vissza a cimoldalra
2019-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11457)
A csapos közbeszól (95)

Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1365)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3541)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1824)
Franz Schmidt (3481)
Pantheon (2463)
Operett, mint színpadi műfaj (4183)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62029)
Kórusok, kórusművek, karéneklés (115)
Társművészetek (1537)
Élő közvetítések (8279)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2999)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4628)
musical (189)
Kimernya? (3376)
Balett-, és Táncművészet (5940)
Belcanto (933)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Erős férfiak, gyenge nők - Repertoár Álarcosbál-előadás
- ppp -, 2019-06-21 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Repertoár Álarcosbál-előadás 2019. június 16.
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

Gustavo - László Boldizsár
Renato Anckarström - Kálmándy Mihály
Amelia - Miksch Adrienn
Ulrica - Wiedemann Bernadett
Oscar - Nánási Helga
Horn - Cser Krisztián
Ribbing - Kovács István
Christiano - Fülep Máté
Főbíró/Amelia szolgája - Egri Sándor

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Carlo Montanaro

Solti György második Álarcosbál-felvételét hallgattam a napokban. (A YouTube-on megtalálható, ajánlom mindenki figyelmébe, nagyon tanulságos.) Emlékszem, hogy megjelenése idején egy kritikus azt írta, hogy szép, szép, de a három hölgy szereplő esetében mindig duplájára kell emelni a hangerőt, hogy élvezetes legyen. Én kicsit szigorúbb lennék: Pavarotti tündöklése mellett még a mindig arisztokratikus Bruson is elég halvány benne, a három énekesnő közül pedig tulajdonképpen egyik rosszabb, mint a másik. Christa Ludwig itt is nagyon kulturált, csak éppen se a szerephez, se a stílushoz nincs köze; Margaret Price általában kevés, ahol pedig több akar lenni, ott nagyon csúnya; Kathleen Battle meg énekel a maga szokásos incifinci hangján, amit sokan szeretnek, de én sajnos nem tartozom közéjük.

Mindezt azért írtam le bevezetőként, mert a június 16-i előadáson az Erkel Színházban kísértetiesen hasonló benyomásokat szereztem a fellépőkről általában és egyénenként is. Meglepően erős és jó férfi szekciót hallottam, és azzal ellentétben sokkal halványabb, olykor egyenesen elfogadhatatlan produkciókat a női oldalon.

László Boldizsár Szegeden és külföldön is már sokszor énekelte Gustavót, többek közt ott is, ahol a mű történelmi hátterét adó esemény egykor megtörtént: Stockholmban, a Királyi Operában. Meg kell állapítanom róla, hogy néhány éves negatív tendencia után, amely a kifáradás jeleit mutatta, most ismét jó hangi kondícióban van, határozott technikai fejlődést mutat. A hang egységesen jó volumennel szól, lefedi a nagyigényű szerep szinte minden pontját, a magasságok a korábbinál erőteljesebbek, biztosabbak — ezen a téren észlelem a technikai korrekciót és fejlődést leginkább.

Igaz ugyan, hogy a csúcshangok képzésében való újítás miatt egyes magas hangok kiugranak kicsit a dallamvonalból, színük is eltér az általános timbre-től, viszont ezért kárpótolja a közönséget hang- és kifejező erejük. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy B. Nagy János óta nem hallottam magyar tenort, aki ennyire olaszosan formált volna. Akinek a hangjában ennyire megszólalt volna az a pontosan körül nem határolt, mégis mindenki számára világos és érthető meghatározás, hogy „italianitá”. László Boldizsár kitűnő Gustavo volt ezen az estén, és méltán aratott nagy sikert.

Kálmándy Mihálynak jót tett a Kossuth-díj. Ez a nem egészen szakmai megállapítás azt kívánja jelezni, hogy a népszerű bariton mintha második virágkorát élné. Hosszú évek óta folyamatosan úgy tűnt, hogy hangja egyre mattabb lett, erejével együtt elvesztve fényét is. A Gruberovával énekelt első februári Lucia-előadáson számomra egyenesen kritikus vokális állapotot hallottam — most mindennek ellenkezőjét tapasztaltam. Egységes színnel, minden fekvésben jól szólt a matéria, ezen kívül úgy tűnt, hogy Renato szerepe mintha jobban megérintené, közelebb állna hozzá, mint Luna gróf vagy Rigoletto. Helyén volt minden, talán csak a nagyária valóban őszinte és megélt lírája hiányzott a figura teljes zenei portréjához.

