Utcai énekes - Bónus Gábor
Szerelmes nő - Máthé Beáta
Szerelmes férfi - Büte László

A Szegedi Nemzeti Színház Ének- és Zenekara
vez. Kardos Gábor

Ültünk a kocsiban a szegedi autópályán az idei első igazán őszies napon DNI-vel és az ablaktörlő szapora surrogása közepette azon merengtünk, hogy miért is közös kedvencünk Giacomo Puccini egyfelvonásosa, A köpeny. Talán először itt jelenik meg a munkásosztály az operában, de biztos nem ezért. A darabot végigkísérő rendhagyó pszichologizálás miatt már inkább. Hiszen végig mindenki ugyanarra vágyik ebben a darabban. És mintha az egyébként is mindig szigorú arányokkal dolgozó komponista itt tán még feszesebben és konzekvensebben alkotott volna. Valamint mindketten lenyűgöződtünk már régen attól, ahogy a Mester az emberi viszonyokat megjelenítette. S mivel nem valami kivételes, egzotikus helyszínen játszódó történetről van szó, nagyon a sajátunknak tudjuk érezni a hétköznapi „hősök” problémáit.

Ott van az a sok pár ebben a darabban: Michele-Georgette, Luigi-Georgette, Vakond-Szarka néne, a Szerelmespár, ők mind ugyanazt szeretnék: békében, szerelmesen élni. Sőt, még Csuka is, aki folyton részeg, csak, mint Michelétől megtudjuk: csapodár felesége miatt iszik.

Georgette két párban is szerepel, a gondot pontosan ez okozza. Az asszony elhagyná a férjét, de szereti is. Puccini nemcsak a cselekmény feszességére ügyelt gondosan, de a szituációkat és az azokban közreműködőket is hajszálpontosan jellemezte. A kedvencem, mikor Michele és Georgette először próbálnak házassági válságuk nyitjára jutni, megszólal a háttérben az utcai énekes: "Valld meg, kérlek, kedves Május, Mért csábítasz ezer jóval, Mért fontál be hímes szóval?" (Nádasdy Kálmán fordítása)

A mai vidéki operai kínálatban üdítő ritkaság, ha egy teátrum Puccini Triptichonjára vállalkozik. A szegediek ezen egyet könnyítettek, a három egyfelvonásosból csak kettőt adnak. Sajnos ez a trend már pár éve Budapestet is elérte, így nem hányhatjuk szemükre e döntést, s persze – szokás szerint – Angelica nővér maradt ki.

A két egyfelvonásost generációjának talán legizgalmasabb operai alkotója, Göttinger Pál állította színre. Ha csak ismeretlenül néztem volna az előadást, biztosan nem hiszem el, hogy mindkét darabot ugyanaz a rendező dolgozta fel, annyira különböző, eltérő eszközrendszert használt bennük.

A köpenyből egy neorealista krimi lett, az, ami eredetileg is. Nem is kísérelte meg Göttinger, hogy kimozdítsa a darabot az eredeti közegéből. Nyilván az ősbemutató óta jelentősen változott a színpadi mozgáskultúra, de ettől eltekintve pontosan ugyanezt láthatták (volna) akár a premier nézői is New Yorkban. Bárka pallóval, Szajna-part, talán csak a Notre Dame sziluettje hiányzik egyedül. És mégsem tűnik elavultnak a rendezés, sőt, éppen ellenkezőleg, nagyon is napra kész ez a beállítás. Az események nagyon is gördülékenyen követik egymást Göttinger olvasatában, a néző látja előre az elkerülhetetlen tragédiát, csak a benne résztvevők nem veszik észre. Ez az operaszínpadon ritka megfogalmazás teszi nagyon is élővé ezt a krimit. A három főszereplőt átlengi valami permanens bizonytalanság, ettől sodródnak az eseménnyel. Mindhárman szeretnének valamit, de ehhez csak az első lépést tudják megtenni, innen a tétovaság. A boldogság egy megvalósíthatatlan álom Göttinger felfogásában.

