vissza a cimoldalra
2020-01-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7241)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3646)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (837)
Jonas Kaufmann (2475)
Élő közvetítések (8354)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (605)
Zenetörténet (262)
Kimernya? (3421)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4662)
Franz Schmidt (3511)
Pantheon (2511)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1850)
Operett, mint színpadi műfaj (4207)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62059)
Kedvenc magyar operaelőadók (1155)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2708)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Liszt előtt, alatt, után és nélkül – Kenneth Hamilton könyve a romantikus zongorajáték ürügyén
- zéta -, 2019-04-08 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Kenneth Hamilton: Az aranykor után Kenneth Hamilton: Az aranykor után
fordította: Hamburger Klára
ISBN 978-615-50623-8-4
440 oldal
3990,- Ft
Rózsavölgyi és Társa Kiadó
2018

A szóló zongorakoncertek rajongói izgalmas kötettel gazdagodhattak a Rózsavölgyi és Társa Kiadó jóvoltából. A neves skót pianista, tanár és muzikológus, Kenneth Hamilton mintegy évtizeddel ezelőtti munkája, Az aranykor után immár magyar nyelven is olvasható. A téma – egyben a könyv alcíme is erre utal – a romantikus zongorajáték és a modern előadás viszonya.

Ne gondoljuk, hogy Hamilton valami tudós megmondóember, aki most rendet vág a sorok között. Nem, Hamilton inkább olyan, mint egy fantasztikus nagypapa, akinek mindenről eszébe jut valami, amit feltétlenül el kell mesélnie. Szándéka szerint végigmegy a zongorajáték aranykorán, s mindjárt az elején le is szögezi, hogy ilyen, mármint, hogy aranykor, nem igazán létezik. Majd mikor az Olvasó megnyugodva hátradőlne ennek tudatában, fél oldallal odébb elárulja, hogy Ő mettől meddig számítja az aranykort.

A nagypapa azért is jutott eszembe, mert Hamilton ritka meseszerűen szövi mondókáját. Elképesztő tudásanyag birtokában lendületesen szánt végig a témáin. A könyv végén 16 oldalt tesz ki csak a forrásjegyzék. Mindent elolvasott, ami a romantikus zongorajátékról megjelent. Napló, koncertbeszámoló, metodikai könyv nem kerülhette el a figyelmét, megspékelve művészek, tanárok, növendékek, szülők, gyermekek, házastársak, szeretők, szomszédok, inasok, hódolók és ellenlábasok végtelen feljegyzéseivel, levelezéseivel. Persze a legjobb, amikor művészeink egymásról nyilatkoznak, ők mégiscsak értettek a szakmához, s kellően epésen tudtak nyilatkozni a versenytársakról.

Mindez tehát nem a rideg tudomány mázával leöntve, hanem remek, elbeszélő stílusban, olvasmányosan tálalva, fűszerezve pompás jelzőkkel, szaftos történetekkel. Hamiltont egyáltalán nem zavarja, ha olykor kicsit bővebben merít az adott témából, bőven lábjegyzetelve ömleszti az olvasóra a tudásanyagot. Egy krimi izgalmával olvassuk, s a szerző úgy is tálalja, hogy többnyire nem is sejtjük, milyen fordulat várható a következő oldalon. Mert fordulat az van jócskán. Bőbeszédű író, aki nem tudja kihagyni a poént, ha az felkínálja magát, akkor sem, ha picit eltér a tárgytól, mert ismeri a visszavezető utat.

Hamilton maga is gyakorló zongorista, most az ötvenes évei közepén jár, tehát benne lehet a sűrűjében. Talán ezért, de munkájában elsősorban a XIX. századot és a XX. század első felét vette célba. (S talán azért is, mert ironikus nyelvezetét a pálya- és kortársak tán kevéssé vennék jónéven.)

Így olvashatunk egy hosszú-hosszú sor zongoravirtuózról, akik többségének nevét mára a feledés homálya borítja, csak valamely komponista egyik-másik darabja ürügyén szoktak olykor szóba kerülni. A legutolsó virtuóz, akivel komolyan foglalkozik, Horowitz. Gould vagy Richter, de még Arthur Rubinstein is csak említés szintjén kerül szóba. (Anton Rubinstein bezzeg annál többet.) Az ember ismeretlen névvel találkozva beleássa magát a zenei lexikonokba, nekiugrik az internetes keresőknek, de az olvasmányos írás lendülete úgyis viszi tovább.

Hamilton egészen a kezdetektől indul. Egy sor olyan problémán átverekszi magát (velünk együtt), ami manapság inkább csak a történelmi hűség miatt fontos. Azokon a hagyományokon, amik megteremtették a zongoraest fogalmát. Hosszú-hosszú ötvenoldalakat szentel olyan témákra, amikkel a mai koncertlátogató még a nagyszülei elbeszéléséből sem tudhat. Kedvencem a prelúdiumrögtönzések időszaka (nagyjából a XIX. század végéig). Amikor a művész a különböző műveket bevezető-kivezető harmóniai rögtönzésekkel látott el, s kötötte össze az egymás után következő darabokat. De az átiratok készítésének a sportja is azidőtájt terjedt el.

S hogy magam is egy kissé vitriolba márthassam a klaviatúrámat: a pedálhasználat önálló fejezet fontosságát, szerepét és jelentőségét akkor értettem meg igazán, amikor megtekinthettem Hamilton egyik koncertfelvételét. Itt lett világos, hogy Szerzőnk igazi romantikus alkat, aki siratja az elveszett aranykort. Azt az időszakot ahol a személyiség, egyedül a személyiség válhatott uralkodóvá, olykor a technikai tudást is leelőzve.