Luxusbesetzung: így mondják németül, amikor kisebb szerepekben főszerepeket éneklő, azokhoz méltó hangokat lehet hallani. Ez történt most a két összeesküvő esetében. Kovács István is, de Cser Krisztián különösen, erős színnel és hangsúlyokkal adott jelentőséget rendkívül fontos, bár mellékszerepnek tartott szólamaikban. Minden megszólalásukra oda kellett figyelni, a második felvonás fináléjában és a bosszú tercettből kvartetté majd kvintetté fejlődő jelenetben is oroszlánrészük volt abban, hogy mentsék azt a dinamikai egyensúlyborulást, amelyet a női hangok elégtelensége okozott.

Solti felvétele esetén a hangerő gomb csavargatásával lehet javítani a helyzeten, élő előadásban erre sajnos nincs lehetőség. A szereposztási tévedések tévedések is maradnak. Amelia szerepe a Verdi-szoprán szerepek között az egyik legigényesebb, megszólaltatójától a vérbeli olasz drámai szoprán hangon túl rendkívüli dinamikai finomságokat is igényel. Olyan szerep, amely nem megfelelő énekesnő esetében könnyen annak korai hangi romlásához is vezethet, ahogy az történt a 80-as évek nagy ígéretével, Dénes Zsuzsannával is. Miksch Adrienn ezzel a veszéllyel, de még csak hasonlókkal sem számol. A Pécsett énekelt, és lényegében bukásnak tekinthető Lady Macbeth után most nem volt képes ellenállni egy újabb felkérés csábításának egy semmivel nem könnyebb szerep esetében. Miksch hangja karakterben nem több, mint egy nagyon könnyű lírai szoprán, amely leginkább Mozart környékén találná meg igazi szerepkörét, de valószínűleg abban is csak egy, az Erkel Színházénál jóval kisebb teremben. Ameliáját hallgatva gyakran nyúltam volna a hangerő gombhoz, de lehet, hogy ha lett volna, inkább akkor sem csavargattam volna. Ugyanis a drámai részekben magasságai oly élesek, forszírozottak, gyakran alacsonyak voltak, hogy nem szívesen hallgattam volna még hangosabban. Középen és a mély regiszterben a szerep kívánalmaitól összeegyeztethetetlen távolságban volt, és az a néhány szép piano, amelyet olykor hallottunk tőle, pl. a III. felvonás áriájának kadenciájában, nem feledtette az általában vett szereposztási tévedést.

Nánási Helga Oszkárként még csak tévedésnek sem minősíthető: képtelenség. Igazán nem állítható, hogy az apród szerepe óriási hangot kíván, de az, hogy a két ária összesen négy csúcshangján kívül az egész szólamból, amely tele van konverzációs részekkel, szinte semmi nem hallható, mégis csak elfogadhatatlan. Oszkár továbbra is megoldatlan pontja a produkciónak, Nánási alakítása nem jobb, mint a tavalyi bemutató második Oszkárja, Covacinschi Yolanda volt. Felléptetését csak mikroportos előadásban lehetne elfogadni, talán. Engem különösen zavart ezen túl, hogy ezt a gyenge, olykor tátogásnak ható (III. felvonás bosszú kvintettjének indító frázisai!) énekes produkciót nagy öntudattal, a hangot mórikálással helyettesítve adta elő, elfeledkezve arról, hogy Oszkár nadrágszerep: NŐ énekli, de FIÚT játszik.

Wiedemann Bernadett Ulricája a tavalyihoz képest problematikusabb képet mutatott. Rövid levegő, többször széttördelt frázisok akadályozták, hogy a szólam megfelelően elhangozzék, és bár ennek ellenére a figura, a jelenség nem volt híján szuggesztivitásnak és kifejező erőnek, a technikai problémák most sajnos minden fekvésben, különösen a felső regiszterben, eléggé evidensnek tűntek.

Vendégkarmester gondozta az idei előadásokat is, Carlo Montanaro. Olyan helyen ültem, hogy végig figyelemmel tudtam kísérni munkáját, amelyet összességében jónak találtam. Érzi a stílust, biztos a keze, jól együtt tartja a színpadot zenekarával, és azt hiszem, ha lett volna több ideje egy ilyen produkciót betanítani és végigvinni, több lehetősége lett volna a tempók sokkal árnyaltabb kidolgozására. Most kitűnően megragadott pillanatok váltakoztak gyakran elsietett tempókkal, általában mintha több affinitása lenne a drámához, mint a lírához, gondoltam.

És nem! Montanarónak a fináléban sikerült felépíteni azt a dinamikai „kupolát”, amelyet tavaly Michelangelo Mazzának egyetlen egyszer sem. A Gustavo halálát bevezető együttest végre a megfelelő pianóban indította, sőt: folyamatosan még éteribb tónust indikálva az együttesnek, és csak a megfelelő pillanatban kezdte el azt a fokozást, amitől ez az együttes olyan csodálatossá és hatásossá tud válni. Ebben abszolút segítségére volt a végig kiválóan éneklő énekkar és a megfelelően, de csak egyes részekben kiemelkedően játszó zenekar.

