vissza a cimoldalra
2020-01-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62050)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1848)
Franz Schmidt (3508)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2707)
A nap képe (2177)
Élő közvetítések (8350)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3638)
Bernstein- és Stokowski-szabály (35)
A díjakról általában (1083)
Társművészetek (1576)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4660)
Palcsó Sándor (278)
Kimernya? (3406)
Zenetörténet (260)
Milyen zenét hallgatsz most? (25051)
Operett, mint színpadi műfaj (4206)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A boldogság csak álom, avagy egy neorealista krimi – A köpeny a Szegedi Nemzeti Színházban
- zéta -, 2019-11-03 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A köpeny a Szegedi Nemzeti Színházban 2019. október 29.
Szeged, Nemzeti Színház

G. PUCCINI: A köpeny

Michele - Réti Attila
Luigi - László Boldizsár
Csuka - Bocskai István
Vakond - Makkos Ambrus
Georgette - Bordás Barbara
Szarka néne - Vajda Júlia
Utcai énekes - Bónus Gábor
Szerelmes nő - Máthé Beáta
Szerelmes férfi - Büte László

A Szegedi Nemzeti Színház Ének- és Zenekara
vez. Kardos Gábor

Ültünk a kocsiban a szegedi autópályán az idei első igazán őszies napon DNI-vel és az ablaktörlő szapora surrogása közepette azon merengtünk, hogy miért is közös kedvencünk Giacomo Puccini egyfelvonásosa, A köpeny. Talán először itt jelenik meg a munkásosztály az operában, de biztos nem ezért. A darabot végigkísérő rendhagyó pszichologizálás miatt már inkább. Hiszen végig mindenki ugyanarra vágyik ebben a darabban. És mintha az egyébként is mindig szigorú arányokkal dolgozó komponista itt tán még feszesebben és konzekvensebben alkotott volna. Valamint mindketten lenyűgöződtünk már régen attól, ahogy a Mester az emberi viszonyokat megjelenítette. S mivel nem valami kivételes, egzotikus helyszínen játszódó történetről van szó, nagyon a sajátunknak tudjuk érezni a hétköznapi „hősök” problémáit.

Ott van az a sok pár ebben a darabban: Michele-Georgette, Luigi-Georgette, Vakond-Szarka néne, a Szerelmespár, ők mind ugyanazt szeretnék: békében, szerelmesen élni. Sőt, még Csuka is, aki folyton részeg, csak, mint Michelétől megtudjuk: csapodár felesége miatt iszik.

Georgette két párban is szerepel, a gondot pontosan ez okozza. Az asszony elhagyná a férjét, de szereti is. Puccini nemcsak a cselekmény feszességére ügyelt gondosan, de a szituációkat és az azokban közreműködőket is hajszálpontosan jellemezte. A kedvencem, mikor Michele és Georgette először próbálnak házassági válságuk nyitjára jutni, megszólal a háttérben az utcai énekes: "Valld meg, kérlek, kedves Május, Mért csábítasz ezer jóval, Mért fontál be hímes szóval?" (Nádasdy Kálmán fordítása)

A mai vidéki operai kínálatban üdítő ritkaság, ha egy teátrum Puccini Triptichonjára vállalkozik. A szegediek ezen egyet könnyítettek, a három egyfelvonásosból csak kettőt adnak. Sajnos ez a trend már pár éve Budapestet is elérte, így nem hányhatjuk szemükre e döntést, s persze – szokás szerint – Angelica nővér maradt ki.

A két egyfelvonásost generációjának talán legizgalmasabb operai alkotója, Göttinger Pál állította színre. Ha csak ismeretlenül néztem volna az előadást, biztosan nem hiszem el, hogy mindkét darabot ugyanaz a rendező dolgozta fel, annyira különböző, eltérő eszközrendszert használt bennük.

