Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

Előzetes-utózatos operagála – Cosi, 2/3 Triptichon és Tannhäuser lesz Szegeden jövőre

2019-05-06 21:36:58 Operatikus

Somogyvári Tímea Zita, Horák Renáta, Máthé Beáta Gálaműsorral zárta az operai évadot a Szegedi Nemzeti Színház. Egy ilyen gála hasonlatos a balatoni nyár végi rántottához, mindent belevág, reszel, szór az ember, ami a szezonról megmaradt. Voltak ugyan szerkesztési elvek, de elég szabadok: 1. Mit játszunk jövőre? 2. Amit nem játszunk, abból énekeljünk egy kicsit! 3. Melyik darabot fogjuk talán továbbjátszani/felújítani? 4. Ki akar még valamit énekelni?

Jövőre beavató előadáson fogják játszani Mozart operáját, a Cosi fan tuttét. Az opera gyönyörű tercettje mindig magával ragad, amikor csak meghallom. És soha nem értem, miért akarják a gyerekeket olyan töményen szexuális-szerelmi szövevényekkel operalátogatóvá nevelni, mint a Figaro házassága vagy a Cosi? (Rudolf Bing, a MET legendás igazgatója írja könyvében, hogy egy időben ők is csináltak diákelőadásokat. A Jancsi és Juliska mérsékelt sikert aratott, ugyanakkor a gyerekek imádták a Toscát. A második felvonásban fölállva drukkoltak Toscának, amikor pedig sikerült leszúrnia Scarpiát. Ujjongva ünnepelték a gonosz bukását. A gyereknek elsősorban jól átélhető történet kell, ahol világos, hogy ki a jó és a ki a rossz, no meg, egyértelmű, szenvedélyes zene.) Toronykőy Attila rendezőnek viszont (aki a gálaműsort is igazgatta) nagy tapasztalata és számtalan jó ötlete van a hasonló gyerekesítésekben, úgyhogy azért ebből is lehet valami érdekes.

Verdi-bemutató nem lesz jövőre a Szegedi Nemzetiben, kárpótlásként most négy ária hangzott föl a nagy olasztól. Altorjay Tamásnak nem az olyan nagy, drámai olasz szerepek mutatják legelőnyösebb oldaláról, mint a Nabucco Zakariása. Réti Attilának viszont kifejezetten előnyös, ha rászánja magát, hogy visszafogottabban adagolja hangját. A Don Carlos-beli Posa halálából épp a visszatérés sikerült a legszebben, amikor pianóban szólaltatta meg a nagy dallamot. Laczák Boglárka Ulrica áriáját választotta. A rendkívül széles skálán mozgó szólammal meg kellett küzdenie, a mély hangok esetében volt nehezebb dolga. Cseh Antal viszont minden gond nélkül harsogta el nekünk Attila szintén széles ambitusú áriáját. A hang ereje vitathatatlanul hatásos, éppen ebben magas basszus tartományban szól a legjobban, de teljes előadásban mindig jobbnak, kifejezőbbnek látom-hallom őt, mind koncerten. Verdi operáját még soha nem játszották Szegeden, pedig a legenda szerint itt van valahol a hun vezér sírja.

Mindkét részt sláger-együttes zárta, kórussal. Az első rész végén a Lammermoori Lucia szextettje nem tévesztette hatását. Régi szerepét, Lord Ashtont Kelemen Zoltán kirobbanó erővel énekelte. László Boldizsárt eddig elkerülte Edgardo, (ezúttal is kottából dalolt), ami nagy kár, mert pompásan illik hangszínéhez, muzikalitásához. Nem tudom, Kónya Krisztina vállalkozna-e vágyik-e egy egész Luciára, de ebben az együttesben meghatóan énekelte a szerencsétlen lányt, a végén pedig erőteljes magas desszel zárt. Pál Tamás és a Szegedi Szimfonikus Zenekar az énekesek háta mögött helyezkedtek el. A súgólyuk helyén volt is egy kis monitor, amely a karmestert mutatta. Az ilyen nagyobb együttesekben azonban nem volt szerencsés az elhelyezés. Néha érződött egy kis bizonytalanság, de szétcsúszás nélkül megúsztuk.

