vissza a cimoldalra
2019-04-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (10)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4327)
Erkel Színház (9935)
Kolonits Klára (1093)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (162)
Élő közvetítések (7829)
László Margit (195)
Milyen zenét hallgatsz most? (25018)
Balett-, és Táncművészet (5793)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1640)
Franz Schmidt (3313)
Operett, mint színpadi műfaj (3886)
Thomas Hampson (266)
Charles Gounod (221)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4482)
Palcsó Sándor (242)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Mindenkinek a maga Zenéje - Az LSO és Simon Rattle a Müpában
- dni -, 2019-01-18 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Mindenkinek a maga Zenéje 2019. január 14.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

BARTÓK: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, Sz. 106, BB 114
BRUCKNER: VI. (A-dúr) szimfónia, WAB 106

Londoni Szimfonikus Zenekar
vez.: Sir Simon Rattle

Telt ház, és a diákjegyeket kiadó pultnál is hosszú sorok. Patinás együttesnek és legendás karmesternek jár a kiemelt érdeklődés…

De van még valami: a műsor is jelentős. Nem tudom mi az oka, de éppen a „Zenét” elég ritkán lehet hallani itthon, s Brucknert is csak elvétve játszanak hazai együttesek.

A „Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára” fontos mindannyiunknak, de zeneszerzés-szakos nebulóként valamelyest kivételezett helyzetben voltunk. Sólyom György nem csak a hozzáférhető felvételeket ismertette meg velünk, de olyan dolgokra hívta fel a figyelmünket, amiket nem biztos, hogy magunktól észreveszünk. Valójában elméleti szinten szerettük meg Bartókot - partitúrából. Ott nem zavartak a rettenetesen szóló kórusok, a torzító fortisszimók, és általában a hatvanas-hetvenes évek szörnyű hanglemezgyári technikája.

Azért is volt akkora „durranás” Bernstein 1983 novemberi hangversenye az Erkel Színházban (igaz, én csak a főpróbára fértem be…). Kritikátlanul imádtuk. Lenyűgöző volt, hogy ez a zene nem csak jó, hanem még meg is szólal. Hogy milyen lehetett az az előadás valamiféle objektív mérték szerint? Ki tudja, van-e ilyen egyáltalán, de nem is fontos. Így utólag már biztos vagyok benne, hogy egy bizonyos technikai szint fölött a mű minden előadásának őszintén lehet örülni. Persze, általában csak egy emlékeztetőt hallunk, a „Zene” mindenkinek a saját agyában, belül szólal meg…
És ahogy már a koncert szünetében hallom is a kommentárokat - biztosan nem egyformán.

A Londoni Szimfonikusok és Simon Rattle is tudják olyan szinten és olyan minőségben prezentálni a partitúrába jegyzetteket, hogy az esetleges problémák ne rontsák le a belső élményt. Különös, hogy most pontosan olyan apróságok szegik a kedvem, amik egyébként az előadás erényei szoktak lenni. Rattle kívülről vezényel, beszédszerű az agogika, kifejezően hangsúlyoz – éppen ezért kicsit sokallom az ő jelenlétét. Bartók mérnöki pontossággal fogalmaz, és én beérném magával a zenével, a tisztaságával, egyszerűségével és áttekinthetőségével.

A Bruckner viszont – legalábbis nekem - nagyon másról szól. Eleve sokkal később szerettem meg, nem volt hozzá olyan kalauzom, mint Bartókhoz. Celibidache lett azzá, mikor végre a halála után megjelentek a felvételei. Igaz, Celibidache csak érthetővé tette számomra ezeket a szimfónia-szörnyeket, de később az ő szertelen lassúsága helyett egyre gyakrabban választottam például Eugen Jochum felvételeit.

Azt hiszem, csak nagyon kevés karmester képes Brucknert „értelmesen” előadni. Rattle sem csinál semmi feltűnőt, de az a beszédszerűség, amit a Bartókban sokalltam, most nagyon is működik. De ami igazán lenyűgöz, az a zenekar hangzása, pedig szó sincs hatalmas, posztromantikus apparátusról. Nincs olyan ütő-arzenál, mint amit Richard Straussnál megszoktunk, egyetlen timpanis tevékenykedik. Persze hárfa sincs, és a kürtösök is csak négyen vannak (szemben a Mahlernél szokásos kilenccel), három trombita, három harsona stb. Egy szolid szimfonikus zenekar. És akkorát szól, amilyet ritkán hallunk a Müpában.

Nem varázslat, csak éppen a vonósok rendkívül együtt és tömören szólnak, a rézfúvósok pedig annyira tiszták, hogy sokkal több felhang szólal meg a szokásosnál. A hangzás csillogó és telt, nekem pedig ez ma estére tökéletesen elégnek tűnt.

Utóirat:

Ezen a koncerten a feleségem nem lehetett ott, de eléggé foglalkoztatta (szerintem titokban szerelmes Rattle-be). A fórumokban kibontakozott vitákban ovasta a „bezzeg Currentzis” stb. hozzászólásokat, és természetesen én is elmeséltem, hogy mit tapasztaltam. És megint sikerült nagyon tömören összefoglalnia mindent. „Szóval az a baj, hogy Mahler jobb, mint Bruckner, a Bartókot meg jobban csinálta a Kocsis?”

Mindenkinek a maga Zenéje
fotó:© Posztós János - Müpa

Műsorajánló
Mai ajánlat:
15:00 : Budapest
Erkel Színház

RATMANSZKIJ - PROKOJEV: Hamupipőke
A Mariinszkij Színház Balettegyüttesének előadása

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szemere Zita, Fokanov Anatolij (ének), Polgár Csaba (próza)
A Prágai Filharmónia Kórusa
Moszkvai Csajkovszkij Zenekar
Vezényel: Jan Latham-Koenig
BRAHMS: A sors éneke, op. 54
DVOŘÁK: Te Deum, op. 103
CSAJKOVSZKIJ: Rómeó és Júlia – nyitányfantázia
SOSZTAKOVICS: Hamlet – szvit, op. 116a

20:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

Szigetvári Dávid, Kovács István, Gabriella, Schöck Atala, Megyesi Zoltán, Bakonyi Marcell
vez.: Csiki Gábor
BACH – MENDELSSOHN: Máté-passió
Oratórium egy részben

20:00 : Budapest
Erkel Színház

RATMANSZKIJ - PROKOJEV: Hamupipőke
A Mariinszkij Színház Balettegyüttesének előadása
A mai nap
született:
1912 • Kathleen Ferrier, énekes († 1953)
1916 • Yehudi Menuhin, hegedűs († 1999)
elhunyt:
1892 • Edouard Lalo, zeneszerző (sz. 1823)
2014 • Komlóssy Erzsébet, énekművész (sz. 1933)