Látszólag helyben jár Hamilton, amikor a kottahűség ürügyén elemzi a hőskor jeles virtuózait. A szerző kétségkívül ironikus, de rendkívül élvezetes stílusban dorongol le olykor hatalmas művészeket, majd – s ez az írói eszköztár része lehet – egy csavarintással bebizonyítja, mindez miért volt jelentős a mai koncertezés szempontjából.

Minél inkább előrehaladtam a könyvben, egyre nyilvánvalóbb lett, nem volt megkerülhető a hangszer fejlődése ebben az aranykornak nevezett időszakban. Hiszen az első nagy zongorakoncertek sztárjairól szóló tudósítások sorozatban úgy kezdődtek, hogy XY előző esti működését hány eltört billentyű és kalapács, mennyi szétszaggatott húr szegélyezte. Liszt Ferenc koncertjein az első évtizedekben két zongorát állítottak fel. Egyrészt, hogy bálvány mindkét arcprofilját megcsodálhassák a hölgyek, másrészt, mert az első évtizedekben a géniusz már szünetre szétverte mindkettőt és a készenlétben várakozó hangoló hosszú munkával tudta újra hadrendbe állítani őket a folytatáshoz. Nyilván ezzel összefüggésben uralkodtak el a mai páncéltőkés hangszerek, s hogy a tagadott aranykor végére gyakorlatilag befejeződött a hangszer megújításának időszaka is.

A látványelemek kezdetektől fogva erősen uralják a műfajt, azt hiszem, így van ez mind a mai napig. (Hát hogyne, emlékeznek még Schiff András óraláncára?) Talán csak az eszközök változtak, meg kicsit a nézőpont. Kenneth Hamilton könyve után úgy érzem, minden úgy jó, ahogy alakult. Ugyan a terjedelmes kötet alcíme nem ez, de mégis azt hiszem, valójában ez egy hatalmas laudáció Liszt Ferenc felé. Mert minden bekezdés eleje onnan indul ki és ott végződik, hogy mindez mit jelent Liszt működése tükrében. Hogy mi volt Liszt előtt, alatt, után és nélkül. Kíváncsian olvasnám a XX. század második felének elemzését is Hamilton tollából.

A példás gondossággal kivitelezett, izgalmas kottapéldákkal megtűzdelt könyv Hamburger Klára szakszerű és ugyanakkor mégis szellemes fordításában kerülhetett a magyar olvasó kezeibe. Ott a helye minden zongorázás iránt elkötelezett zenebarát könyvespolcán.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Liszt-kukacok Akadémiája - Zenélő természet

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
TALLIS: Spem in alium
TORMIS: A vas elátkozása
SCHÖNBERG: Béke a földön, op. 13
WERLE: 126. Petrarca-szonett
GYÖNGYÖSI LEVENTE: Beati pauperes spiritu

11:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Matinékoncertek"
RÁNKI: Pomádé király új ruhája

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

15:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

A Budapesti Fesztiválzenekar művészei
Gálfi Csaba (brácsa), Juhász Barna (brácsa), Pivon Gabriella (fuvola), Polónyi Ágnes (hárfa)
Koncertmester: Pilz János
VIVALDI: g-moll concerto két hegedűre, csellóra és vonósokra, RV 578
HÄNDEL: D-dúr concerto grosso, HWV 323
BACH: 6. (B-dúr) Brandenburgi verseny, BWV 1051
MOZART: 4. (D-dúr) szimfónia, K. 19;
C-dúr versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, K. 299

16:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Schöck Atala (ének)
Háry Ágnes (brácsa)
Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Kovács János
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia; II. tétel: Bál, IV. tétel: Menet a vesztőhelyre; V. tétel: Boszorkányszombat
Faust elkárhozása – drámai legenda
Szilfek tánca a II. részből
Rákóczi-induló az I. részből
Nyári éjszakák – dalciklus
I. dal: Villanella
II. dal: A rózsa lelke
A trójaiak – opera
A núbiai rabszolgák tánca
Harold Itáliában – szimfónia brácsaszólóval
IV. tétel: Rablók orgiája – Emlékezés letűnt jelenetekre
Rómeó és Júlia – drámai szimfónia
Mab királynő – Scherzo

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Csalog Gábor (zongora)
Fazekas Gergely (zenetörténész)
"Csalog Gábor Vasárnapok – Dialógusok (a) zenével II."
Tánczenék Bachtól Stravinskyig
Bach, Schubert, Schumann, Ravel és Stravinsky művei

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Operavizsga Fesztivál"
CIMAROSA: A titkos házasság
A Freiburgi Zeneművészeti Főiskola előadása

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Wijnands Emma (hegedű), Wijnands Margit (gordonka), Wijnands Paula (gitár, zongora)
Fekete Zsófia (zongora)
"Gradus ad Publicum"
Schubert, Mendelssohn, Muszorgszkij, Fauré, Gliére, Teddy Bor,
Piazzolla művei és további meglepetések.
A mai nap
történt:
1790 • A Cosi fan tutte bemutatója (Bécs)
1911 • A rózsalovag bemutatója (Drezda)
született:
1908 • Stéphane Grappelli, jazz-muzsikus († 1997)
1936 • Oberfrank Géza, karmester († 2015)
1945 • Jacqueline du Pré, csellista († 1987)
elhunyt:
1795 • Johann Christoph Friedrich Bach, zeneszerző (sz. 1732)