A finálé megoldásának sikerében egyébként fontos szerepe volt Miksch Adriennek, aki azt a kulcsfontosságú magas Bé-t képes volt végre piano intonálni — tavaly se Sümegi Eszternek, se Rálik Szilviának nem ment a dolog. Ezért az egy hangért sok mindent megbocsátottam neki. De azért mindent nem.

(A fényképek a tavalyi előadáson készültek.)

Repertoár Álarcosbál-előadás
©fotó: Rákossy Péter és Nagy Attila (A képek egy tavalyi előadáson készültek)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Müpa, Fesztivál Színház

Máv Szimfonikus Zenekar
vezényel: Cser Ádám
műsorvezető: Molnár Szabolcs
BEETHOVEN: Egmont-nyitány, op. 84
BEETHOVEN: III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55 - I. és IV. tétel

11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

11:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Balázs János (zongora)
CHOPIN est: 4 keringő, 4 mazurka, 4 impromptu, 2 noktürn, 2 polonéz

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vilde Frang (hegedű), Truls Mørk (cselló)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Sir Mark Elder
FINZI: Levélhullás, op. 20
BRAHMS: a-moll kettősverseny, op. 102
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, op. 14

16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Magyar Rádió Gyermekkórusának ünnepi hangversenye alapításának 65. évfordulóján

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Borbély László (zongora)
Classicus Quartet
Kiss Péter (zongora), Rajk Judit (mezzoszoprán), Szűcs Péter (klarinét)
"Mestereink, Eötvös Péter, Jeney Zoltán és Vidovszky László estje"
EÖTVÖS PÉTER: Kosmos
JENEY ZOLTÁN: Három dal Apollinaire verseire
JENEY ZOLTÁN: Unisono
VIDOVSZKY: Reverb
JENEY ZOLTÁN: Két gyászének
JENEY ZOLTÁN: Ezerév ‒ hangszalagra
EÖTVÖS PÉTER: Joyce ‒ klarinétra és vonósnégyesre

18:00 : Budapest
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Díszterme

Budapesti Vonósok és a
Weiner Leó Konzervatórium ifjú szólistái
"Weiner koncert"
MARCELLO: d-moll Concerto II-I. tétel
Holes Éva (oboa)
MOZART: A-dúr hegedűverseny K. 219, I.tétel
Réthy Lilla (hegedű)
MARIO CASTELNUOVO TEDESCO: D-dúr Cocerto op.99, III. tétel
Csíki Janka (gitár)
HIDAS FRIGYES: Florida Concerto I-II. tétel, Versenymű két harsonára
Ruzsányi István, Nok Roland (harsona)
HAYDN: C-dúr oboaverseny Hob.VIIg:C1 I. tétel
Ozsváth Dorottya (oboa)
MANUEL MARIA PONCE: Concerto del Sur III. tétel
Riesz Péter (gitár)
WIENIAWSKI: D - dúr Polonéz op. 4, I. tétel
Szabó Gergely (hegedű)
TELEMANN: D-dúr szonáta -koncert
Pusztaszegi Ákos, Huszti Boldizsár (trombita)
Felkészítő tanárok: Kerényi Judit, Fejérváriné Németh Zsuzsa, Kató Árpád, Foltyn Péter, Monoki Attila, Kis András

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Nagy Péter (zongora)
MENDELSSOHN: Dalok szöveg nélkül (részletek)
SCHUMANN: B-dúr humoreszk, op. 20
SCHUMANN: Gesänge der Frühe, op. 133

19:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Lantos István (zongora)
Válogatás Haydn és Schubert műveiből

19:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Nagy Péter (zongora)
SCHUBERT: 11. (f-moll) zongoraszonáta, D. 625
BARTÓK: Táncszvit, BB 86
SCHUBERT: 21. (B-dúr) zongoraszonáta, D. 960

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Koppándi Vonósnégyes:
Koppándi Jenő, Hutás Erzsébet (hegedű), Ludmány Dénes (brácsa), Kántor Balázs (cselló)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Dobszay Péter
"...mint húrnak pendülése Lukács bérlet 2."
SMETANA: Moldva
MARTINŮ: Concerto vonósnégyesre és zenekarra
DVOŘÁK: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88
17:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

"Arpeggio Gitárzenekar ünnepi koncert"
A mai nap
történt:
1917 • Hilde Zadek, énekesnő († 2019)
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)