vissza a cimoldalra
2019-10-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Jonas Kaufmann (2435)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4407)
Erkel Színház (10342)
Kedvenc magyar operaelőadók (1146)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (993)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3460)
Momus társalgó (6355)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1782)
Franz Schmidt (3438)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2681)
Lisztről emelkedetten (968)
Ilosfalvy Róbert (863)
Erkel Ferenc (1068)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4590)
Amatőrtől a Zenetudósig... (avagy, ki ért jobban a Muzsikához?) (277)
Kimernya? (3254)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Negyedszcenír, vagy amit akarunk? – Az operaházi Simon Boccanegra a MÜPÁ-ban
- zéta -, 2019-01-13 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Az operaházi Simon Boccanegra a MÜPÁ-ban 2019. január 10.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Verdi: Simon Boccanegra

Simon Boccanegra - Alberto Gazale
Amelia Grimaldi - Miksch Adrienn
Jacopo Fiesco - Szabó Bálint
Gabriele Adorno - Brickner Szabolcs
Paolo Albiani - Kelemen Zoltán
Pietro - Bakonyi Marcell
Az íjászok kapitánya - Roska Dániel
Amelia komornája - Szepessy Beáta

A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Kocsár Balázs

Az Operaház – nyilván az Andrássy úti épülete bezárását ellensúlyozva – már tavaly is koncertszerűnek nevezett produkciókkal jelent meg a Művészetek Palotájában. Az akkori három előadást sikerként könyvelhették el, ha a sorozat az idén folytatódott. A Simon Boccanegra 2011-es produkció, mely a tavalyi évadban már az Erkel Színházban is sorra került (cikkünk: momus.hu/article.php?artid=7125), viszont ezúttal – a dirigens Kocsár Balázson kívül – teljesen új gárda vitte színre Giuseppe Verdi dalművét.

A színrevitel ellentmondásosságára sajnos kicsit hosszabban ki kell térnünk. Az Operaház honlapján koncertszerűnek hirdetik a MÜPÁ-s előadásokat. Nem is lenne ezzel semmi gond, a zenekar a színpadon, a szólisták az előtérben, a kórus a karzaton, ez a helyszín bevált receptje erre a változatra. Igen ám, de a honlapon ott a jelmeztervező neve is, s itt kap gellert először a koncepció. A főszereplők ruházatát – kiragadva az eredeti környezetből – láthatjuk tehát, Ivan Stefanutti jelmezei viszont nem igazán életképesek a szintén általa tervezett jellegzetes díszletek nélkül.

Tovább árnyalja a helyzetet, hogy Valaki úgy döntött, hogy azért mégis legyen valamiféle szcenírozás, ezért a zenekar mögött (!!!), közvetlenül az orgonaülés elé építettek egy kisebb járást, ahol a szereplők mégiscsak eljátsszák a történetet. Negyedszcenír, vagy amit akarunk?

A döntésben, hogy a zenekar mögé kerüljenek a szólisták, nyilván nem vett részt valódi zenei szakember, vagy, ha igen, akkor most mondjon le: a zenekar kb. harmadát kitakarta, elfedte az énekhangoknak. Az énekkar fent ül (koncertöltözetben) a karzaton, de olykor lejön egészen a zenekar mellé két oldalt. A hírek szerint a tavalyi megoldások is hasonlóak voltak, az ember azt gondolná, leszűrték a tapasztalatokat, de nem. És még mindig nincs vége!

Ezen az előadáson két főszereplő (az ötből) kottából énekelt. Csak hogy értsük: voltak hárman, akik jelmezben a szerepet eljátszva énekeltek és voltak ketten, akik jelmezben álltak a kottatartó előtt. A valóságban ez úgy nézett ki, hogy a címszereplő a szívszorító duett végén, amikor felismeri sok éve eltűnt lányát, szenvedélyesen a karjaiba zárná őt, de amaz inkább a kottájába temetkezve továbblapozott. Vajon ennek így mi értelme volt? Nem volt egy döntéshozó, aki azt mondja a próbán, hogy ne csináljunk már magunkból bohócot?

Az operaházi Simon Boccanegra a MÜPÁ-ban

Az előadás az újabb szereplők miatt volt előzetesen izgalmas. A címszerepben Alberto Gazale-t láthattuk, aki nem teljesen ismeretlen idehaza, majd kilenc évvel ezelőtt a Nabucco címszerepében mutatkozott be az Operaházban. A Café Momus akkori recenziója szerint „súlytalan volt, csekély vivőerejű, fakó hanggal”. A helyzet nem változott sokat. Gazale az első részben még koncentrált néhány jelentős frázisra, de utána már arra sem maradt ereje. A darab zárójelenetében már gikszerek tarkították az amúgy is zenekar által elnyomott hangot. Az énekes így kétségbeesve próbálta meg eljátszani azt, amit elénekelni alig tudott.

Szabó Bálint Fiesco szerepében továbbra is talány. A német színházakban működő énekes a szerep tökéletes ismeretével érkezett, érezhető rutinnal oldotta meg a feladatot, de mégis olyan „se hús, se hal” érzés maradt utána. A voce színe megfelelő, de ereje kevésnek tűnik egy ekkora házban egy Verdi-főszerephez. Csak találgatni tudok, nem lehet, hogy az igazi fachja basszbariton, s ezért nem szólalt meg igazán?

Az előadás legbiztosabb pontja Kelemen Zoltán Paolója volt, s érdekes módon az Ő hangja jött át legátütőbben a „hangfüggöny” mögül. Kelemen nem bonyolította túl a figurát, hozta a szimpla negatív alakot, amolyan „Jago kistestvérét” és pontosan annyira, ahogyan ezt Verdi elképzelhette.

