vissza a cimoldalra
2019-09-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

A nap képe (2157)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1764)
Franz Schmidt (3422)
Balett-, és Táncművészet (5880)
Társművészetek (1407)
Élő közvetítések (8129)
Opernglas, avagy operai távcső... (20316)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61895)
Operett, mint színpadi műfaj (4061)
Kimernya? (3218)
Erkel Ferenc (1063)
Simándy József - az örök tenor (624)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25042)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7212)
Pantheon (2385)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Erős férfiak, gyenge nők - Repertoár Álarcosbál-előadás
- ppp -, 2019-06-21 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Repertoár Álarcosbál-előadás 2019. június 16.
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

Gustavo - László Boldizsár
Renato Anckarström - Kálmándy Mihály
Amelia - Miksch Adrienn
Ulrica - Wiedemann Bernadett
Oscar - Nánási Helga
Horn - Cser Krisztián
Ribbing - Kovács István
Christiano - Fülep Máté
Főbíró/Amelia szolgája - Egri Sándor

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Carlo Montanaro

Solti György második Álarcosbál-felvételét hallgattam a napokban. (A YouTube-on megtalálható, ajánlom mindenki figyelmébe, nagyon tanulságos.) Emlékszem, hogy megjelenése idején egy kritikus azt írta, hogy szép, szép, de a három hölgy szereplő esetében mindig duplájára kell emelni a hangerőt, hogy élvezetes legyen. Én kicsit szigorúbb lennék: Pavarotti tündöklése mellett még a mindig arisztokratikus Bruson is elég halvány benne, a három énekesnő közül pedig tulajdonképpen egyik rosszabb, mint a másik. Christa Ludwig itt is nagyon kulturált, csak éppen se a szerephez, se a stílushoz nincs köze; Margaret Price általában kevés, ahol pedig több akar lenni, ott nagyon csúnya; Kathleen Battle meg énekel a maga szokásos incifinci hangján, amit sokan szeretnek, de én sajnos nem tartozom közéjük.

Mindezt azért írtam le bevezetőként, mert a június 16-i előadáson az Erkel Színházban kísértetiesen hasonló benyomásokat szereztem a fellépőkről általában és egyénenként is. Meglepően erős és jó férfi szekciót hallottam, és azzal ellentétben sokkal halványabb, olykor egyenesen elfogadhatatlan produkciókat a női oldalon.

László Boldizsár Szegeden és külföldön is már sokszor énekelte Gustavót, többek közt ott is, ahol a mű történelmi hátterét adó esemény egykor megtörtént: Stockholmban, a Királyi Operában. Meg kell állapítanom róla, hogy néhány éves negatív tendencia után, amely a kifáradás jeleit mutatta, most ismét jó hangi kondícióban van, határozott technikai fejlődést mutat. A hang egységesen jó volumennel szól, lefedi a nagyigényű szerep szinte minden pontját, a magasságok a korábbinál erőteljesebbek, biztosabbak — ezen a téren észlelem a technikai korrekciót és fejlődést leginkább.

Igaz ugyan, hogy a csúcshangok képzésében való újítás miatt egyes magas hangok kiugranak kicsit a dallamvonalból, színük is eltér az általános timbre-től, viszont ezért kárpótolja a közönséget hang- és kifejező erejük. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy B. Nagy János óta nem hallottam magyar tenort, aki ennyire olaszosan formált volna. Akinek a hangjában ennyire megszólalt volna az a pontosan körül nem határolt, mégis mindenki számára világos és érthető meghatározás, hogy „italianitá”. László Boldizsár kitűnő Gustavo volt ezen az estén, és méltán aratott nagy sikert.

Kálmándy Mihálynak jót tett a Kossuth-díj. Ez a nem egészen szakmai megállapítás azt kívánja jelezni, hogy a népszerű bariton mintha második virágkorát élné. Hosszú évek óta folyamatosan úgy tűnt, hogy hangja egyre mattabb lett, erejével együtt elvesztve fényét is. A Gruberovával énekelt első februári Lucia-előadáson számomra egyenesen kritikus vokális állapotot hallottam — most mindennek ellenkezőjét tapasztaltam. Egységes színnel, minden fekvésben jól szólt a matéria, ezen kívül úgy tűnt, hogy Renato szerepe mintha jobban megérintené, közelebb állna hozzá, mint Luna gróf vagy Rigoletto. Helyén volt minden, talán csak a nagyária valóban őszinte és megélt lírája hiányzott a figura teljes zenei portréjához.

