vissza a cimoldalra
2019-03-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11326)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5769)
Erkel Színház (9823)
Mahler (694)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3190)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1620)
Franz Schmidt (3298)
Bartók Béla szellemisége (279)
Milyen zenét hallgatsz most? (25013)
Momus-játék (5618)
Kimernya? (2987)
Társművészetek (1298)
Bartók Béla (1881-1945) (209)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4466)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (329)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61589)
Pitti Katalin (824)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Mindenkinek a maga Zenéje - Az LSO és Simon Rattle a Müpában
- dni -, 2019-01-18 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Mindenkinek a maga Zenéje 2019. január 14.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

BARTÓK: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, Sz. 106, BB 114
BRUCKNER: VI. (A-dúr) szimfónia, WAB 106

Londoni Szimfonikus Zenekar
vez.: Sir Simon Rattle

Telt ház, és a diákjegyeket kiadó pultnál is hosszú sorok. Patinás együttesnek és legendás karmesternek jár a kiemelt érdeklődés…

De van még valami: a műsor is jelentős. Nem tudom mi az oka, de éppen a „Zenét” elég ritkán lehet hallani itthon, s Brucknert is csak elvétve játszanak hazai együttesek.

A „Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára” fontos mindannyiunknak, de zeneszerzés-szakos nebulóként valamelyest kivételezett helyzetben voltunk. Sólyom György nem csak a hozzáférhető felvételeket ismertette meg velünk, de olyan dolgokra hívta fel a figyelmünket, amiket nem biztos, hogy magunktól észreveszünk. Valójában elméleti szinten szerettük meg Bartókot - partitúrából. Ott nem zavartak a rettenetesen szóló kórusok, a torzító fortisszimók, és általában a hatvanas-hetvenes évek szörnyű hanglemezgyári technikája.

Azért is volt akkora „durranás” Bernstein 1983 novemberi hangversenye az Erkel Színházban (igaz, én csak a főpróbára fértem be…). Kritikátlanul imádtuk. Lenyűgöző volt, hogy ez a zene nem csak jó, hanem még meg is szólal. Hogy milyen lehetett az az előadás valamiféle objektív mérték szerint? Ki tudja, van-e ilyen egyáltalán, de nem is fontos. Így utólag már biztos vagyok benne, hogy egy bizonyos technikai szint fölött a mű minden előadásának őszintén lehet örülni. Persze, általában csak egy emlékeztetőt hallunk, a „Zene” mindenkinek a saját agyában, belül szólal meg…
És ahogy már a koncert szünetében hallom is a kommentárokat - biztosan nem egyformán.

A Londoni Szimfonikusok és Simon Rattle is tudják olyan szinten és olyan minőségben prezentálni a partitúrába jegyzetteket, hogy az esetleges problémák ne rontsák le a belső élményt. Különös, hogy most pontosan olyan apróságok szegik a kedvem, amik egyébként az előadás erényei szoktak lenni. Rattle kívülről vezényel, beszédszerű az agogika, kifejezően hangsúlyoz – éppen ezért kicsit sokallom az ő jelenlétét. Bartók mérnöki pontossággal fogalmaz, és én beérném magával a zenével, a tisztaságával, egyszerűségével és áttekinthetőségével.

A Bruckner viszont – legalábbis nekem - nagyon másról szól. Eleve sokkal később szerettem meg, nem volt hozzá olyan kalauzom, mint Bartókhoz. Celibidache lett azzá, mikor végre a halála után megjelentek a felvételei. Igaz, Celibidache csak érthetővé tette számomra ezeket a szimfónia-szörnyeket, de később az ő szertelen lassúsága helyett egyre gyakrabban választottam például Eugen Jochum felvételeit.

Azt hiszem, csak nagyon kevés karmester képes Brucknert „értelmesen” előadni. Rattle sem csinál semmi feltűnőt, de az a beszédszerűség, amit a Bartókban sokalltam, most nagyon is működik. De ami igazán lenyűgöz, az a zenekar hangzása, pedig szó sincs hatalmas, posztromantikus apparátusról. Nincs olyan ütő-arzenál, mint amit Richard Straussnál megszoktunk, egyetlen timpanis tevékenykedik. Persze hárfa sincs, és a kürtösök is csak négyen vannak (szemben a Mahlernél szokásos kilenccel), három trombita, három harsona stb. Egy szolid szimfonikus zenekar. És akkorát szól, amilyet ritkán hallunk a Müpában.