Miksch Adrienn utolsó pillanatban történő beugrása és helytállása egy hat éve (máshol) énekelt szerepében feltétlenül dicséretet és köszönetet érdemel. Maga a szólam ma már idegen Miksch hangadásától, akinek igazából a jugendlisch-dramatisch szerepkör lenne az ideális.

(Egy zárójeles bekezdést azért a lemondás önmagában is ér: A krónikás számára egyaránt érthetetlen a szerepet utolsó pillanatban ismét visszaadó kollegina felelőtlensége és az Operaház már-már nevetséges hiszékenysége, amiért újra kitűzték. Ugyanakkor a helyszínen a szereplő-változásról a nagyérdemű nem értesült kellőképpen, be nem mondták, s az ajtóknál osztogatott – mérsékelten ízléses – műsorlap sem tartalmazta.)

Határozottan ígéretesnek mutatkozott Gabriele Adorno szerepében Brickner Szabolcs. A szólam ugyan egyfajta távolságtartással szólalt meg, de láthatóan Brickner is tanulószakaszban van a szereppel. A figura éthoszát viszont határozottan tudta megjeleníteni, mind erőben, mind színben kifejezetten hatásosnak mutatkozott. A dallamíveket nemes formálással mutatta be, még némi szenvedély szükségeltetne az ideálishoz.

Kocsár Balázst legalább húsz éve hallottam (még Debrecenben) először Boccanegrát vezényelni. Az eltelt idő alatt az opera egyértelműen a sajátjává vált, érezhetően neki is szívügye a darab. Sajnos a körülmények most ellene dolgoztak, de Kocsárnak is tennie kéne azért, hogy ilyesfajta zenei körülmények ne hátráltathassák a remekművek színrevitelét.

Az operaházi Simon Boccanegra a MÜPÁ-ban
fotó:© Berecz Valter

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth-Csamangó Blanka (klarinét), Persányi Zsófia (zongora)
moderátor: Fülei Balázs
"Hangulat Junior" Őszi színekben
BRAHMS: f-moll szonáta brácsára és zongorára, op. 120, No. 1

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Mocsári Károly (zongora)
"Emlékkoncert Liszt Ferenc 208. születésnapján"
LISZT: 16. magyar rapszódia
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 7. Funérailles
LISZT: h-moll szonáta
A koncert előtt fél órával, 17.30-kor emléktábla koszorúzás a Régi Zeneakadémia Andrássy úti falánál.

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Szutrély Katalin, Balogh Eszter, Komáromi Márton, Borka Ákos (ének), Fülöp Andrea (zongora)
SCHUBERT: A tánc D. 826, Tavaszi üdvözlet, D. 686, Az ifjú apáca, D. 828, Megszentelt napok, D. 763, Fény és szerelem, D. 352, Atlasz, D. 957, Éj és álmok, D. 827, Himnusz a végtelenhez, D. 232
BRAHMS: Vasárnap, op. 47, No. 3., Üzenet, op. 47, No. 1, Májusi éj, op. 43, No. 2, Az ajtó előtt, op. 28, No. 2, Kék szemed, op. 59, No. 8, Négy kvartett, op. 92

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rohmann Ditta (cselló)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vajda Gergely
LISZT: A bölcsőtől a sírig – szimfonikus költemény
LIGETI: Csellóverseny
BRAHMS: 4. (e-moll) szimfónia, op. 98

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Juan Diego Florez
Magyar Állami Operaház Zenekara
vez.: Jader Bignamini
VERDI: A végzet hatalma – Nyitány
Rigoletto – “Questa o quella”
Rigoletto – “Ella mi fu rapita…. Parmi veder le lagrime…. Possente amor mi chiama”
A pünkösdi királyság – Nyitány
Attila – “Oh dolore!”
A lombardok – “La mia letizia infondere… Come poteva un angelo”
A két Foscari – “Brezza del suol natio… Dal più remoto esilio… Dal consiglio alla presenza… Odio solo, ed odio atroce”
Traviata – Prelűd – I. felvonás
Traviata – “Lunge da Lei… De’ miei bollenti spiriti…O mio rimorso”
LEHÁR: A mosoly országa – “Dein ist mein ganzes Herz”
Paganini – “Gern hab’ ich die Frau’n geküsst”
Giuditta – “Freunde, das Leben ist Lebenswert”
BERLIOZ: Rákóczi-induló
MASSENET: Werther – “Pourquoi me réveiller”
BIZET: Carmen – “La fleur que tu m’avais jetée”
MASCAGNI: Parasztbecsület – Intermezzo
PUCCINI: Bohémélet – “Che gelida manina”
15:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Ránki Fülöp (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: 3 darab a Szent Erzsébet legendájából zongorára
A keresztes lovagok indulója, Interludium
LISZT: A Sixtus- kápolnában
Lento, Aleegri Miserere című műve nyomán
Andante con pietá Mozart Ave Verum Corpus című műve nyomán
LISZT: Két Legenda

17:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Lovarda

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: Tasso, Lamento e Trionfo, Szimfonikus költemény - A szerző általi négykezes változat
LISZT: Dante Szimfónia - A szerző általi kétzongorás változat

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Kápolna

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: Amit a hegyen hallani - A szerző általi négykezes változat
LISZT: Via Crucis - A szerző általi négykezes változat
A mai nap
történt:
1883 • Megnyílt a New York-i Metropolitan Opera House
született:
1811 • Liszt Ferenc, zeneszerző († 1886)
1832 • Leopold Damrosch, karmester († 1885)
elhunyt:
1764 • Jean Marie Leclair, zeneszerző (sz. 1697)
1859 • Ludwig Spohr, zeneszerző (sz. 1784)
1973 • Pablo Casals, csellista (sz. 1876)
1979 • Nadia Boulanger, zenepedagógus (sz. 1887)