Luxusbesetzung: így mondják németül, amikor kisebb szerepekben főszerepeket éneklő, azokhoz méltó hangokat lehet hallani. Ez történt most a két összeesküvő esetében. Kovács István is, de Cser Krisztián különösen, erős színnel és hangsúlyokkal adott jelentőséget rendkívül fontos, bár mellékszerepnek tartott szólamaikban. Minden megszólalásukra oda kellett figyelni, a második felvonás fináléjában és a bosszú tercettből kvartetté majd kvintetté fejlődő jelenetben is oroszlánrészük volt abban, hogy mentsék azt a dinamikai egyensúlyborulást, amelyet a női hangok elégtelensége okozott.

Solti felvétele esetén a hangerő gomb csavargatásával lehet javítani a helyzeten, élő előadásban erre sajnos nincs lehetőség. A szereposztási tévedések tévedések is maradnak. Amelia szerepe a Verdi-szoprán szerepek között az egyik legigényesebb, megszólaltatójától a vérbeli olasz drámai szoprán hangon túl rendkívüli dinamikai finomságokat is igényel. Olyan szerep, amely nem megfelelő énekesnő esetében könnyen annak korai hangi romlásához is vezethet, ahogy az történt a 80-as évek nagy ígéretével, Dénes Zsuzsannával is. Miksch Adrienn ezzel a veszéllyel, de még csak hasonlókkal sem számol. A Pécsett énekelt, és lényegében bukásnak tekinthető Lady Macbeth után most nem volt képes ellenállni egy újabb felkérés csábításának egy semmivel nem könnyebb szerep esetében. Miksch hangja karakterben nem több, mint egy nagyon könnyű lírai szoprán, amely leginkább Mozart környékén találná meg igazi szerepkörét, de valószínűleg abban is csak egy, az Erkel Színházénál jóval kisebb teremben. Ameliáját hallgatva gyakran nyúltam volna a hangerő gombhoz, de lehet, hogy ha lett volna, inkább akkor sem csavargattam volna. Ugyanis a drámai részekben magasságai oly élesek, forszírozottak, gyakran alacsonyak voltak, hogy nem szívesen hallgattam volna még hangosabban. Középen és a mély regiszterben a szerep kívánalmaitól összeegyeztethetetlen távolságban volt, és az a néhány szép piano, amelyet olykor hallottunk tőle, pl. a III. felvonás áriájának kadenciájában, nem feledtette az általában vett szereposztási tévedést.

Nánási Helga Oszkárként még csak tévedésnek sem minősíthető: képtelenség. Igazán nem állítható, hogy az apród szerepe óriási hangot kíván, de az, hogy a két ária összesen négy csúcshangján kívül az egész szólamból, amely tele van konverzációs részekkel, szinte semmi nem hallható, mégis csak elfogadhatatlan. Oszkár továbbra is megoldatlan pontja a produkciónak, Nánási alakítása nem jobb, mint a tavalyi bemutató második Oszkárja, Covacinschi Yolanda volt. Felléptetését csak mikroportos előadásban lehetne elfogadni, talán. Engem különösen zavart ezen túl, hogy ezt a gyenge, olykor tátogásnak ható (III. felvonás bosszú kvintettjének indító frázisai!) énekes produkciót nagy öntudattal, a hangot mórikálással helyettesítve adta elő, elfeledkezve arról, hogy Oszkár nadrágszerep: NŐ énekli, de FIÚT játszik.

Wiedemann Bernadett Ulricája a tavalyihoz képest problematikusabb képet mutatott. Rövid levegő, többször széttördelt frázisok akadályozták, hogy a szólam megfelelően elhangozzék, és bár ennek ellenére a figura, a jelenség nem volt híján szuggesztivitásnak és kifejező erőnek, a technikai problémák most sajnos minden fekvésben, különösen a felső regiszterben, eléggé evidensnek tűntek.

