Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

Az ima – Mendelssohn zongorás-triók Sárospatakon

2019-09-01 19:28:39 - dni -

Auer Trió 2019. augusztus 13.

Auer Trió:
Kováts Péter – hegedű
Varga István – cselló
Fülei Balázs – zongora

Hegedűs D. Géza színművész

Mendelssohn: d-moll zongora trió, Op.49
F. Mendelssohn: c-moll zongora trió, Op.66

***

A nyár tele van izgalmas és érdekes zenei eseményekkel, egyedül beszámolni nem olyan könnyű róluk. Például még júliusban például hallottunk egy szép Fauré-Requiemet a Concertgebouw-ban, a holland rádió zenei együtteseivel, (Radio Filharmonisch Orkest, Groot Omroepkoor, vez.: Klaas Stok), de utána még sokáig nem jöttünk haza, márpedig egy szál telefonon és szűk mobil-nettel nem könnyű (és én nem is szeretek) hosszabban írni.

Az itthoni Fesztiválakadémiát sajnos ki kellett hagyjuk, és valójában a Zempléni Fesztivál egy koncertjére is csak azért jutottunk el, mert valahogy sikerült egyeztetni a családi nyaralást, az unokázást a kulturális kínálattal.

Ott is elég régen voltunk utoljára. Éppen pontosan tíz éve volt, hogy végig jelen lehettünk - és akkor írtam is egyfajta naplót ottlétünk minden napjáról.

Meg kell mondjam, hiába voltak szép emlékeink, voltak olyan évek, amikor valójában nem is nagyon kívánkoztam oda. Mintha a koncertműsorban teljesen eluralkodtak volna a csak alibiből komolyzenei produkciók. A népszerűségre törekvés először csak Piazzolla műveinek dömpingjén érhető tetten, aztán jönnek a filmzenék szimfonikus nagyzenekari előadásai, a végén pedig marad a "crossovernek" becézett turistacsalogatás. A tavalyi nyáron tűnt fel, hogy mintha a szervezők egy az egyben hátat fordítottak volna a hígulásnak, de legalábbis egy sokkal magasabb szinten kezdték újrakalibrálni saját magukat és a programban újra megjelentek az igazán komolyan vehető hangversenyek.
Az idei fesztiválon is lett volna még tippem, hogy hová menjek, de ha csak egyet választhattam, az Auer Trió koncertjére mindenképpen el akartam jutni.

Mert a zongorás trió, mint műfaj az első számú kedvencem. Az áttetsző szerkezeten könnyű észrevenni az esetleges hibákat - de éppen ezért nyilvánvaló a tökéletesség is. Csak a legnagyobb szerzők boldogulnak vele. Ebben hasonlít a vonósnégyesre, de a hangzása gazdagabb. Egy diszkant szólamot játszó hangszer, egy hasonlóan sokoldalú basszus - és persze a zongora, ami szimfonikus harmóniasűrűséget is képes produkálni, de ha úgy adódik, akár ütőhangszerként is működhet. Ez így mindenre tökéletesen elegendő. Mindössze három hangszer, de a hang volumenével sem szokott gond lenni, talán csak a legnagyobb, többezres közönségre méretezett termeket nem tudja megtölteni, de tekintve hogy ezt hangversenyt a Református Kollégium imatermébe hirdették, biztosak lehettünk benne, hogy ezzel sem lesz gond.

Ebben nem is tévedtünk, de azt nem gondoltam volna, hogy ez a terem koncertteremként (is) egyszerűen tökéletes. A földszint hátsó sorai enyhén emelkednek, a férőhelyek száma ránézésre úgy 220 körül lehet. A kis orgona a liturgikus feladatokon kívül bizonyára alkalmas continuo-játékra is, az akusztika pedig - valószínűleg a szép kazettás mennyezet miatt - tényleg ragyogó.

Magában a műsorban első pillanatban furcsállottam, hogy Hegedűs D. Géza Mendelssohn leveleiből nem csak bemelegítésül olvas fel, hanem a tételszünetekben is. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez egyáltalán nem tereli el a figyelmemet és nem is tördeli szét a formát, sőt talán pihentet kissé. A felolvasás után csak frissebben, újult erővel tudtam a zenére figyelni.

Érdemes volt...

Az Auer trió tagjai remek muzsikusok. Szólózni korábban csak Fülei Balázst hallottam, de együttesként is remekül működtek.

Talán a feszes pontosság volt a legnagyobb erényük. Hangszeres stílusukban éreztem egy olyan – alapvetően pozitív – karaktert, amit főleg orosz művészeknél szoktunk meg. Intenzíven indítanak és formálnak minden egyes hangot. Rákészülnek, karjuk, vállaik, teljes felsőtestük minden erejét, lendületét vetik be és nem csak a fortisszimókban. Ez pontossá és teszi a ritmust, és „karakteressé” a formát.

Ha egyáltalán bármi hiányérzetem volt, az is ebből következett – vegyék nyugodtan szőrszálhasogatásnak. Az igazán halk epizódokat, egy-egy pianisszimót egy ilyen szép kamarateremben bátran játszhatták volna sokkal halkabban is.

A kamarateremről jut eszembe. Amikor utánaolvastam, találtam a felújításáról egy érdekes videót a tubuson. Ott hangzott el, hogy szeretnék, ha a terem részt vehetne majd a környék kulturális életében (ezért is szorgalmazták egy koncert-zongora beszerzését is) de a terem elsődleges célja mégis az imádság.

Azóta is azon gondolkodom, hogy egy ilyen koncentrált, alapvetően emocionális, megtisztító élményt, mint ez a hangverseny volt, egyáltalán meg lehet-e különböztetni attól a „másfajta” tevékenységtől.

Auer Trió
fotó:© Nagy Károly Zsolt






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.