A második résszel beleérhettünk volna a sűrűjébe, de csak az erdő ritkásabb szélén sétáltunk végig. Jövőre színre kerül Wagner Tannhäusere, amelyet utoljára még Vaszy Viktor mutatott be 1963-ban Szegeden. A tervek szerint egy olyan világhírű magyar művész rendezné, aki itthon még nem csinált operaelőadást, de a 80 -as években Párizsban már színre állította a darabot. A május 10-i műsorhirdetés előtt a nevet kéretik hangosan nem kimondani. Nos, a tannhauseres blokk a Manon Lescaut intermezzójával indult. Jól szólt, de mennyivel izgalmasabb lett volna meghallgatni a Wagner-opera nagyszabású nyitányát! S ha már színpadra lépett tervezett címszereplő is, mennyire kíváncsiak lettünk volna például a Római elbeszélésre! Viszont üdítő volt hallgatni Ádám Zsuzsa lelkendező Csarnokáriáját. Az ifjú szoprán, aki tavaly átütő sikerrel debütált Szegeden az Ernani Elvirájában, majd Miskolcon Szilágyi Erzsébetként ünnepelték, egycsapásra bizonyította, hogy az ifjú német hősnőkhöz is erős affinitása van. Erzsébetjét kíváncsian várjuk. Kelemen Zoltán telt, meleg hangon, emelkedett frazírozással énekelt az Esthajnalcsillaghoz. Wolfram nem áll messze olasz szerepeitől. Mostanában sokat énekel Budapesten, jó volna, ha jövőre sikerülne azért egyeztetni első Wagner-szerepére! Nagy értéke ő a szegedi társulatnak! Ugyanúgy, mint László Boldizsár, aki fél lábban szintén fővárosi már, de szerencsére mindketten rendszeresen visszajárnak.

A tenor jövőre új szerepben mutatkozik be, bár A köpeny Luigiját énekelte már Pozsonyban, itthon még nem. Keserű áriáját koncentrált tónussal szólaltatta meg. Puccini Triptichonjából jövőre csak kettőt játszik el a színház. (2000-ben Szeged még az Angelica nővért is bevállalta.) A Gianni Schicchiből Kovács Éva és Turpinszky Gippert Béla énekelte a két fiatal áriáját. A szoprán még kórustagként énekli sorban a főszerepeket, a tenor az utóbbi évben rendszeres vendég Szegeden, jövőre is lesz a dolga. Rinuccióról talán még nem késett le, nagyapja pedig kitűnő Wagner-tenor volt...

Kónya Krisztina hét éve lemaradt Cso-cso-szánról, várandósan Kate Pinkertont alakította. Most viszont sokat sejtetően elénekelte a Pillangóból a Nagyáriát. Lehet, hogy előbb-utóbb sor kerül a pótlásra. Somogyvári Tímea Zitát különleges testi és hangi alkata csak speciális színpadi szerepekre teszik alkalmassá. Tavaly fantasztikus Grófnőt énekelt a Figaróban, több vígoperában is sikert aratott már, és elsőrangú oratórium szólista. Hangja lírai szopránnak túl dús, súlyos, drámai szopránnak pedig nem elég vágós. Toscát valószínűleg soha nem fogja eljátszani, viszont nagy kár lett volna, ha kihagyja életéből el a Vissi d' artét, mert olyan megindító könyörgéssel énekli ezt az áriát.

Jelenleg ugyancsak a kórust erősíti Máthé Beáta, aki a most záruló szezonban Szaffi és Santuzza szerepében keltett föltűnést. Ő viszont a nem is túl távoli jövőben parádés Turandot lehet. Az „In questa reggiá”-t először énekelte színpadon, nagyzenekarral. Itt nehéz tévedni: sötét szín, átütő erő, biztos magasság egészen C-ig - ilyen egy igazi drámai szoprán. Ráadásul a hanggyilkosnak tartott szólót sok árnyalattal, kifejezéssel, pianókkal énekelte, csak a végén engedte szabadjára a vadlovakat.

Az operakoncert egy olyan operett együttesével zárult, amelyet mindkét műfaj színházaiban gyakorta játszanak: A denevér 2. felvonásának fináléjával. A zenekar az eltérő stílusú szólókat biztosan kísérte, amiben nyilván nagy szerepet játszott, hogy Pál Tamás a fölhangzó számok jó részével régi barátságot ápol. A tagozatvezető Gyüdi Sándor ezúttal a konferanszié szerepét vállalta. Az elején kissé bővebb kommentárokkal, a program és az idő előrehaladtával – jó érzékkel – egyre szigorúbb tárgyszerűséggel és némi titkolózással a konkrétumokat illetően.

A 20 számban 15 énekes lépett föl. Volt köztük néhány (köz)alkalmazott, voltak szerződéses törzstagok, de kisebb-nagyobb mértékben mindegyikük kötődik a szegedi operatársulathoz. Mind kaptak valamit a színháztól, és mind hozzá is tesznek. A tavaly hivatalba lépett új igazgató, Barnák László nem muzsikus, hanem színész-rendező. Ám a műfaj lelkes támogatója. Jövőre is lesz miből és kikből válogatni.

A denevér - tapsrend






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.