Vendégkarmester gondozta az idei előadásokat is, Carlo Montanaro. Olyan helyen ültem, hogy végig figyelemmel tudtam kísérni munkáját, amelyet összességében jónak találtam. Érzi a stílust, biztos a keze, jól együtt tartja a színpadot zenekarával, és azt hiszem, ha lett volna több ideje egy ilyen produkciót betanítani és végigvinni, több lehetősége lett volna a tempók sokkal árnyaltabb kidolgozására. Most kitűnően megragadott pillanatok váltakoztak gyakran elsietett tempókkal, általában mintha több affinitása lenne a drámához, mint a lírához, gondoltam.

És nem! Montanarónak a fináléban sikerült felépíteni azt a dinamikai „kupolát”, amelyet tavaly Michelangelo Mazzának egyetlen egyszer sem. A Gustavo halálát bevezető együttest végre a megfelelő pianóban indította, sőt: folyamatosan még éteribb tónust indikálva az együttesnek, és csak a megfelelő pillanatban kezdte el azt a fokozást, amitől ez az együttes olyan csodálatossá és hatásossá tud válni. Ebben abszolút segítségére volt a végig kiválóan éneklő énekkar és a megfelelően, de csak egyes részekben kiemelkedően játszó zenekar.

A finálé megoldásának sikerében egyébként fontos szerepe volt Miksch Adriennek, aki azt a kulcsfontosságú magas Bé-t képes volt végre piano intonálni — tavaly se Sümegi Eszternek, se Rálik Szilviának nem ment a dolog. Ezért az egy hangért sok mindent megbocsátottam neki. De azért mindent nem.

(A fényképek a tavalyi előadáson készültek.)

Repertoár Álarcosbál-előadás
©fotó: Rákossy Péter és Nagy Attila (A képek egy tavalyi előadáson készültek)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
ERŐMŰVHÁZ

Four Bones Quartet - Gang koncert

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

19:00 : Budapest
Duna Palota

Balog József (zongora)
Duna Szimfonikus zenekar
vez.: Deák András
RACHMANINOV: 3. (d-moll) zongoraverseny, op. 30
CSAJKOVSZKIJ: 4. (f-moll) szimfónia, op. 36

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Andrei Ioniță (gordonka)
MÁV Szimfonikus Zenekar
vez.: Daniel Boico
DVOŘÁK: h-moll csellóverseny, op. 104
STRAVINSKY: Petruska

19:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Szűcs Máté (mélyhegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar
művészeti vezető: G. Horváth László
HOFFMEISTER: D-dúr brácsaverseny
MOZART: A-dúr klarinétverseny Kv.622 (átirat brácsa szólóra)
MOZART: g-moll szimfónia Kv.550

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Hadady László (oboa), Bednarik Anasztázia (orgona), Tálos Vivien (zongora), Káplán György, Ódor Botond, Szigeti Karina, Tarnai Dávid, Tóth Pál Mátyás (ének)
FEHÉR GYÖRGY MIKLÓS: Concerto per oboe solo e organo
LACZÓ ZOLTÁN VINCE - SZILÁGYI D.: Ha nem vagy itt
LACZÓ ZOLTÁN VINCE - KOSZTOLÁNYI: Boldog szomorú dal
FEHÉR GYÖRGY MIKLÓS - CSABAI MÁRIA: Két part között - Rákóczi útja Kassáig (részletek)

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráth Emőke, Valerio Contaldo, Michal Czerniawski, Cyril Auvity, Francisco Fernández-Rueda, Peter Harvey, Núria Rial, Antonio Abete, Luciana Mancini
Budapesti Fesztiválzenekar
Fischer Iván Operatársulat tánc- és énekkara
Vezényel és rendező: Fischer Iván
MONTEVERDI: La favola d'Orfeo

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
A mai nap
elhunyt:
1908 • Pablo de Sarasate, hegedűs, zeneszerző (sz. 1844)
1957 • Jean Sibelius, zeneszerző (sz. 1865)