Nem varázslat, csak éppen a vonósok rendkívül együtt és tömören szólnak, a rézfúvósok pedig annyira tiszták, hogy sokkal több felhang szólal meg a szokásosnál. A hangzás csillogó és telt, nekem pedig ez ma estére tökéletesen elégnek tűnt.

Utóirat:

Ezen a koncerten a feleségem nem lehetett ott, de eléggé foglalkoztatta (szerintem titokban szerelmes Rattle-be). A fórumokban kibontakozott vitákban ovasta a „bezzeg Currentzis” stb. hozzászólásokat, és természetesen én is elmeséltem, hogy mit tapasztaltam. És megint sikerült nagyon tömören összefoglalnia mindent. „Szóval az a baj, hogy Mahler jobb, mint Bruckner, a Bartókot meg jobban csinálta a Kocsis?”

Mindenkinek a maga Zenéje
fotó:© Posztós János - Müpa

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Józsa Dalma (hegedű), Agárdi Eszter, Bali Gabriella (gordonka), Gulyás Gergely, Józsa Tamás, Németh Zoltán, Dankó Richárd (zongora), Koller Krisztián (ének), Kósa Lőrinc (bariton)
GULYÁS GERGELY: Zwei Männer
VARGA ABIGÉL: Porcelain - 3 etudes for violoncello - I-II. tétel
RANKÓ RICHÁRD: Fussreise
JÓZSA TAMÁS: Fekete hó
GULYÁS GERGELY: Brutus dala
LISZT: IX. magyar rapszódia, S 244/9

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Nagy Márta (zongora)
Papp Viktor (tenor)
Novák Zita, Tóth-Kiss Johanna (hegedű), Babácsi Csaba (brácsa), Puskás Bernadett (cselló)
"Liszt és legkedvesebb olasz tanítványa: Sgambati"
LISZT-LASSEN: Obermann völgye (zongoratrió-változat)
LISZT: Du bist wie eine Blume (Heinrich Heine versére)
SGAMBATI: Du bist wie eine Blume (Heinrich Heine versére)
SGAMBATI: 2. (B-dúr) zongoraötös, Op.5

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Antje Weithaas (hegedű), Szűcs Máté (brácsa), Várdai István (cselló), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
"Összkiadás élőben"
Schumann zongorás kamarazenéje/3
A sorozat szerkesztője Várjon Dénes
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, op. 102
SCHUMANN: Báljelenetek, op. 109
SCHUMANN: c-moll zongoranégyes, WoO 32

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Sándor Balázs (klarinét)
Simonics Viktória (fagott)
Trio Era: Sándor Balázs (klarinét), Kalocsai Eszter (brácsa), Gonda Katalin (zongora)
Mali Emese (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Werner Gábor
"Sándor Balázs klarinét diplomakoncertje"
MOZART: Esz-dúr („Kegelstatt”) trió, K. 498
BRAHMS: Esz-dúr klarinét-zongora szonáta, op. 120/2
LENDVAY KAMILLÓ: Tiszteletem Mr. Goodman!
R. STRAUSS: Duet-Concertino

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrej Korobejnyikov (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
ZIMMERMANN: Übü király vacsorája
RACHMANINOV: Rapszódia egy Paganini-témára, op. 43
LUTOSŁAWSKI: Variációk egy Paganini-témára
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Line Ildikó (hegedű), Kővári Eszter Sára (szoprán), Baráth Bálint (zongora)
Anima Musicae Kamarazenekar
vezényel: Gulyás-Nagy György
CSEMICZKY MIKLÓS: Ave Maria, Magnificat
PINTÉR GYULA: Red
SZIGETI ISTVÁN: Fragments
ALBAN BERG: 7 korai ének
BÁNKÖVI GYULA: Vándorló terek - a végtelen felé
A mai nap
született:
1851 • Vincent d'Indy, zeneszerző († 1931)
1892 • Ferde Grofé, zeneszerző († 1972)
1927 • Msztyiszlav Rosztropovics, csellista, karmester († 2007)