A köpenyből egy neorealista krimi lett, az, ami eredetileg is. Nem is kísérelte meg Göttinger, hogy kimozdítsa a darabot az eredeti közegéből. Nyilván az ősbemutató óta jelentősen változott a színpadi mozgáskultúra, de ettől eltekintve pontosan ugyanezt láthatták (volna) akár a premier nézői is New Yorkban. Bárka pallóval, Szajna-part, talán csak a Notre Dame sziluettje hiányzik egyedül. És mégsem tűnik elavultnak a rendezés, sőt, éppen ellenkezőleg, nagyon is napra kész ez a beállítás. Az események nagyon is gördülékenyen követik egymást Göttinger olvasatában, a néző látja előre az elkerülhetetlen tragédiát, csak a benne résztvevők nem veszik észre. Ez az operaszínpadon ritka megfogalmazás teszi nagyon is élővé ezt a krimit. A három főszereplőt átlengi valami permanens bizonytalanság, ettől sodródnak az eseménnyel. Mindhárman szeretnének valamit, de ehhez csak az első lépést tudják megtenni, innen a tétovaság. A boldogság egy megvalósíthatatlan álom Göttinger felfogásában.

Michelét Réti Attila alakítja, a figura depresszív vonalát erősen kidomborítva. A játék nyomán szinte látjuk is, hogyan távolodtak el egymástól a házaspár tagjai. Kezdjük érteni Georgette-t, aki jóval fiatalabb és valami mozgalmasabb életre vágyna. Réti hangi kvalitásai – az ismert problémákon túl – pontosan megfelelnek Michele keserű világlátásának, mogorva és depressziós állapotának.

Georgette szerepében – tudomásom szerint – másodszor lépett fel komplett operában Bordás Barbara, alakítása így is kellemes meglepetés. Az Operettszínház primadonnája biztosan győzte a drámai szólam megpróbáltatásait. A dúsabb középfekvésért még nyilván tovább kell dolgoznia, de ez a cseppet sem klasszikus figura megvan. A darab kezdetén még a könnyedebb hangvétel dominál, de ahogy megyünk bele a drámába, az egyre súlyosabb frázisok is hatásosan szólalnak meg Bordás hangján.

A papírforma szerint teljesített Luigi szerepében László Boldizsár. Az operai pályakezdés éveiben tapasztalható színpadi rutintalanság már rég a múlté, László játéka biztos pontja az előadásnak. Ezért a fiúért borítaná fel házasságát Georgette, s teljes mértékben megértjük. Hangban szenvedélyes és ellenállhatatlan, de előadásmódja – okosan – nem lépi túl a verizmus innenső határát.

A kisebb szereplők közül magasan kiemelkedik Vajda Júlia Szarka nénéje. A napokban 40 éves operai jubileumát ünneplő énekesnő lubickol a szerepben. Elhisszük neki, hogy ő az, aki nem tétova ebben a darabban, hanem nagyon is realista, de valószínűleg az egyetlen, aki – ha nagy sokára is, de – megvalósítja álmát.

A kisebb szereplők pontos karakterizálással járultak hozzá a darabhoz. Bocskai István (Csuka) a szélsőséges hangütéssel, ennek ellenpontjaként nagyszerűen hatott Makkos Ambrus (Vakond), aki a szelídséggel operált. A szerelmespárt egészséges tónusban hallottuk Máthé Beátától és Büte Lászlótól. Nagyon hatásos volt az Utcai énekes szerepében Bónus Gábor.

Az előadást biztosan irányította Kardos Gábor, bár a zenekar egynémely belépése maszatosan szólt.

folytatjuk!

A köpeny a Szegedi Nemzeti Színházban

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

A Zeneakadémia Doktori Iskolájának hallgatói
Nagy Judit (fuvola), Papp Tímea (hárfa), Horváth Albert (zongora), Sárosi Áron (bőgő), Centgraf Benjámin (ütőhangszerek)
"Hangulat Extra"
PIAZZOLLA: A tangó története - Bordell 1900, Café 1930, Night Club 1960
CLAUDE BOLLING: Szvit fuvolára és jazz trióra

19:00 : Budapest
MTA Díszterem

Honvéd Férfikar
Kiss Emma, Oberfrank Pál (színművész)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
vez: Strausz Kálmán
"A Nagy Háború"
CSEMICZKY MIKLÓS: De profundis
VAJDA JÁNOS: Memento 1914
ORBÁN GYÖRGY: Versus Psalmi
A mai nap
történt:
1934 • A Kisvárosi Lady Macbeth bemutatója (Leningrád)
született:
1904 • George Balanchine, koreográfus († 1983)
1916 • Henri Dutilleux, zeneszerző
1922 • Varga Magda, operaénekesnő († 2015)
elhunyt:
1999 • Carelli (Krausz) Gábor, énekes (sz. 1915)