Michelét Réti Attila alakítja, a figura depresszív vonalát erősen kidomborítva. A játék nyomán szinte látjuk is, hogyan távolodtak el egymástól a házaspár tagjai. Kezdjük érteni Georgette-t, aki jóval fiatalabb és valami mozgalmasabb életre vágyna. Réti hangi kvalitásai – az ismert problémákon túl – pontosan megfelelnek Michele keserű világlátásának, mogorva és depressziós állapotának.

Georgette szerepében – tudomásom szerint – másodszor lépett fel komplett operában Bordás Barbara, alakítása így is kellemes meglepetés. Az Operettszínház primadonnája biztosan győzte a drámai szólam megpróbáltatásait. A dúsabb középfekvésért még nyilván tovább kell dolgoznia, de ez a cseppet sem klasszikus figura megvan. A darab kezdetén még a könnyedebb hangvétel dominál, de ahogy megyünk bele a drámába, az egyre súlyosabb frázisok is hatásosan szólalnak meg Bordás hangján.

A papírforma szerint teljesített Luigi szerepében László Boldizsár. Az operai pályakezdés éveiben tapasztalható színpadi rutintalanság már rég a múlté, László játéka biztos pontja az előadásnak. Ezért a fiúért borítaná fel házasságát Georgette, s teljes mértékben megértjük. Hangban szenvedélyes és ellenállhatatlan, de előadásmódja – okosan – nem lépi túl a verizmus innenső határát.

A kisebb szereplők közül magasan kiemelkedik Vajda Júlia Szarka nénéje. A napokban 40 éves operai jubileumát ünneplő énekesnő lubickol a szerepben. Elhisszük neki, hogy ő az, aki nem tétova ebben a darabban, hanem nagyon is realista, de valószínűleg az egyetlen, aki – ha nagy sokára is, de – megvalósítja álmát.

A kisebb szereplők pontos karakterizálással járultak hozzá a darabhoz. Bocskai István (Csuka) a szélsőséges hangütéssel, ennek ellenpontjaként nagyszerűen hatott Makkos Ambrus (Vakond), aki a szelídséggel operált. A szerelmespárt egészséges tónusban hallottuk Máthé Beátától és Büte Lászlótól. Nagyon hatásos volt az Utcai énekes szerepében Bónus Gábor.

Az előadást biztosan irányította Kardos Gábor, bár a zenekar egynémely belépése maszatosan szólt.

folytatjuk!

A köpeny a Szegedi Nemzeti Színházban

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Erkel Színház

GERSHWIN: Porgy és Bess

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Josef Špaček (hegedű)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Csaba Péter
DVOŘÁK: Karnevál-nyitány, op. 92
DVOŘÁK: a-moll hegedűverseny, op. 53
DVOŘÁK: 8. (G-dúr) szimfónia, op. 88

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Váradi László (zongora)
BEETHOVEN: 13. (Esz-dúr) zongoraszonáta, op. 27/1
BEETHOVEN: 14. (cisz-moll) zongoraszonáta, op. 27/2 („Holdfény”)
MUSZORGSZKIJ: Egy kiállítás képei

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Marczi Mariann (zongora), Lukács Péter (brácsa)
SCHUMANN: Adagio e Allegro
VIEUXTEMPS: B-dúr szonáta
SCHUMANN: Meseképek

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Elisabeth Leonskaja (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
DVOŘÁK: d-moll legenda, op. 59/1
DVOŘÁK: II. szláv tánc, op. 46/2
DVOŘÁK: Nem mondom el - kórus vegyes karra, op. 29, No. 3
BEETHOVEN: IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58 (11.21-én és 23-án)
BEETHOVEN: V. (Esz-dúr, „Császár”) zongoraverseny, op. 73 (11.22-én)
DVOŘÁK: VII. (d-moll) szimfónia, op. 70
A mai nap
született:
1942 • Hamari Júlia, énekes
elhunyt:
1695 • Henry Purcell, zeneszerző (sz. kb. 1659)
1938 • Leopold Godowsky, zongoraművész (sz. 1870)